Kényes kétnapos tárgyalásba kezdett csütörtökön Észak-Írországban Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság brexitkérdésekért felelős alelnöke, és megpróbálja közös platformra hozni a tartomány legfontosabb pártjainak a vezetőit.

Ha ez nem sikerül, a lehetséges alternatíva már elindulásakor ismert volt, lévén a brit koronával lojális Demokratikus Unionista Párt (DUP) nemrég választott új elnöke, Jeffrey Donaldson bejelentette: ha a brit kormány nem mondja fel az Észak-Írország és Nagy-Britannia többi része között határellenőrzést előíró jegyzőkönyvet, akkor pártja kilép a tartományi kormányból, és új választást kell kiírni.

A jegyzőkönyv ügye igazából az év eleje óta intenzív tárgyalások témája Brüsszel és London között, amit tovább fűszerez, hogy a brit kormány időről időre egyoldalú alapon késlelteti a protokoll hatályba helyezését – legutóbb a napokban döntöttek megint így –, mindannyiszor heves tiltakozást váltva ki az európai uniós oldalon, ahol mindezt a brexitmegállapodás egyik legfontosabb pontjaként kezelt intézkedéscsomag aláásásaként értékelik.

Šefčovič éppen ezért is szánta rá magát mostani belfasti látogatására, ahova egyébként azzal az üzenettel érkezett, hogy

„az igazi problémát nem az északír jegyzőkönyv, hanem a brexit ténye” okozza.

Amivel a helyben lakók most szembesülnek, az nem más, mint „a brexit járulékos költsége”.

A jegyzőkönyv önmagában „az egyetlen lehetséges megoldás” az adott helyzetre, aminek véglegesítése „hosszú időre elhúzódó tárgyalás” eredményeként volt csak lehetséges – fejtegette sajtójelentések szerint a bizottság szlovák alelnöke az ír–északír határon lévő Newry nevű városkában tartott sajtóértekezletén.

Šefčovič előzőleg ötpárti megbeszélést tartott Belfastban amelyen azonban a már tavaszi megválasztásakor is „keményvonalasnak” ítélt Donaldson megerősítette, hogy a pártja egyszer és mindenkorra kizárja, hogy a jegyzőkönyvet elismerjék, vagy alkudozzanak róla. Aminek a fényében a helyzet szerinte az, hogy „tovább nem halogatható választás” elé kerültek arról, hogy mi a fontosabb: az ír békemegállapodásban rögzített tartományi politikai intézmények megőrzése, vagy a brexitmegállapodás északír jegyzőkönyve.

A kettő együtt nem létezhet, mert amennyiben a többségi politikai akarat a jegyzőkönyvet választja, úgy pártja kivonja minisztereit a tartományi kormányból. (Az 1998-as északír békemegállapodás értelmében a 10 fős kormányban mindenkor minden meghatározó politikai áramlatnak – tehát a brit koronát támogató lojalistáknak ugyanúgy, mint az ír egyesülést preferáló ír nacionalistáknak – meghatározott arányban jelen kell lenniük. A DUP – amely a legutóbbi választáson még a legerősebbként került ki, ez ma már elemzők szerint nem lenne így – eddig négy minisztert delegálhatott.)

A Johnson-kormány azonnal hivatkozott is a DUP-bejelentésre, mint amely szerint „jól demonstrálja”, milyen nyomásnak van London kitéve északír ügyben, alátámasztva egyúttal a jegyzőkönyv újratárgyalását célzó – és EU-részről mindig következetesen visszautasított – brit kormányzati követelést.

Donaldson ultimátuma Dublinban is azonnal visszhangra talált: az ír kormány miniszterelnöke, Micheál Martin órákon belül leszögezte, hogy az Európai Unió szerinte „megoldásorientált”, és a jegyzőkönyv is ebben a kontextusban kezelendő. Azt azonban ő is hozzátette, hogy a DUP-követelés „új kihívást” jelent a folyamatban.

Brit lapelemzések szerint ugyanakkor Donaldson ultimátuma annyiban már elkésett, hogy

a DUP a bejelentését nem annyira az erő, mint inkább az utóvédharcok jegyében tette.

Az utóbbi hetek-hónapok felmérései ugyanis rendre visszaesést mutatnak a párt megítélésében, a Financial Times szerint például egy mostani választáson aligha kapnának többet 13 százaléknál.

Jön fel viszont az ír sziget egyesítését célul kitűző örök politikai ellenlábas, a Sinn Féin, amelyik az időközi választások nyomán az északír parlamentben már át is vette a vezetést a parlamenti helyek számát illetően.

A párt vezetője, Mary Lou McDonald jelentések szerint ennek megfelelően már azzal érvelt Šefčovičnak, hogy a DUP véleménye nem a többségi választói akaratot tükrözi, és a mostani bejelentést is inkább vezérelte „pánik”, mint tényleges választói felhatalmazás.

Ha mindenesetre a DUP beváltja a fenyegetését, és kilép a tartományi kormányból, akkor Londonnak előrehozott választást kell kiírnia – amúgy 2022 májusban lenne esedékes a következő helyi voksolás –, amit azonban egyes szakértői vélemények szerint nem kizárhatóan ezúttal már az ír nacionalista Sinn Féin nyerhet meg.