A nemzetközi jogi szabályozás a világűr esetében momentán nagyon komoly vakfoltokat hagy – fogalmazott az InfoRádióban Kaiser Ferenc.
Békés célú felhasználásra elvileg az űr mindenkié, aki természetesen rendelkezik a megfelelő technológiai és anyagi feltételekkel, hogy oda műholdakat juttasson fel, vagy adott esetben embert, és ez már nemcsak államokról, hanem magáncégekről is elmondható, akár, mint legutóbb láttuk, már az űrturizmus tekintetében – emlékeztetett a szakember.
Tele a "padlás" - de mi van odafent?
Ami a műholdtelepítési szabályokat illeti, az NKE docense megjegyezte: a Föld körüli pályán lassan több az űrszemét, mint a működőképes műhold, ezért – folyamatosan nyomon követve a még működő műholdak, illetve a működésképtelen roncsok pályáját – úgynevezett ablakokba próbálják belőni az új és újabb szatelliteket. Természetesen az emberes űrhajókat is igyekeznek úgy indítani, hogy elkerüljék a velük való ütközést.
Azt, hogy egy műholdat milyen magas pályára lőnek fel, leginkább a feladata határozza meg, eltérő keringési pályán mozog ugyanis egy helymeghatározó (GPS), egy kommunikációs és mondjuk egy fotófelderítő műhold. „És nyilván közrejátszik az adott ország érdeke is: az orosz műholdak inkább az Egyesült Államokat figyelik, az amerikaiak meg Oroszországot és Kínát, tehát nagyjából feladattól függ, hogy milyen magasságba és hová helyeznek el egy-egy műholdat” – összegezte.
Akár magukat is megvédik
A műholdak terén az érdekharc régen elkezdődött. Kaiser Ferenc a műholdak illetéktelenek általi „ellehetetlenítésével” kapcsolatban elmondta, hogy már a hidegháború idején léteztek műholdgyilkos rakéták, amelyek a becsapódásukkal, esetleg egy kis robbanótöltettel képesek voltak elpusztítani az ellenséges műholdakat. (A hidegháború idején élt az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés, amit Ronald Reagan elnöksége alatt nemes egyszerűséggel csak Csillagháborúnak neveztek, és azzal a céllal született, hogy a Szovjetuniót egy még örültebb fegyverkezési versenybe hajszolja, ami egyébként sikerült is).
Bár a „kamikaze” megoldások még mindig léteznek (Oroszországnak és Kínának is vannak ilyen rakétái), megalkottak kifinomultabbakat is:
egyes műholdak képesek például irányítottan homokot lövellni az elhaladó ellenséges felderítő műholdak optikájára, jó eséllyel rontva azok képrögzítési képességét akár egy-két porszemmel.
Kaiser Ferenc egyetértett abban, hogy manapság a műholdakat már közel sem kizárólag katonai céllal alkalmazzák, hiszen a világ legtöbb vívmányának van már valamilyen világűrbeli kapcsolódása. Az internetes adatforgalom döntő többsége műholdakon keresztül bonyolódik, kezdve a bankrendszertől a privát üzenetekig, de műholdak nélkül már nagyon nehéz lenne megoldani a tájékozódást vagy az időjárás előrejelzést is. „Aki tehát ezt a területet uralni tudja és kezdeményezni tud, az nagyon komoly helyzeti előnybe kerülhet” – fogalmazott az NKE docense.
Ha tehát az egyik ország kárt akar okozni a másiknak, adott esetben az űrben kell megvívnia a csatát – vagy a kibertérben, amire a hackerek által nap mint nap sor kerül.