„Ez egy nagyon komplex régió. Az északi sarkvidék önmagában a nemzetközi intézményrendszerekre, a regionális intézményrendszerekre, illetve a nemzetközi jogra épült, és nagyjából a 2000-es évek körül alakult ki az az intézményrendszer, ami fenntartotta ezt a „béke szigete” jelzőt a térségben” – mondta az InfoRádióban Papp Zanett klíma- és energiapolitikai elemző.

A szakértő szerint viszont ez a „béke szigete” nem azt jelentette, hogy nem fordultak elő konfliktusok, mert bár a tudományos, politika és gazdasági együttműködések tárházát jelentette, igenis fordultak elő nézeteltérések, csakhogy ezeket a tagállamok le tudták rendezni egymás között, hiszen egy fejlett diplomáciai háló is védte az Északi-sarkvidéket. Mint mondta,

2022-t azért is szokták „911”-ként emlegetni, mert alapjaiban változtatta meg az együttműködéseket.

Az elemző leszögezte: mindez nem azt jelentette, hogy Oroszországot teljesen kizárták az együttműködésekből, azt viszont igen, hogy a geopolitika beleszólt a tudományos munkákba, ugyanis egyszerűen lehetetlenné vált az oroszokkal kapcsolatba lépni, mivel a nagypolitika ezt nem tette lehetővé, és innentől kezdett fragmentálódni a regionális együttműködés, aminek a csúcspontját Donald Trump második kormányzása adta. Megjegyezte, nyilván az együttműködés valamilyen szinten megmaradt, viszont tény, hogy annak egy teljesen új formája várható új regionális kormányzati intézkedésekkel.

Papp Zanett szerint Grönland és az északi sarkvidék mindig is különösen fontos volt a nagyhatalmak számára, hiszen mindannyian felsorakoznak a régióban, mindegyiknek van valamilyen érdekeltsége akár területi, akár gazdasági értelemben.

A biztonságpolitikai tényező viszont valóban nemrég bukkant elő a térségben, amikor Donald Trump a kedélyeket borzoló nyilatkozatokat tett a szigetről.

Az elemző leszögezte, az Egyesült Államok nem egy új szereplő Grönlandon, 1951 óta van egy védelmi megállapodása Dániával többek között a Thule légibázis telepítéséről, valamint annak a kibővítéséről. Ezt az egyezményt 2004-ben felülvizsgálták, és Papp Zanett meglátása szerint ismét újra fogják tárgyalni.

A régió fontosságát mutatja, hogy mostanra már az EU és az USA is beemelte a biztonságpolitikai stratégiájába, így a Münchenben rendezett konferencián létrejött egy új, a NATO-t érintő északi sarkvidéki stratégia, miszerint a szövetség erős szereplőként szeretne jelen lenni a térségben – fűzte hozzá.

A klímaváltozás kérdésével kapcsolatban a klíma- és energiapolitikai elemző kijelentette, az európaiak általában el szokták hessegetni Grönland kérdését, azt gondolva, hogy távoli probléma és nincs ránk hatással. Ez azonban nincs így – szögezte le.

A szigeten történő változások, amiket az ott élők már a saját bőrükön tapasztalnak, Európát is érintik, ráadásul egyre erősebben.

A sarkvidéki permafroszt, illetve maga az északi sarkvidék kvázi a „világ hűtőjeként” funkcionál, biztosítja a Föld klímájának körforgását, ezért is fontos hogy megértsük: ami ott történik, az nem marad a sarkkörön belül – húzta alá Papp Zanett.

Az elmúlt években tapasztalható időjárási szélsőségek mind kapcsolódnak a Grönlandi és Északi-sarkköri változásokhoz. De a tengerszint emelkedését sem szabad elfelejteni, ami a jég olvadása miatt következik be, vagy a Golf-áramlat lehetséges megszűnését – tette hozzá.