Az Egyesült Államok és Izrael szombat hajnalban megtámadta Iránt, megölték a legfőbb vallási vezetőt és a katonai irányítás nagyon sok tagját. Irán válaszcsapásokat mért Kuvaitra, Szaúd-Arábia bárányra, Katarra, Jordániára, az Egyesült Arab Emírségekre. Most ott tartunk, hogy amit el tud érni, arra lényegében csapásokat mér. Nincs forgalom a Hormuzi-szorosban, Katar beszüntette az LNG-termelést. Az amerikai elnök azt mondta, még nem dönti el, meddig tart a háború, de azt mondta, hogy az iráni légvédelem, a légierő, a haditengerészet és a vezetőség megsemmisítése a célja. Ez háború, vagy valami más katonai neve is lehet még?

Nem lehet, ez háború egyértelműen. Az USA és Izrael támadást indított ez ellen a rendszer ellen. Nyilván vannak politikai és katonai célkitűzései minden háborúnak. Ahogy olvastam, sok embert meglepett, hogy lett egy ilyen háború, de ez egy hosszú folyamat végeredménye. Egyrészt ebben a térségben van a világ energiahordozóinak a 70 százaléka, itt megy át a 20 százalék Európa, illetve a Távol-Kelet felé, tehát rendkívül fontos geostratégiai szempontból, hogy ki uralja vagy ki akadályozza éppen az olaj kijutását. Aztán ott volt a 2023 októberi palesztin támadás Izrael ellen, majd az amerikai segítségnyújtás, a túszok visszaszerzése. És ugye nagyon régóta tart egy folyamat, amiben az atomalkuról van szó, hogy Irán ne dúsítsa tovább az urániumot, illetve arról, hogy ezt a 60 százalékra feldúsított közel 400 kilót ne tegye fegyvertisztává, és ne legyen 9 atombombája. Itt a tárgyalások berekedtek. Volt már korábban egy amerikai csapás Irán ellen, amikor bunkerromboló eszközökkel, bombákkal semmisítették meg ezeket a létesítményeket. A hármas célkitűzés mind a két ország részéről más. Az Amerikai Egyesült Államok azt mondja, hogy az atomdúsítást fejezze be Irán, a második követelmény, hogy a ballisztikus rakétaprogramot hagyja abba, hiszen jelen pillanatban is 2000 kilométerig el tudja lőni a legfejlettebb rakétáit. A harmadik pedig szintén egy nagyon fontos geostratégiai kérdés, hogy a proxy terrorszervezetek támogatását fejezze be. Jól látjuk, hogy mi történt a Vörös-tengeren, a húti lázadók minden hajóra lőnek, ami Izrael felé megy. Tovább támogatták a Hamászt, a Hezbollahot, az Iszlám Dzsihádot, és ezek hajtották végre a támadást. Most ezek után Izrael egy rendszerváltást is szeretne elérni, bár ez nehéz lesz, hiszen a vallási vezetők kiiktatása egy kicsit összébb zárta a társadalmat, amit korábban az úgynevezett utcai megmozdulások megrengettek. Így értünk el ahhoz a háborús ponthoz, hogy az amerikai elnök úgy döntött, hogy a legfőbb szövetségesével, Izraellel, illetve a Moszad és a CIA információival megpróbálja ezt a rendszert leváltani. Meglepő módon nappal indultak a támadások, meg tudták zavarni, illetve kiiktatni azokat a légvédelmi rendszereket, amiket Oroszországból vagy éppen Kínából szereztek be, és első nap közel 40 tábornokot és a legfőbb vallási vezetőt megölték.

Mikortól kezdve volt világos, hogy itt egy éles támadás lesz? A csapatösszevonások hónapok óta tartottak. A repülőgép-hordozók oda kellett hogy érjenek. Van-e valami olyan kritikus pont, amire egy katona azt mondja, hogy ez azt valószínűsíti, hogy éles támadás lesz?

Igen, több ilyen pont volt. Amerika terve úgy épült fel, hogy átcsoportosítom az eszközöket, ezeken belül is legelőször a THAAD és a Patriot légvédelmi rakétarendszereket, illetve a környező országokkal egyeztettek arról a védelemről, hogy Izraelt meg tudják védeni a különböző rakéta- és dróntámadásoktól. Ez volt az első pont. A második pont a különböző bázisok feltöltése. Egyrészt a repülőgép-hordozók odavezénylése, illetve főleg a légi utántöltő eszközök megjelenése jelezte, hogy itt hosszú, elhúzódó műveletekről lesz szó, és hosszú csapásokat kell végrehajtani mind az izraeli, mind az amerikai légierőnek, hogy vissza is tudjon érni. A harmadik része a tervezés fázisa, mert azt meg is kell tervezni, hogy hogy akarom alkalmazni a felvonult erőket. Általában az amerikaiak és a britek, meg az izraeliek is a hálózatközpontú hadviselést alkalmazzák. Ebben egyrészt az első szinten az összes hírszerzési információt egyesítik, azt a vezetés tudtára adják, a vezetés pedig dönt, hogy hogyan alkalmazza ezeket. A tervezésnél általában azt veszik figyelembe, hogy fölrajzolják Irán katonai, szociális, információs, politikai, gazdasági hálózatait, ezeken belül megkeresik a gyenge pontokat: mi az, amit először meg kell semmisíteni ahhoz, hogy nagy változások lehessenek? Itt nyilván a központban a vallási vezető, kvázi a klérus, illetve a katonai képességek vannak, bár ezek azért elég erősek: Irán területén közel egymillió katonával, 150 ezer forradalmi gárdistával, 600 ezer tartalékossal rendelkezik, tehát elég nagy dolgokat kell megoldani ahhoz, hogy változás következzen be. Amikor ezek összeálltak, akkor érett meg az idő a támadásra.

