eur:
408.13
usd:
387.35
bux:
77771.12
2024. november 18. hétfő Jenő
Nyitókép: onelifemagazine/Flickr

A világ legmagányosabb települése is megszenvedi a járványt

Tristan da Cunha egy vulkanikus sziget az Atlanti-óceán közepén, 2816 kilométerre Dél-Afrikától és 3360 kilométerre Dél-Amerikától. 243 brit állampolgár él rajta az Edinburgh of the Seven Seas nevű faluban, amit ők egyszerűen csak Településnek (The Settlement) neveznek, lévén másik nincs ott. A koronavírus még nem jelent meg a szigeten, de a járvány így is súlyos csapást mért a mindennapjaikra. Pedig annak idején még az első világháborúról is csak utólag értesültek.

A szigetlakók legnagyobb gondja jelenleg az, hogy a koronavírus-járvány komoly fennakadásokat okoz a hajóforgalomban. Az óceánon át ugyanis nemcsak turisták jönnének-mennének, hanem élelmiszer, üzemanyag, gyógyszer, postai csomag és áru is. Tristan da Cunha küldeményei „békeidőben” Fokvároson keresztül utaznak, de a dél-afrikai postahivatal idén február másodikától korlátozásokat vezetett be, ezért a szigetre már csak 28 országból továbbít csomagokat, és azokat is csupán néhány hetente vagy havonta. Németország például nem is szerepel a listán.

Más megoldás pedig nem létezik, mert Tristan da Cunhának nincs repülőtere, hiszen a sziget nagy részét egy 2062 méter magas, 11 kilométer átmérőjű, kör alaprajzú vulkán, a megmászhatatlanul meredek Queen Mary's Peak foglalja el, azon a 6 kilométer hosszú és 600 méter széles „síkságon” pedig, ahol egy gép esetleg leszállhatna, a „főváros”, Edinburgh of the Seven Seas áll. A turisták előtt már egy éve lezárták a szigetet, tengerjáró hajók és jachtok tehát nem köthetnek ki, sőt a járvány miatt néhány szigetlakó is külföldön, Dél-Afrikában, illetve az Egyesült Királyságban rekedt.

Az utolsó teherhajó, a Baltic Trader január 26-án érkezett, amelyről hét őslakos, David és Doreen Swain, Vera, Stephanie és Barbara Glass, Renee és Dylan Green, valamint egy foglalkozási terapeuta, Kate Sherry szállt partra. Előtte, persze, négy napig a hajón kellett maradniuk karanténban, de ez ott nem szokatlan élmény, hiszen az időjárás napokig még a szállítmány kirakodását sem tette lehetővé.

A hullámzás miatt nem egyszer előfordul, hogy egy 10-11 napig utazó hajó a megérkezés után két hetet vesztegel egy zátonyon, mire ki tudják rakodni. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kikötő nagyon kicsi, ezért az utasokat és a rakományt először több fordulóban egy csónakba, onnan pedig egy uszályra rakják át.

Ezt megelőzően csak tavaly augusztusban horgonyzott le nagyobb hajó a szigeten, és az is többhetes késéssel futott be, mert a külföldi matrózok nem tudtak beutazni Dél-Afrikába a lezárások miatt. Akkor néhány szigetlakó is érkezett a fokvárosi Tristan-házból. Valójában szerencsésen alakult, hogy hetekre Cape Townban rekedtek, mert az egyikükről még Dél-Afrikában, a csónakba lépéskor végzett teszt során kiderült, hogy koronavírus-fertőzött, tehát kis híján behurcolta a kórokozót a zömmel idős emberek által lakott szigetre.

Tristan da Cunha tehát még mindig Covid-mentes, ezért az ott élőknek nem kell maszkot viselniük és távolságot tartaniuk egymástól, de az ellátmányuk csak két-három hónapra elegendő, és a friss zöldség, illetve gyümölcs mellett bizony az alkoholt és a dohányt is nélkülözniük kell hónapok óta. Orvosuk van, és a biztonság kedvéért igényeltek egy lélegeztetőgépet a brit kormánytól, de arról nincs hír, hogy ez a berendezés végül megérkezett-e.

Rendelkezésre álló vakcinákról – brit terület lévén AstraZeneca-oltóanyagokról – is csak a „közeli” (2460 kilométerre lévő) Szent Ilona-szigetről tudtunk információt szerezni, Tristan da Cunha lakói tehát vélhetően még nincsenek beoltva. De nem ez most a legnagyobb bajuk, hanem az, hogy csökkennek bevételeik, mert a fő exportcikkeiket, a homárt, a burgonyát, a bélyeget és a kötött ruhát hajójáratok hiányában nem tudják eljuttatni a távoli piacokra.

„Az elkövetkező pár évben meg kell húznunk a nadrágszíjat” – olvasható a sziget honlapján, amelyen a világnak is üzennek: „Tristan da Cunha gondolatai és kívánságai veletek vannak ezekben a kihívásokkal teli időkben.”

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.18. hétfő, 18:00
Schmidt Mária
Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója
Rengeteg kínai tőke áramlik Magyarországra, és éppen ez lehet az egyik fő kihívás Trump elnöksége idején

Rengeteg kínai tőke áramlik Magyarországra, és éppen ez lehet az egyik fő kihívás Trump elnöksége idején

2022-től 2024. szeptemberéig Magyarországra áramlott az összes kínai külföldi működőtőke több mint negyede, ami az európai kontinenst vette célba, és ezzel igyekszik a magyar kormány megtámogatni a recesszió-sújtotta gazdaságot – mutat rá vasárnapi körképében a Financial Times. A cikk egyik fő üzenete az, hogy a sok kínai tőkéből adódhat a nagy politikai mutatvány, hogy hogyan egyensúlyozzon az Orbán-kormány a kínai és az amerikai érdekek mentén, és közben a már bejelentett nagy autóipari beruházások lendületet is adjanak az EU-pénzek korlátozottsága miatt is szenvedő magyar gazdaságnak.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×