A migrációs ügyben született EU-csúcs döntésben nem az a legérdekesebb (az is), hogy miként próbál minimális közös alapot teremteni egymást kizáró törekvéseknek. Hanem az, hogy jó látlelete egy tanulási folyamatnak, amelyben a politika fokozatosan idomul-reagál a valóság változásaira - írja Brüsszelből nézve című blogjában Fóris György.

Az uniós szakértő részletes elemzésében azt fejti ki, hogy három év után jutottak el Európa vezetői oda, hogy lépniük kell, és a szerző Donald Tusk meghívóját idézi, amelyben azt írta, hogy a menekültkérdés megoldásán múlhat az európai liberális demokrácia jövője. Megváltozott az európai reakció a menekültkérdésre, az első reflex a jóléti humanizmus és segíteni akarás volt, de aztán a feltétlen segíteni akarást - társadalmi arányaiban - egyre több helyen kezdte felváltani az adott helyzettel szembesülő praktikus, migrációs nyomásnak kitett helyeken nem egyszer indulatos megközelítés.

"Már jó ideje sehol nem üdvözölnek szíriaiakat hozó vonatokat az állomáson. És a politika észlelte ezt. De még sokáig fennakadt a megoldás kihordása az egymást - európai szinten - látszólag oly végletesen kizáró tagállami érdekek ütközése" - áll az elemzésben, amely felsorolja a különböző érdekeket, amelyek lehetetlenné tették a közös fellépést, majd azt, hogy mi vezetett a nagy váltáshoz.

"Ha egészen pontosak akarunk lenni, három dolgot kellett tudni összeegyeztetni: 1.) azok határozott követelését, akik az eddigieknél egyértelműbb fellépésre (vagy legalábbis markáns elkülönülésre) törekednek a migrációs nyomás ellen, 2.) azok elvi alapállását, akik nem akarnak feladni eddigi (nemzetközi, európai jogi és elvi) alapvetéseket, mert hisznek abban, hogy minden egyes, évtizedek alatt kivívott/kihordott szabadság- vagy emberiességi vívmány (relatív vagy abszolút) leértékelése valahol magában rejti egy következő elbontását, szóval elindít a lejtőn, 3.) és azokét, akik előfeltételnek tekintik, hogy ne egymással párhuzamos (és ezzel időről-időre egymás ellen is dolgozó) nemzeti megoldás szülessen, hanem uniós szinten kihordott és egyeztetett módszereket alkalmazzanak, máskülönben fennáll a veszély, hogy a komponensek egymás ellen fordulnak, és ez idővel kikezdheti a koherenciáját más területeknek is" - írja a szerző.

Hogy mindebben közös nevezőt fogjanak, ahhoz mindenkinek ezt-azt el kellett engednie, de persze előre látható, hogy így is minden oldalról millió támadás éri majd. A brüsszeli csúcs után Macron francia elnök szerint már az is nagy eredmény, hogy „nacionalista megoldás helyett az európai együttműködés alapján álló eszközökben” sikerült megállapodni, amelyek a meglévő jogi, nemzetközi szerződésbeli, elvi-etikai normákon belül maradnak, miközben érdemben segítik mindazokat, akik ennek következményeivel az átlagosnál nagyobb terhet kénytelenek magukra venni.