Az amerikai tervezési logikában egy zárt időtartammal számolnak, négy hét, hat hét, vagy addig mennek, ameddig kell menniük.

A második öbölháborút tudom példának felhozni, ami 26 napig tartott 2003-ban. Az ottani tervezés 180-200 napra tervezi meg a műveleteket. Ugyanis nem lehet úgy készülni, hogy a legjobb változatra készülök. Mondok példát, most is van egy kis probléma, kevés a bunkerromboló bomba, többet kellene hozni, ezeknek rendelkezésre kell állni, ugyanúgy a precíziós fegyvereknek, a repülőgépeknek, a Reaper felderítő drónoknak, amelyeknek 24 órás helyzetképet kell adni arról, hogy mi van Iránban, illetve amikor megtörténtek a csapások, rögtön feldolgozni azokat a képeket, hogy hova kell még csapni.

Meddig van értelme csak távolról támadni, szárazföldi erők bevetése nélkül?

Nyilván nagyon nehéz azt mondani, hogy légierővel meg lehet oldani dolgokat. Itt egy kicsit Machiavellit kell elővenni, aki azt mondta, hogy egyetlen szervezetet, legyen szó terrorszervezetről, forradalmi gárdáról, nem lehet egy csapással megsemmisíteni, tehát hosszú időre van szükség. Ha megnézzük a 91-es öbölháborút, az 43 napig tartott, amiből 39 nap légi művelet volt. A koszovói művelet 78 napig tartott, sokkal kisebb területen, ezt követte Afganisztán, ott 76 nap volt, illetve a 2003-as öbölháború, az meg 26 napig tartott. Azt gondolom, hogy amit Donald Trump elnök mondott, a négy hét, ez elég ahhoz, hogy körülbelül 11-12 ezer csapást tudjon mérni a koalíció, és akkor rengeteg katonai célpontot meg tud semmisíteni, hogy az iráni haditengerészenek, az iráni szárazföldi erőknek nagy veszteséget okozzanak. De arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nagyon sok eszköze Iránnak föld alatti létesítményekben van, ugyanúgy, mint Libanonban a Hezbollahnak, tehát nagyon nehéz feladatot vállalt fel a két ország.

Ezen a terepen az eddigi dinamika alapján eljöhet az a pont, amikor már meg lehet mondani, hogy körülbelül meddig tart még ez a háború?

Azt gondolom, ki lehet számolni, hiszen nincs akkora légvédelmi készlete Iránnak, amivel a repülőket, felderítő drónokat vagy bármi egyebet le tudja lőni. Mindig több lesz a támadó eszköze az amerikaiaknak, hiszen közel 300-400 harcászati repülőgépet szállítottak a térségbe, 450 darab van Izraelnek, tehát ez mindig több lesz, mint az a légvédelmi mennyiség, amivel ők oltalmazni tudnának valamit. Illetve a csapásokból tisztán látjuk, például a szerdai csapásból Teheránra, ahol egy atomlétesítményt lőttek ki az izraeliek, hogy a felderítés, a hírszerzés, a csapásmérés és a pontosításnak ezt a folyamatát még tudják teljesíteni.

Ha megszűnnek az iráni válaszcsapások, akkor az annak lesz a jele, hogy vége a háborúnak, feladták, vagy taktika is lehet?

Sokan mondják, hogy kétféle lehetősége volt Iránnak. Egyrészt, hogy békét köt, diplomáciai útra tereli a konfliktust, a másik pedig, hogy fenntartja a rezsimet, és katonai válaszcsapásokat mér. Vannak ugyan már hasadások az iráni rezsimen belül, hiszen némelyik köztársasági forradalmi gárda parancsnok az már elég önállóan tevékenykedik, tehát a politikai meg a katonai vezetésben van egy rivalizálás, ki hogy jut hozzá a hatalomhoz, milyen közel lesz, milyen lesz az új vezető, akit kiválasztanak, mennyire lesz keményvonalas, de én azt gondolom, hogy a csapások az alapján fognak megszűnni, ahogy a nagyon fontos célokat kiiktatja USA és az Izrael, és utána a rakétákra, a föld alatti létesítményekre és a rakétakilövőkre tud összpontosítani.

A katonai tervezés számol azzal a kérdéssel, hogy milyen vezetést akar létrehozni Iránban, vagy a káosz is megfelelő?

A katonai vezetés végigjárja a saját útvonalát, hogy mit kell csinálni a különleges erőknek, a légierőnek, a logisztikának. Pontról pontra, mint a levert cölöpökön haladnak előre, hogy a katonai célt meg tudják valósítani, hogy ne legyen már ellenállóképessége Iránnak. A politikai célzat az, hogy ők mit akarnak, milyen változást az országban, ahhoz a katonaság csak hozzá tud járulni. A CIA is a kurdokat bujtogatja, esetleg egy felkelést szítani, hogy legyen lekötve a Forradalmi Gárda, abba a térségbe küldjék, de én azt gondolom, nem megoldás Irán számára hosszabb távon egy polgárháborús helyzet.

Törökország felé tartó iráni rakétát szedtek le. Törökország a NATO tagja. Ha célba ér, a NATO be kell hogy lépjen a háborúba?

Nem. Általában, amikor ilyesmi történik – láttuk Lengyelország területén, amikor drónok csapódtak be –mindig arányos és szükségszerű választ kell adni. Több európai ország, Franciaország, Nagy-Britannia és Németország is fontolgatja, hogy szükséges és arányos választ ad arra, amit Irán művel, hogy lövi a szomszédos országokat, de azt gondolom, ez nem azonnal azt jelenti, hogy megtámadtak egy NATO-országot, és a segítségére kell sietnünk. Ilyen incidensek lesznek még, hiszen az iráni rakéták hatétávolsága Románia nyugati határáig ér.

A szomszédos arab államok megtámadása azt jelenti, hogy ők szintén háborúban állnak Iránnal, vagy csak akkor, ha majd visszalőnek, mert eddig nem lőttek vissza, csak védekeztek?

Ez is egy érdekes kérdés. Ők próbálnak védekezni, de én azt gondolom, hogy ezek az országok is arra készülnek, hogy ez a konfliktus be fog fejeződni, és nem kívánnak háborús félként belépni. Egyébként az egyik feszültségkeltő éppen Kína volt, hiszen ő adta át Iránnak azokat a légi és műholdfelvételeket, amelyek alapján most több radarrendszert, szatellitállomást elpusztítottak az irániak, illetve főleg amerikai létesítményeket próbálnak meg lőni. Ilyenek a nagykövetségek, illetve katonai bázisok. Közel 60 ezer amerikai katona van a térségben, tehát bőven van célpontjuk, és az 500 kilométeres hatótávolságú drónjaikkal is elérik ezt. Van egy magyar vonatkozás is, Erbílben magyar katonák vannak, 20 fő, az ottani katonai reptéren is becsapódott egy drón, de mindenki jól van és szolgálja a hazát.

Ha a kínaiak további információkkal látják el az irániakat, és amerikai katonák halnak meg, akkor a kínaiak ezzel nem sodródnak bele ebbe a konfliktusba? Vagy túl nagyok ahhoz, hogy ez a kérdés értelmes legyen?

Ők mindig diplomatikus módon pont annyira avatkoznak be, amennyire nagyon szükséges. Őket nagyon nagyban érinti a venezuelai rendszerváltás, és Irán is nagy félelmet jelent, hiszen ebből a két országból származott a rendkívül nagy olajimportjuk. Ha ezek kiesnek teljesen, akkor egyre jobban Oroszországra szorul, akkor még többet kell teljesítenie Oroszország felé.

Mi a logikája Izrael és az Egyesült Államok együttműködésének? A tudás meg az erő kapcsolódik össze, vagy ennél bonyolultabb?

Egy kicsit bonyolultabb, de nyilván az a képesség, hogy Izrael közel 500 repülőjével, a közel 90 stratégiai felderítő drónjával, nagy hatótávolságú bombázóival egy Irán méretű országot meg tudjon támadni, elégtelenek a feltételek. Nagyon pontos precíziós csapásokat lehet mérni, viszont óriási az ország területe. Ukrajna 603 ezer négyzetkilométer, Irán pedig 1 millió 640 ezer négyzetkilométer, tehát 1 millió négyzetkilométerrel nagyobb területen kell csapásokat mérni. Ezt Amerika védőpajzsa, főleg a légvédelem, a radarok nélkül nem lehetett volna megvalósítani, és a csapásméréshez is kellettek azok az eszközök, főleg a bunkerrombolók, a stratégiai lopakodók rendszere, ami van, ezek nélkül nem tudta volna megoldani.

Az amerikai elnök azt mondja, hogy a legjobb és korlátlan mennyiségű fegyver áll rendelkezésükre, bármeddig tudják folytatni ezt a háborút. Ki lehet számolni, hogy az amerikai anyag és ember milyen hosszú iráni háborúra elég?

Amerikának 11 repülőgéphordozója van, kettő van a térségben. Ezeket bármikor tudja cserélni, tudja fokozni a nyomást, viszont valahol azt is el kell érni, hogy a térség gazdasága, turizmusa ne menjen teljesen tönkre. Tehát meglegyen az a kívánság, amit szeretne Izrael, kiiktatni az atomprogramot, nagyon jelentősen visszavetni a katonai képességeit Iránnak, ehhez hosszú időre van szükség, legalább 4-5 hétre, ez a minimum, illetve azt is figyelembe kell venni, hogy ami sikerült Izraelnek Libanonnal szemben, Szíriával szemben, illetve a Gázai övezetben, hogy a Hamászt körülbelül 90 százalékkal, a Hezbollahot 50 százalékkal visszavetette, most van alkalma arra, hogy Iránra, a fő felbujtóra is olyan csapásokat mérjen, amivel tovább gyengíti ezeket a proxy szervezeteket.

A Hormuzi-szoros védhető annyira, hogy ott újraindulhasson a forgalom? Az amerikai elnök azt mondja, ha kell, akkor ők fogják kísérni a hajókat.

A hajókísérés fontos dolog, de láttuk a Vörös-tengeren a húti lázadókkal, hogy hajó elleni rakétákkal, kisméretű tengeralattjárókkal, aknásítással rengeteg problémát tud okozni a Forradalmi Gárda. A Forradalmi Gárdának három különleges hadosztálya van. Ennek van haditengerészeti részlege, közel 40 ezer fő, ezek kis, gyorsjáratú csónakokkal, öngyilkos merényletekkel, aknákkal rendkívül nagy károkat tudnak okozni. Itt arra kell főleg figyelnie az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy a szorostól kifele mérjen csapásokat, hogy oda ne tudjanak katonákat, haditechnikai eszközöket vezényelni. Ez a legfontosabb ehhez, hiszen a világ olajkereskedelmének a 20,9 százaléka itt zajlik.

Megvan erre az Egyesült Államoknak a képessége? Tehát technikailag meg tudja oldani?

Technikailag meg tudja oldani. 24 órás helyzetképe van, dönteni tud, milyen erőket vezényeljen, rengeteg harcászati repülő, csapásmérő drón van a térségben, úgynevezett őrjáratozási légtérben, azaz állandó ellenőrzés alatt tudja ezt tartani. Nyilván egy kis hajót felderíteni, kiszúrni, ahhoz haditengerészeti, más felszíni egységekre is szükség van.

Úgy néz ki, mint egy halászhajó ránézésre.

Pontosan, és általában még olyanok is vannak, ami csak fából van, tehát radarral is nehéz felderíteni. Ezért fontos, hogy a vizuális megerősítés is ott legyen. A két repülőgéphordozó mellett 19 fregatt és egyéb felszíni részlege van az amerikaiaknak, két tengeralattjárót is vittek a térségbe, tehát megvan az a képesség, hogy ezt a szorost járhatóvá tegyék, de ehhez is idő kell, hiszen itt repülőgépei is vannak, drónjai is vannak az irániaknak, bár 11 hajóját már elsüllyesztették.

Miből áll és mire való egy repülőgép-hordozó harccsoport? A képeken, ha látjuk, azt szoktuk látni, hogy ez borzasztó sok különböző méretű hajó követi ilyen-olyan alakzatban a nagy repülőgép-hordozót.

Talán a Midway filmet sokan látták, ott is különböző típusú hajók vannak, felderítenek, az aknákat szedik fel, a tengeralattjáró egységek ellen küzdenek, de főleg a légvédelmet, a csapásmérést tudják megvalósítani, ezért kell, hogy többfajta eszköz legyen a repülőgép-hordozó körül, hiszen ezeken általában 60-80 vagy 100 harcászati repülőgép, elektronikai felderítő repülőgép, kisebb AWACS-ek vannak, pilóta nélküli drónok, a Reaperek, amelyek stratégiailag csapást mérnek, illetve felderítenek. Ezeknek a védelme rendkívül fontos, és nyilván ezek a repülőgép-hordozó csoportosítások tanulmányozták az iráni lehetséges műveleteket, ebből legalább kilencet soroltak fel, hogy kis hajókkal, kis tengeralattjárókkal, aszimmetrikus módszerekkel miket tudnak csinálni. Ezeket kell kivédeni.

Mivel mérhető össze egy repülőgép-hordozó harccsoport képessége? Filmélményeimből egy kisebb országot le tudnának győzni, de hát ez nyilván ez egy film.

Úgy szoktuk mondani, hogy amikor megjelenik egy ilyen, bárkinek a partjainál, az 10 ezer tonna diplomácia. Azaz ezen van 8-10-12 ezer katona, csomó csapásmérő repülőgép, ami a legtöbb országnak nem áll rendelkezésre. És generációs különbségek vannak, itt F–18-asokról, F2–2-esekről, F–35-ös vadászgépekről beszélünk, a túloldalon F–5-ös vadászgép van. Nem mérhető a hatodik, ötödik generációs gépekhez az, ami iráni oldalon van, de nyilván meglepetést mindig lehet okozni.

Ha nem mérhetők össze a technikai képességek, akkor miért van az, hogy Irán képes csapásokat mérni más országok területére? Túlterhelés?

Pontosan. Ez is egy aszimmetria, hogy Amerika minden pontjára tud Iránnak csapást mérni, Irán pedig 500 kilométerre a drónokkal, 2000 kilométerre pedig a ballisztikus rakétáival tud csapást mérni. Úgy tudja elérni a sikereket, hogy kombinált, úgynevezett túlterheléses támadást indít. Általában felderítő drónokkal kezdődik minden esti játék, felderítik, milyen irányban milyen eszközök vannak. Megvannak a felderítési adatok, akkor elkezdhetik a drónokkal. 60-80-at indítanak, ezekből látható, hogy a légvédelem hogy fog reagálni. Ez egy 20 ezer dolláros drón, a Patriot rakéta meg egymillió dollár, tehát valamilyen módon vadászrepülőkkel, kisebb légvédelmi eszközökkel ezeket meg kell semmisíteni. Kuvait 100 ballisztikus rakétát jelzett, ezek a nagyobb csapásmérő eszközök, ezekre már el kell használni azokat a rendszereket, a TED, illetve a Patriot rendszert, amivel megállíthatók ezek a támadások.

Kuvaitnak, Szaúd-Arábiának, tehát az Amerikával szövetséges államoknak van ebből saját rendszere, vagy szövetségesek az amerikai védőernyő alatt?

Mindegyiknek van saját rendszere, és ezeket össze is kapcsolják. Rendkívül fontos Izraelnek, hogy a szaúd-arábiai THAAD, meg Patriot rendszer radarja, amit lát, azt ő is látja, tehát könnyen kiszámítható, hogy az Iránból kilőtt rakéták 10-15 perc múlva érnek oda, milyen irányból jönnek, és akkor jön Izraelnek a különböző védelme, a Dávid parittyája, az Arrow 2-es, 3-as rendszer, illetve a legkisebb ebből az Iron Dome, a Vaskupola rendszer, ami másodpercek tört része alatt kiszámolja, hogy lakott területre megy, nem lakott területre, indít rakétát, nem indít rakétát, ugyanis az is drága rakéta.

Hogy fordulhat elő, hogy amerikai gép baráti tűzben pusztul el? Három is.

Erre két lehetőség van, vagy a rakétarendszer kezelői nem voltak kellően felkészítve.

Itt ember még beavatkozhat 2026-ban?

Be tud avatkozni, igen, mert ő indítja a rakétát. Viszont az a feltétel, hogy minden repülőgépen van egy saját–idegen felismerő rendszer. Ha ez nincs bekapcsolva, akkor például a Patriot, amikor veszélyes közelségbe ér a repülő, önállóan lelövi a célt. Az azért elég elképzelhetetlen, hogy mind a három repülőnél ki volt kapcsolva ez a rendszer. Én azt gondolom, itt másfajta hiba történt a légvédelmi rendszeren belül, hogy ez bekövetkezhetett, ez rendkívül tragikus, de általában azt szoktuk mondani, hogy a legbonyolultabb rendszer mindig a légvédelem, repülők, drónok, harci helikopterek, kisebb légvédelmi rakéták összehangolása, hiszen ezt még háromdimenziós térben is értelmezni kell, hogy hol jöhetek vissza, hol repülhetek be. Itt valószínűleg az együttműködésben volt olyan probléma, amit így érzékeltek.

Az a korszerű hadviselés része, hogy a vallási vezetőt meg a teljes vezérkart első körben akarják likvidálni?

Igen, általában mindig arra irányul az első csapás egy háborúban, hogy a vezetést, a kommunikációs rendszert, a stratégiai együttműködést megbomlasztani, főleg egy ilyen, úgymond fejnehéz vezetésű országban, ahol a vallási vezető a Forradalmi Gárda parancsnoka, ez rendkívül fontos kérdés volt. Hónapok munkája van benne, hiszen ahhoz, hogy a 40 tábornokot, meg a vallási vezetőt kilőjék, folyamatos információszerzésre volt szükség. A Moszad és a CIA hosszú évek munkájával érte el ezt, ezeket az embereket megfigyelték, dossziéjuk volt, hova szokott parkolni, mikor jár dolgozni, hol találkoznak, hol vannak a vezetési pontok, ott van-e az adott illető. Itt jön elő az, hogy a hírszerzés a levegőből, a műholdakról nagyon fontos, de a legfontosabb továbbra is a humán erővel, azaz személyesen folytatott hírszerzés, hiszen ahhoz, hogy több tíz rakétát kilőjenek a vallási vezető irodájára, kellett a megerősítés is, hogy ott van a vallási vezető.

Van ötlet arra, hogy miért voltak ennyire óvatlanok az irániak? Évtizedek óta kölcsönösen ismerik egymást az izraeliekkel. Tudják, hogy az izraeliek gyakorlatilag a Föld bármely pontján képesek végrehajtani nagyon fejlett elektronikai alapú támadásokat bárki ellen. Ezt bizonyították számtalanszor. Miért gyűltek össze szombat délelőtt ennyien egy helyre?

Nyilván ezt majd a háború után tudjuk meg, hiszen ahhoz, hogy egy vallási vezető összehívja a szűk törzset, az egyfajta eligazítás, hogy mire kell készülni, hiszen az látszott, hogy a tárgyalásokat befejezték, azaz nem jutottak eredményre. Valószínű egy megbeszélés volt a készenlét fokozására, a különböző erők elhelyezésére, hiszen már hetekkel előtte is láttunk különböző terveket, hogy mit tervez Irán, milyen cselekvési változatai lehetnek. Viszont arra nem készültek, hogy például az izraeliek az összes térfigyelő kamerát meghackelték, azaz a kiberműveletekben is rendkívül jók voltak. Vannak felvételek, nyilván van, ami már mesterséges intelligenciával hamisított videó, hogy különböző vezérlőtermekben is az ott levő kamerarendszereket látták, tudták, ki hol van, mit csinál. Ezeket sem egy nap alatt lehet megcsinálni.

Van arról felmérés, hogy mije van Iránnak? Honnan indult, mennyit semmisítettek meg és mije van még?

Ezek azok az adatok, amelyek rendkívül pontatlanok. Irán rendkívül sok fegyvert szállított a különböző proxy terrorszervezeteknek, Libanonba, a Gázai övezetbe. Egyes felmérések szerint kétezer, más szakértők szerint háromezer, de van olyan szakértő, aki azt mondja, hogy nyolcezer különböző rakétája, drónja lehet, amit még be tud vetni. Azt a képességét látjuk, hogy naponta 100-150-200 rakétaindításra képes, ezeket az eszközöket célra tudja vezetni. A hadereje egymillió főt is kitehet, ebből közel 150-190 ezer fő a Forradalmi Gárda. Ennek vannak különleges alakulatai, illetve van egy tartalékos rendszere, ez 600 ezer főt tesz ki, ennek minden tartományban vannak vezetési pontjai. Körülbelül 1500 harckocsival, 1800 páncélozott eszközzel rendelkezik. Rendkívül sok, 6700 tüzérségi eszköze van, és közel 265 vadászgépe, ami régebbi típusú. Mindig megkérdezik, hogy mi lehet a legjobb, meg a legrosszabb változat. A legjobb, hogy békét kötnek, a legrosszabb, hogy ebből csinálnak egy óriási, elhúzódó háborút és egy gazdasági válságot. Az biztos, hogy Irán elhúzódó háborúra készül, hiszen a rezsimet akarja fenntartani, ehhez meg kell választani az új vallási vezetőt, annak az irányvonalára felzárkózni, illetve aszimmetrikus műveleteket fog folytatni, kisebb csapásokat mér, drónokat fog alkalmazni, illetve gazdasági blokád irányába mehet el, ha ezt Amerika nem tudja megakadályozni. Amerika is elhúzódó háborúra készül, ahogy Trump elnök mondta, lesz eszköz: rakétákkal, drónokkal és főleg precíziós csapásokkal fogja kiiktatni azokat a vezetési pontokat, amelyek még élnek.

Egy katona logikája szerint akkor kell békét kötni, amikor már minden elveszett és nincs más lehetőség, vagy akkor, amikor még van mit menteni, és később még esetleg készülni lehet valamire?

Egy katonának mindig fontos kérdés, hogy mikor mondja azt a politikai vezetőnek, hogy valamit csinálni kellene. Ebből örök vita alakult ki, csak gondoljunk a Kossuth–Görgei vitára, hogy megéri-e még föláldozni a maradék 80 ezer katonát azért, hogy úgyis elbukik a rendszerünk, de ugyanez a helyzet Iránban is. Gondoljunk bele, ha nagyon hosszú távon, mondjuk három hónapon keresztül Izrael és Amerika bombázza, akkor szinte semmilyen katonai képessége nem marad. Irán mindig is törekedett regionális vezető szerepre. Nem véletlenül háborúzott Irakkal, nem véletlenül képvisel egyfajta irányvonalat, hogy ő más, mint a többiek, a síita valláshoz tartoznak, közel 90 millió emberről beszélünk, illetve azt se felejtsük el, hogy rendkívül jó diplomaták. Azt is el kell mondani, hogy nyilván amerikai és Moszad-részről is folynak a tapogatózások, ki az a tábornok, ki az a politikai vezető, aki megvehető, rávehető valamire, de azért sokkal nehezebb, főleg azért, mert voltak szerencsétlen események is, a leányiskola bombázása, illetve a vallási vezető likvidálása is egy kicsit összezárta az irániakat.

Az, hogy az európai országok, például Spanyolország vagy a britek hogyan reagálnak, ennek bármilyen katonai jelentősége van, tehát rá van szorulva az Egyesült Államok, hogy a műveletekhez bázist, területet, képességet használjon, vagy mindent meg tud oldani maga?

Meg tud oldani maga, hiszen olyan logisztikai képességekkel rendelkezik, viszont bizonyos időveszteséget jelent, hogy most nem spanyol bázisra, hanem egy másikra kell a logisztikát, a rakétát, az üzemanyagot szállítani. Én azt gondolom, nem véletlen, hogy Trump elnök is azért a NATO-t fenn akarja tartani, hiszen szövetségesekre mindenkinek szüksége van, főleg ebben az elég nehéz világpolitikai helyzetben. Nyilván erős kirohanást tett Spanyolország ellen, hogy minden kapcsolatot megszakít vele, de el kell fogadnia neki is, hogy vannak minden országnak érdekei, és korábban például Spanyolország jelezte, hogy ő például a 3,5 százalékos NATO-elvárást sem tudja azonnal teljesíteni.

Mennyi ideig bírja az izraeli légvédelem? Van-e erre számítás, vagy attól függ, hogy Iránnak mennyi idő alatt mennyit sikerül kilőni?

Erre szerintem megadta a választ Trump elnök úr, hogy előbb fogynak el a légvédelmi rakétái Iránnak, illetve azok a rakétái, amit kilőhetne, hiszen ahogy felőrlik az iráni légvédelmet, az iráni rakétaközpontokat, illetve a levegőből meg tudják semmisíteni a kilövőpontokat, akkor az Irán által kilőtt rakétáknak nem lesz akkora hatásfoka. Nyilván lesz, ami át fog jutni a rendszeren, hiszen a hiperszonikus rakétarendszert is fejlesztették orosz segítséggel, ebből 10-20 állt rendelkezésre, korábban is csapódott be ilyen Izrael területén, ez sokszor elfoghatatlan a légvédelmi rakétáknak, de ebből nem áll akkora szám rendelkezésre, hogy ezekkel fenyegessék Izraelt hosszú távon.

Korábban említette, hogy kínaiak segítettek az irániaknak adatok átadásával. Oroszország fegyvereket ígért, légvédelmi rendszereket Iránnak, de úgy tűnik, hogy ezeket nem szállították le, vagy legalábbis erről nincsenek hírek. Ha leszállítják, akkor az segített volna Iránon?

Én azt gondolom, hogy azt a fajta orosz technológiát, bármennyire is jó az Sz-300-as és az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer, ki tudták volna iktatni. Ezekből pár állt rendelkezésre, nagy valószínűséggel ezeket meg is semmisítették. Oroszország pedig szerintem ügyesen kivárt, nagy érdeklődéssel figyeli, hogy mi zajlik itt. Szerencsétlen dolognak tartja a vallási vezető kiiktatását, illetve a háborús helyzetet is, szerintem nem is akarta leszállítani az eszközöket, mert tudta, hogy ezeket meg fogják semmisíteni.

