A járványidőszakban Oroszország szempontjából az egyik legfontosabb történés az, hogy élesedett az Egyesült Államok és Kína versengése, és Oroszország ebben a szituációban szeretné elkerülni azt, hogy egyértelműen oldalt kelljen választania – mutatott rá a geopolitikai összefüggésekre Vigóczki Máté az InfoRádió Aréna című műsorában.

„Moszkvának értelemszerűen nagyon megromlottak a kapcsolatai a Nyugattal – mondta a műsorban a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének Oroszország-kutatója –, viszont annak ellenére, hogy soha nem volt még ennyire jó a kapcsolata Kínával, ahogy ezt a tavasszal mondta Vlagyimir Putyin, nem várható az, hogy például szövetségre lépjen Pekinggel. Az egyik legfőbb prioritás a Kremlben, hogy Oroszországot nagyhatalomnak tekintsék, Oroszország ugyanolyan pólus legyen, mint az Egyesült Államok vagy Kína. Ezt arra az időszakra lehet visszavezetni, amíg kétpólusú volt a világ.

Multipoláris világrendre törekszik Oroszország.

Ezek a pólusok legyenek egyenlőek, orosz szempontból ez azt jelenti, hogy szeretnék, hogyha ugyanolyan hatásuk lenne a világ történéseire, mint Washingtonban vagy Pekingben, még akkor is, hogy ha például nem minden területen van meg erre a képesség.”

Vigóczki Máté azzal folytatta, hogy Oroszország igyekszik Kínán kívül más partnereket keresni Eurázsiában.

„A meglátásom szerint és azok alapján a források alapján, amiket olvastam, részben áldásos ez az állapot, hogy Kínával ilyen szoros az együttműködés, viszont ez hosszú távon nem biztos, hogy ennyire fenntartható, ezért Oroszország próbál az eurázsiai kontinensen más partnereket keresni, és ilyen szempontból szerintem a Nyugat sem egységes, mert az Európai Unió és az Egyesült Államok Moszkvából nézve két különböző dolog” – mondta Vigóczki Máté.

Ilyash György úgy látja, nem akar szövetséget sem Oroszország, sem Kína.

„Oroszország és Kína úgy gondolja, hogy a szövetség mint együttműködési fóruma nem is a legtökéletesebb a világon,

többek között ezért sem gondolkodnak szövetségben. Mindenesetre ettől biztos, hogy nekünk kellene tartanunk legjobban – most nem Magyarországra gondolok, hanem tágan értelmezem az euroatlanti térséget. Az a helyzet, hogy például Oroszország gázeladásai ázsiai irányába nagyon növekednek, és ha eljön az a pillanat, amikor több gázt tud eladni ázsiai irányába, mint európai irányába, akkor fog megnőni igazán az orosz befolyás Európa felett. Nem az Északi Áramlat 2 kapcsán, hanem ez lesz a fordulópont, mert az Északi Áramlat 2 esetén van egyenlő két fél, az egyik el akar adni valamit, a másik meg akar menni valamit, mind a kettőnek ugyanolyan fontos az üzlet. Oroszország esetén ezek a bevételek kiemelten fontosak, tehát nem teheti meg, hogy nem adja el, és Európának fontos, hogy ne fázzunk, hogy működjön a gazdaság stb. Tehát ebben egyenrangúság van,

az Északi Áramlat nem befolyásolja a politikát, de az, amikor nagyobb profittal képes nagyobb volumenben eladni Ázsiába Oroszország, az igen”

– véli a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója.

Vigóczki Máté arra figyelmeztet, hogy hetedik vagy nyolcadik éve csökkennek a reáljövedelmek Oroszországon belül, és felértékelődtek azok a munkahelyek, amelyek az államtól függnek, mert azok nyújtanak biztonságot egy gazdasági válság esetén is.

„Egyfajta gazdasági csoda, hogy a 2014 óta fennálló nyugati gazdasági szankciók nem roppantották még össze Oroszországot,

sőt még képes jelen lenni Szíriában, Líbiában vagy éppenséggel Ukrajnában. Ez hosszú távon nem fenntartható, ugyanis nagyon nagymértékben, talán 40-44 százalékban támaszkodik az éves állami büdzsé a nyersanyagok exportálására, ami olaj, földgáz. Ehhez egy nem egy diverzifikált gazdaságnak a jellemzője” – szögezte le Vigóczki Máté.

Ilyash György másként látja. Felhívta a figyelmet arra, hogy az orosz statisztikai hivatal saját számításai szerint a gáz- és olajszektor 14-15 százalékot tesz ki a GDP-ből. Az 50 százalék körüli részarány az exportra vonatkozik.

„Ez egy friss, júliusi elemzés, hagyományosan egyébként én magam is a nagyobb részarányra hivatkoztam – mondta Ilyash György. – A mostani tanulmány azt is megmondja,

ez a részarány semmiben nem nagyobb, mint az Egyesült Államoké. Norvégiának például már nagyobb a részaránya.

Az egész gazdaságot tekintve azt tudom mondani, hogy Oroszország számára a makróadatok azok, amelyek extra fontosak, ebben nagyon erősek, tehát nagyon alacsony az adósságuk, nagyon magas megtakarításokkal rendelkezik az állam.

Makroadatok szempontjából nagyon stabil az orosz gazdaság,

és ezt most a Covid alatt is meg tudták mutatni. A lakosság megélhetési problémái azok meg valóban jelentkeznek, erre a válasz az, hogy szociális irányú, egy kicsit balos lett a parlament és az elnöki megközelítés. Tehát az orosz politikai elit tudja, hogy ezzel foglalkozni kell.”

A teljes beszélgetés itt látható, hallgatható: