Narendra Modi indiai kormányfő szívesen jelenik meg pozitív hírek környezetében, ha a koronavírusról van szó. Az oltottak az arcképével ellátott igazolványt kapnak az országban, saját magára utaló rövidítéssel – PM Cares, szabad fordításban A miniszterelnök törődése – látta el azt a segélyalapot is, amely az érintetteknek segítséget nyújt a begyűjtött adományokból. Az, hogy országa a világ legnagyobb vakcinagyártója, hogy az első hullámot az ország meglepően olcsón megúszta, és hogy év elején még ő ígérhetett segítséget más államoknak, igazi PR-sikernek ígérkezett. Modi még április 17-én is maszkmentesen köszöntötte egy választási eseményen az összegyűlt tömeget. Vádolhatjuk hát országa népét, hogy elhitte, minden rendben?
A CNN cikke szerint nem, ráadásul a Modi vezette ország ezt a dicsőséges narratívát tartotta fenn akkor is, amikor már februárban meglódultak az esetszámok. Az epidemiológusok Indiában is úgy gondolták, lesz második hullám, de arra ők sem számítottak, ami megtörtént.
Mióta pedig teljesen egyértelműen minden kontrollt elvesztett az ország a vírus felett, Modi hallgat, az őt kritizálók pedig egyre hangosabbak.
A békeidőben hihetetlenül népszerű miniszterelnöknek sokak szerint vállalnia kell a felelősséget ezért a helyzetért is, ha már tavaly – amikor 519 eset után országos lezárást hirdetett ki – a vírus fölötti győzelmet is személyes sikereként kommunikálta. A népszerűség ára, hogy minden tette következményekkel jár: ha valamit nem tesz meg, az is, ahogyan ezt a járvány megmutatta. Az indiaiak most újraértékelik Modi szerepét: erre utal az is, ami a közösségi médiában zajlik jelenleg is.
Egyre több a kritikusa
Amellett, hogy az indiai egyszerű embertől kezdve a bollywoodi sztárokig mindenki a különféle közösségimédia-csatornákat használja arra, hogy segítséget, oxigént, gyógyszert, kórházi ágyat szervezzen vagy szerezzen beteg szerettének, itt tudják kritizálni is a kormányfőt. A Twitterről azonban ilyen közül száz tűnt el, a Facebookon pedig a múlt héten órákig nem voltak elérhetők egyes Modit kritizáló hashtagek.
Eközben vasárnap 3689 halottról számoltak be a hivatalos indiai adatok, miközben a BBC cikke szerint
továbbra sem terveznek országos szintű lezárást,
pedig a koronavírussal foglalkozó munkacsoport már ezt javasolja. Az országban mostantól minden felnőtt jogosult a koronavírus elleni oltás felvételére, de számos államban nincsen vakcina, amit beadhatnának a jelentkezőknek. A CNN legalább hét olyan államról tud, amelyben él a probléma: ezek közt egyaránt vannak kormánypárti és ellenzéki vezetés alatt állók is. Arra kérik az indiaiakat, ne álljanak sorba ezeken a területeken az oltópontok előtt.
Pokoli kórházi körülmények
Eközben a koronavírussal fertőzött indiaiak komoly része szembesül azzal, hogy amikor végre kórházba kerül, sem feltétlenül jobbak körülményei, mintha otthon gyógyulna. A CNN riportjában arról ír, hogy a Sardar Patel Covid Care Centre and Hospital nevet viselő tábori kórházat felszámoltak év elején, most pedig sebtében nyitották újra, részben kartondobozból épített ágyakkal egy gyárcsarnokszerű épületben, ahol ötszáz embert tudnak kezelni. A kezelés mást jelent, mint mi gondolnánk: a riportban megszólaltatott beteg, Sadanand Patel három nap bentfekvés alatt két-vagy három alkalommal látott orvost, de azt végighallgatta, ahogyan a körülötte fekvők oxigénért kiáltoznak, majd megfulladnak, valószínűleg azért, mert elfogyott a gáz a palackjukból. Egy nap alatt legalább öten haltak meg körülötte, a testekhez órákig senki sem nyúlt.
Patel oxigént kap, ugyanakkor gyógyszereket nem: azokat hét hónapos terhes felesége vitte be neki a kórházba,
mert aggódik férjéért, akinek tüdejének 80 százalékán tüdőgyulladás jelei mutatkoznak. A férfinak a körülötte fekvő betegek azt tanácsolták. ha kicsit is jobban lesz, hagyja ott a kórházat, mert ott nem törődnek senkivel.
Nem az orvosok a hibásak
Az orvosoknak sem könnyebb a helyzete, mint a betegeknek. A The Guardiannek Chahat Verma, egy Új-Delhiben található kórház orvosa arról számolt be, nincs annál rosszabb, mint látni a rettegést a betegek szemében akkor, amikor látják, hogy betegtársaik nem kapnak oxigént akkor sem, ha szaturációjuk alacsony. Elmondása szerint az előző hullámhoz képest más, hogy most a fiatal betegek az egyik pillanatban még jól vannak, a következőben pedig összeomlanak – és más az is, hogy akkor még tudott oxigént adni a koronavírusosoknak, míg most sokszor nem. Az eredetileg plasztikai sebészeti gyakorlata miatt a kórházba érkező rezidens azt mondja, vannak napok, amikor
négy, vagy csak két órára elég oxigén van a kórházban.
A nyomást nem is bírja minden orvos: Vermának is van kollégája, aki elvette saját életét az átéltek hatására. A fiatal orvos arról is beszámolt, nagyon nehéz az is, hogy családok több tagját is kezelik egyszerre a kórházban: elmondani közülük egynek, hogy hozzátartozója intenzívre került, vagy elhunyt, nagyon nehéz. mindennek ellenére Verma munkája után enyhe vagy közepes tünetekkel rendelkező koronavírusos betegek számára nyújt orvosi tanácsokat telefonon, benne pedig családja tartja a lelket.