Ez egy példa lehet Oroszország számára, mondhatja azt, hogy mi Ukrajnában ugyanezt akartuk, leszedni az első számú vezetőt, csak nekünk nem sikerült, nektek, amerikaiaknak már kétszer is sikerült, Maduróval is, és itt is, mostantól kezdve mi is erre állunk rá? Vagy nincs hozzá elég erejük?

Szerintem erre nincs képessége az orosz haderőnek. Ő most a felőrlő taktikával próbál előrehaladni azt a maradék 4-5 ezer négyzetkilométert megszerezni a Donbasszból, és akkor mondhatják azt, hogy leülhetünk a tárgyalóasztalhoz, ha megvan az a három-négy erődváros. A másik része, hogy ugye Venezuelában kiiktatták az elnököt, és az amerikaiak mondták meg, kit tegyenek be, mert ott voltak, átvették a hatalmat azon a részen. Itt Iránban majd az iráni vezetők, illetve az a háromfős tanács, meg a tanács, amely dönt a vallási vezetőről, ők fogják kinevezni a vezetőt, tehát itt azért nincs akkora siker, mint Venezuelában.

Az iráni vezetés képes katonai logikával gondolkodni, vagy az egy vallási logika? Tehát megmondják a katonáknak, hogy mit kell csinálni, vagy van a katonának beleszólása? Korábban az iráni katonák azért európai, amerikai egyetemeken képezték ki magukat, tehát ismerik az amerikai, a nyugati harcmodort.

A Forradalmi Gárda és a vallási vezetés teljesen egybeolvadt, és nem véletlen, hogy a vallási vezető irányítja őket. És ehhez kapcsolódóan a gazdasági rész is rendkívül fontos: ezeken a területeken, ahol a Forradalmi Gárda jelen van, ott az ő emberei viszik a gazdasági részlegeket is, tehát rendkívül nagy gazdasági hatalommal is rendelkeznek. A politikának mindig valami irányt kell megszabnia, a katona pedig megmondja, hogy azt hogyan lehet megcsinálni.

De azt is mondhatja, hogy nem lehet? Mert akkor leváltják.

Nem hinném, hogy leváltják, hiszen azért elég nagy pofon volt az, hogy ennyi vezetőt kiiktattak Iránban. Azt én is csodáltam, hogy a korábbi csapások miatt nem telepítették szét a vezetőket, illetve az eszközöket sokkal jobban Irán területén. 40 tábornokot egy helyen tartani valószínűleg nem volt túl jó ötlet volt.

Irán korábban eredményesen fegyverezte fel a különböző proxy szervezeteit Jemenben, Libanonban és másutt a világban. Ezeknek mennyi eszközük, képességük van most, mennyi maradt, és az mire elég?

A Gázai övezetben az Iszlám Dzsihád és a Hamász kézifegyverekre, néhány páncéltörő rakétára, apró, pici drónokra korlátozódhat, amit az újra felfegyverzett Hamász fel tudott építeni. Libanonban más a helyzet, ott is több föld alatti létesítmény van, ott még lehet egy-kétezer kisebb hatótávolságú rakétadrón. Izraelnek az a fő problémája, hogy nincs stratégiai mélysége, a Libanonból kilőtt rakéta két és fél perc alatt Izrael déli részén van, ezért is vállalta most megint Netanjahu, hogy megtámadja Libanont. Bejrútot bombázták, illetve felszólították a libanoni lakosságot, hogy 12 települést ürítsenek ki, hogy a pufferzóna meglegyen Izrael és Libanon között, hogy ne tudják közvetlenül lőni az izraeli településeket. A jemeni részen látjuk, hogy hajókat tudnak kilőni, hajó elleni rakétákkal rendelkeznek, drónokkal rendelkeznek, és soha nem várt képeket láttunk, amikor húti lázadók lelövik az amerikai drónt, ami több millió dollár. Ezek még pár hónapig húzhatják, de tovább nem, mert nincs támogatás Irán részéről.

Ha nincs támogatás Irán részéről, akkor ők visszavonulnak és megvárják, amíg lesz, vagy konszolidálódni fog az a terület, és mondjuk egy jemeni lázadó el fog menni halászni?

Nem tudom, hogy gazdaságilag mire lesznek képesek, de a térséget figyelembe véve már Szaúd-Arábia is támadta ezeket a huti állásokat tüzérséggel, mert neki is elege van abból, hogy olajvezetékeket, olajlétesítményeket rongálnak meg, és az is fontos kérdés, hogy az olajat egyedül Szaúd-Arábia tudja kivinni a Vörös-tenger irányába is, hisz vannak vezetékei, illetve a Földközi-tenger irányába. Nem teljesen tudják elzárni az irániak ezt a részt, a kisebb országokét tudják elzárni.

Van Iránnak olyan képessége, amivel európai területeket tud támadni, ez a 2000 kilométer maximum mire elég?

Irán a nyugati területeiről körülbelül Románia közepéig vagy egy kicsit beljebb tudná ellőni a rakétákat. De ott vannak a törökök, illetve a Földközi-tengeren van egy úgynevezett EGIS légvédelmi rakétarendszere a NATO-nak, ezeket a rakétákat pont azért telepítették a Földközi-tengerre, hogy az innen jövő fenyegetéseket meg tudják állítani. Európa felé szerintem nem is lenne sok értelme Iránnak vagdalkoznia. A stratégiájához az áll közel, hogy amerikaiakat pusztítson, lemossák a vérrel azt, hogy az ő vezetőjüket megsemmisítették, és tudjanak csapást mérni Izraelre, ez a fő cél.

