Bár sokak szerint idő előtti az európai uniós oltási tanúsítvány ügyét előtérbe állítani addig, amíg nincs elég ember beoltva, és a nemzetközileg elismert oltóanyagok köre általánosan nem rögzített – a magyar álláspont is ez –, ám szakértők visszatérően emlékeztetnek, hogy

az idegenforgalomban érdekelt tagországok számára a tanúsítványok ügye kiemelt prioritásnak számít.

Nem véletlen, hogy mielőbbi megteremtését folyamatos lobbizással igyekeznék gyorsítani.

További szempont, hogy bár csak egy kártya az egész, ám megteremtése nagyon is komplex problémákat vet fel. Kezdve a mindehhez szükséges jogalap kihordásával és elfogadásával, ami 27 ország és három közösségi intézmény között sohasem megy gyorsan, és ha csak mondjuk júniusban kezdenének hozzá, akkor gyakorlati használata biztosan lekésné a nyári főszezont.

Emellett a technikai megvalósítás is rengeteg kérdést generál, kezdve azzal, hogy mi legyen az igazoláson – láthatóan, vagy QR-kódban bújtatva – feltüntetve, mi szavatolja az adatvédelmet, és hogyan oldják meg a különböző nemzeti igazolási rendszerek és a közösségi rendszer közötti illeszkedést?

Kiegészítések jöhetnek

Ami a jogi alapot illeti, az Európai Bizottság már márciusban közzé tette javaslatát, amit a tagországok tanácsa láthatóan nem is kérdőjelezett meg, és amiben a testület gyorsított eljárást, így egyebek között rendeleti joganyagformát javasolt, (ilyenkor a közösségi szintű jogszabályt nem vetik alá nemzeti törvényhozási értelmezésnek, hanem valamennyi nyelvre lefordítva változtatás nélkül azonnal mindenütt azonos tartalommal hatályossá válik).

Az EU-tanács április közepén véglegesítette az ügyben az álláspontját, és csütörtökön a tervek szerint ugyanez történik meg az Európai Parlament oldalán is. Mint az várható volt,

akad majd néhány pont, ahol nem lesz meg induláskor az összhang a két uniós intézmény között.

Bár az EP-képviselők körében is messze többségben vannak azok, akik – már csak hazájuk idegenforgalmi érdekeitől vezérelve is – a tagországok közötti szabad mozgás mielőbbi intézményesítését támogatnák, és készek beállni a bizottsági tanúsítvány-javaslat mögé, de különböző kiegészítések azért így is merültek fel.

A legfontosabb annak elvárása, a majdani igazolás intézményesítésével párhuzamosan valamennyi tagország biztosítson – ha csak időlegesen is – ingyenes (vagy nagyon olcsó) tesztlehetőséget a még nem beoltottak számára. Enélkül ugyanis a beoltottak ingyen jutnának olyan plusz szabadsághoz – mint karanténmentes látogatás más tagországokba –, amit az ezzel nem rendelkezők ma csak pénzbe kerülő tesztkészítés fejében szerezhetnek meg.

Abban ugyanis nincs változás, hogy maga a tanúsítvány alapvetően három fontosabb információt hordoz majd: tájékoztat a hordozó személy oltottságáról, ennek híján tesztvizsgálatának eredményéről, illetve – ha volt ilyen – a fertőzöttségből történt felépüléséről.

Idegenforgalmi szempontból pont az a (fiatal) korosztály az egyik legaktívabb, amelyik oltási szempontból a sor végén van csak,

és ezért elsöprő többségük még jó ideig főként a gyorsan és lehetőleg ingyen – vagy költségkímélő módon beszerezhető – tesztre vannak utalva ahhoz, hogy utazhason.

Továbbra is nyitott kérdés az is, hogy szerepeljen-e az oltóanyag pontos megnevezése, és ha igen, hol (látható felületen, vagy a csak az erre jogosultak számára olvasható kódban)? Jelenleg eltérő a nemzeti gyakorlat, ismert módon a magyar védettségi igazolás sem tünteti fel az oltóanyag nevét. Ez viszont visszavezet ahhoz a kérdéshez, hogy mi legyen az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által még nem elfogadott szereket alkalmazó tagországok oltásaival?

A WHO, az EMA vagy a tagországok?

A kérdés a szerdai EP-vitában is téma volt, és bizottsági részről ismét az volt a már ismert érvelés, hogy az EMA-engedéllyel bíró vakcinák automatikusan valamennyi tagországban kötelező elismertséggel kell hogy rendelkezzenek. Másfelől, minden tagállamnak joga van az európai ügynökségtől függetlenül is egyes vakcinatípusokat (például orosz, vagy kínai szérumot) honi forgalmazásra engedélyezni, és minden további tagországnak lehetősége van ezek érvényességét a másik felé kétoldalú alapon elismerni. Egyet nem lehet csak: a nem EMA-jóváhagyással bíró oltást más országra rákényszeríteni, ha ott európai engedélyezés híján nem készek azt elfogadni.

Akad azonban olyan olvasat is, amely szerint ez diszkrimináció, ha mondjuk valamely ország olyan vakcinát használ, amit az ENSZ egészségügyi világszervezete (WHO) a maga részéről már elismert, az EMA viszont még nem vizsgált. (Az utóbbi egyébként eddig az AstraZeneca, a Moderna, a Janssen és a BioNTech/Pfizer oltóanyagok európai uniós forgalmazására adta áldását.)

Elvek mentén is összecsapnak

A szerdai EP-vitából az is kitűnt, hogy a majdani igazolás leendő megítélése kapcsán komoly elvi nézetkülönbségek is vannak. Manfred Weber, a néppárti frakció elnöke például – sok más képviselőtársához hasonlóan – arra helyezné a hangsúlyt, hogy a leendő digitális zöld tanúsítvány fő értelme szerinte a személyek szabad mozgásának a szavatolásában van. Akinek van ilyenje, azt uniós – és általában (az ennél alaphelyzetben szélesebb) Schengen-területen járványra hivatkozva ne lehessen feltartóztatni.

Mások – jellemzően inkább a tagállami (kormányzati) oldalon – vitatják ezt, hangsúlyozva, hogy

a tanúsítvány nem útlevél, nem bírhat ennek jogosítványaival,

csupán a hatóságokat informáló egészségügyi dokumentum.

Menetrend

A csütörtöki EP-szavazás után mindenesetre immár az uniós döntéshozásban illetékes mindkét intézmény véglegesített állásponttal léphet az egymás közötti közvetlen egyeztetés szakaszába. Optimális esetben májusban sikerülhet közös nevezőre jutniuk, lehetővé téve mindkét oldalon az immár egységesen értelmezett szöveg formális véglegesítését.

Az EB a maga részéről június elején tesztüzemmódban megkezdené a tanúsítvány alkalmazását, és arra törekszik – az idegenforgalomban éritett valamennyi EU-tagország határozott támogatásával –, hogy a júliustól számított

nyári szabadságolási időszakban

a dokumentum teljes körűen működőképes legyen.