Fóris György megfogalmazása szerint nagyon minimális számú, mélységesen elhivatott, szinte fanatikus, pártpolitikai és filozófiai értelemben vett liberális kör hirdeti és hisz az európai egyesült államok megvalósításában. Ami viszont nem zárja ki, hogy a szoros együttműködést, az integrációs mélyülést ne vágynák sokan, de ez nem azt jelenti, hogy az ő víziójukban is az lenne, mint az abszolút federalistákéban, hogy 10–20 év múlva egyetlen közös európai kormánnyal és parlamenttel intéznének mindent.
És bár a szoros együttműködésnek sok híve van, hozzájuk képest
növekszik azoknak a száma, kormányzati szinteken is, akik kifejezetten vissza akarnak fogni
a már eddig kialakult közösségi eszközrendszerekből, arra hivatkozva, hogy a tanulság az: sok mindent kizárólag nemzeti szinten kell/lehet intézni – tette hozzá a Bruxinfo elemzője.
Ilyen lehet például a közös egészségügy, amely kapcsán Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szorgalmazta is, hogy szerepeljen a soron következő keretköltségvetésben, azonban ez nem történt meg. Ezzel kapcsolatban Fóris György megjegyezte, szerinte a szándék nem bukott el, hogy a korábban tapasztalt pandémiás helyzethez hasonlóra készülni kell, és, szemben a pár hónappal ezelőtti reakciókkal, sokkal céltudatosabban, egyeztetettebben, ha úgy tetszik, közösségi megközelítésben kell tudni majd fellépni.
„Ami elbukott, hogy adott volt egy pénzalku, amely során egyezségre kellett jutnia a feleknek, hogy mit kívánnak közösen finanszírozni, és mit nem. A tekintélyes listán pedig az egészségügy valóban háttérébe szorult, tekintve, hogy az alkuban résztvevő országok prioritásában számtalan más, körmüket égető kiadási szükséglet szerepel. Vagyis ha
a közegészségügy, akárcsak fél évvel ezelőtt, még nem közösségi politika,
közösségi forrást sem igényel” – magyarázta a szakértő, megjegyezve, egy második járványhullám kapcsán már a tudatosabb közösségi reagálás szüksége viszont mégis felvetheti közös eszközök bevetését, ami maga után vonhatja a pótlólagos forrásigényt.