Említette az iráni terepviszonyokat, ott ezek mozgó állásokból küldik a rakétákat, utána az eszközöket elbújtatják, felszerelik, újból előhozzák, tehát ezért nem lehet a kilövés helyét megsemmisíteni, vagy nincs értelme?

Nagyon nehéz, hiszen a legtöbb gumikerekes nagy teherautóra van felszerelve, kiviszik, felállítják a rakétát, indítják, majd gyorsan el is tűnnek, és egy-egy föld alatti létesítményből próbálják meg ezeket az eszközöket újratölteni. Ha megnézzük az öböl térségét a Hormuzi-szorosnál, ott sík terület van, utána egy hegyvidék van, amiben szintén rengeteg barlang van, amiben katonai felszerelés, rakéta, bármi lehet. Tehát ha szárazföldi harcra kerülne sor, ezt az amerikaiak is elmondták, akkor van az izraeli, vagy az irániaknak egy úgynevezett halálzónája ott a sík területen, hiszen a hegyvidékről lefele sokkal jobban tudná védelmezni.

Iránra is értelmes az a megállapítás, hogy mindig a védekezőnek van előnye? Irán is jól tudna védekezni egy szárazföldi művelet ellen? Vagy amikor már szét van bombázva minden, akkor már nem olyan egyszerű?

Ha megnézzük ezt az óriási területet, a nagyvárosokat, azok azért nagyon hosszú ideig ellen tudnának állni, illetve a kiképzettsége azért az iráni haderőnek, a Forradalmi Gárdának elég magas színvonalú, nem véletlen, hogy ők készítették fel a terrorszervezeteket is az Izrael elleni támadásra. Azt se láttuk korábban, hogy terroristák tűzpárbajokat nyernek meg izraeliek ellen, tehát van egyfajta fejlődés, drónokkal, eszközökkel nagyon sok kárt tudnának okozni, és nagyon elhúzódóvá tennék a háborút, és azt gondolom akkor, ha megtámadnák Iránt szárazföldön is, akkor még jobban összezárna a lakosság is.

Az iráni háború elvonja az eszközöket és a figyelmet Ukrajnáról?

A figyelmet nem is, de az eszközöket igen. Tehát azok a THAAD és Patriot rendszerek rakétái itt kerülnek először feltöltésre. Ez most Amerika érdeke, és azoknak az Öböl-országoknak, amelyek részt vesznek ebben a rakétaelhárításban, ők kapnak először rakétát, és a probléma az, hogy a világ Patriot rakétagyártása az 650 darab évente. Most Amerika ezt 2000-re föl szeretné vinni év végéig, de a saját készleteket kell föltölteni először. Korábban az ukránok is ellőttek egy éjszaka 25-öt, ez a félhavi gyártás, tehát nagyon meg kell gondolni, hogy mire indítanak Patriot rakétát.

Miért nem skálázható föl úgy egy hadianyaggyártás, egy rakétagyártás, mint mondjuk egy cipőgyártás? Beállítok még egy sort, ha kell, akkor még egy sort, de közben az összes elemzés arról szól, hogy az eszközökért sorba állnak.

Sajnos a haditechnikai eszközök bonyolultak. Szokták mondani, hogy a katonának mindent könnyű eladni, mert ha csillog a fegyver, megveszi, de egy autóban van kétezer alkatrész, ezt szerelik össze mondjuk egy gyártósoron 24 óra alatt. Egy harckocsiban 35 ezer alkatrész van, és ezeknek működni kell mindnek.

Lehet látni, hogy iráni drónok vannak az ukrajnai hadszíntéren is, és működőképesek sikerrel. Honnan veszik ehhez a tudást?

Egyrészt van egy iráni elit, amely a műszaki egyetemeken a világ számos pontján tanul. Van egyfajta iráni kiáramlás, rendkívül sok ember, aki nem értett egyet a vallási rezsimmel, és a világ különböző helyein tanultak. A mérnökeik tapasztalatai alapján összeállították ezt a Sahed típusú drónt, amit már ötödik változatban gyártanak az oroszok, ők mindig hozzátettek. Viszont a többi technikai eszközük, azok brit Chieftain típusú harckocsik, ez a hidegháború harckocsija, nagyon régi, különböző T-55-ös, T-72-es harckocsik, a régi orosz technológia, és ne felejtsük el, hogy azért folyamatosan pusztította Izrael a Forradalmi Gárda vezetését is, tehát egyre fiatalabbak kerülnek előre, akiknek be kell tanulni ebbe, tehát nemcsak a technika fontos, hanem az is, hogy a különböző vezetési szinteknek ne kelljen egyszerre ennyit előrelépni, mint most. Negyven tábornokot kinevezni azért még az Iránban is sok.

Meddig lehet elővenni egy letárolt technikát? Az ukrajnai háborúban látjuk, hogy nagyon-nagyon régi eszközök is kint vannak a fronton, és működnek.

Ez attól függ, hogy milyen tárolási típust választottak. Az oroszok általában kiteszik a mezőre, és aztán ezeket százasával havonta felújítják. Mi, régi harckocsizók tudjuk, hogy az olaj azért szétnyomja azokat a vezetékeket, amelyek gumikból vannak és hosszú ideig álltak, viszont azok az eszközök, amelyeket Irán letárolt, jobb körülmények között vannak, föld alatti, fűtött létesítményekben, ezért ezek könnyen bevethetők.