Szakértők emlékeztetnek, hogy a 2015-ös szíriai válság idején a néhány hét alatt Európát elérő sokszázezer fős menekültvonulás egyik előfeltétele az volt, hogy Törökország tudatos politikával, a gazdasági válsággal bajlódó Görögország pedig eszközök és források híján kényszerűségből lényegében nyitott határokkal fogadta a menekülteket.
És bár jelenleg az afgán menekültek számára a török-görög utvonal Európa felé legalább annyira preferált, mint a szíreknek volt, ám a jelek szerint e két országon az áthaladás ezúttal távolról sem lesz olyan egyértelmű.
Török részről az államfő, Recep Tayyip Erdoğan jelentette ki rövid időn belül több fórumon is, majd menekültügyi főtanácsadója, Ilmur Cevik a BBC4-nek nyilatkozva erősítette meg, hogy ezúttal – Cevik szavaival élve –
„nem úgy lesz, mint Szíriával volt”.
A szírek előtt „megnyitottuk kapuinkat, amiért egyébként nem túl sok köszönetet kaptunk a nemzetközi közösségektől” – mutatott rá az elnöki főtanácsadó. De most Törökország nem lesz „buffer” a válságövezet, és az EU között – tette hozzá.
Amit a maga részéről a török elnök egy hétvégi televíziós beszédében úgy fogalmazott meg, hogy „Törökországnak nem kötelessége, hogy az Európai Unió menekült-lerakata legyen”.
Mindez persze még jelenthetné azt, hogy ha ott maradni nem is engedik a menekülteket, de azért áthaladást biztosíthatnak nekik. Ennek valószínűségét azonban a legtöbb aktuális jelentés felettébb kizártnak tartja, emlékeztetve arra, hogy Törökországban időközben nagyon megerősödött a migrációt elutasító közhangulat.
A járványtól, az erdőtüzektől és az állandóan romló gazdasági helyzettől amúgy is defenzívába szorult török kormány
ezúttal nem engedheti meg magának, hogy a menekültek felé a „nyitott kapuk” politikáját alkalmazza,
még ha csak taktikai megfontolásból tenné is – vélik elemzők.
A The Guardian ennek kapcsán utalt a Metropoll nevű török közvéleménykutató szervezet júliusi felmérésére, amely szerint a megkérdezettek több mint kétharmada (67 százalék) a menekültek beengedése ellen volt. Súlyosabb Erdoğanra nézve, hogy saját szavazóinak több mint a fele is ezen a véleményen van, miközben pártja támogatottsága rekord mélységre (34 százalékra) süllyedt.
A hatás mindenesetre abban is lemérhető, hogy Ankara az 500 kilométeres iráni-török határ mintegy felén három méter magas falat kezdett építeni, és jelentősen megerősítették a határvédelmi erők létszámát is. Ami hat éve fel sem merült.
Hírek szerint a migrációs válság, és
az esetleges afgán menekültvonulás kapcsán a török elnök és a görög miniszterelnök a hétvégén közvetlen telefonos egyeztetést tartott
– ami egyébként nem éppen megszokott a hagyományosan konfliktusban álló két szomszédos ország legfelső vezetői között –, és ennek során a két politikus (görög hivatalos közölés szerint) a migrációs válság megítélésében „azonos módon látta a helyzetet”.
A Euractiv ennek kapcsán idézte a görög menekültügyi minisztert, Notisz Mitarakit, aki a napokban kijelentette: „Nem engedhetjük meg, hogy emberek millió elinduljanak Afganisztánból az Európai Unióba, és még kevésbé, hogy ezt Görögországon keresztül tegyék”.
Mindennek megelőzésére
a görög határvédelem maga is csatlakozott azon országokhoz, amelyek kerítést építenek a határon
– egyelőre egy 40 kilométeres szakaszról van szó a görög-török szárazföldi határon –, és ezzel egy időben megerősítette a személyi és technikai határvédelmet, kamerákat, radarokat helyeztek el, drónokat telepítettek.
Erre mondta azt Mujtaba Rahman, a New York-i Eurasia Group európai intézetének igazgatója a brit The Guardianben írt elemzésében, hogy ma már lényegesen határozottabb és harciasabb lett az EU „frontországainak” hozzáállása a határaikhoz közeledő menekültekkel szemben. Példként Rahman Görögországot említette, ahol az égei-tengeri görög határvédelem a 2015-ös „mindenkit beengedő” alapállásához képest újabban a menekültek azonnali visszaszorításáról kezd elhíresülni.