Könnyen lehet, hogy jó pár évig nem láthatunk majd olyan látványos sarki fényt az éjjeli égbolton, mint amilyet 2026 márciusában – írja a Live Science cikke nyomán a 24.hu.

Ez két tényezőnek köszönhető: egyfelől az idén március 20-án magyar idő szerint 15:46-kor esedékes napéjegyenlőségnek, másfelől a naptevékenység helyzetének.

Azt, hogy pontosan melyik nap és mikor lehet sarki fény megjelenésére számítani, továbbra is csak találgatni lehet.

Mindenesetre az biztos, hogy a napéjegyenlőség – amely egyre rövidebb éjszakákat hoz az északi féltekén a júniusi nyári napfordulóig – előtti és utáni néhány hétben a sarki fény kialakulása sokkal valószínűbb.

A jelenségek közti összefüggésre Christopher Russell és Robert McPherron tudósok 1973-ban megjelent kutatása mutatott rá. Eszerint a tavaszi és őszi napéjegyenlőségek környékén mintegy megduplázódik a sarki fény aktivitásának esélye. Azt is állították, hogy az aurora borealis feltűnése márciusban és szeptemberben a legvalószínűbb, mivel a napszél dél felé ható mágneses mezői kioltják a Föld észak felé ható mágneses mezőjét, így a napszél könnyebben áramlik a mágneses erővonalak mentén.

Jelen esetben erre akkor kerülhet sor, amikor a Nap 11 éves ciklusának csúcsa a végéhez közeledik. Sőt, a NASA, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) jelentése szerint központi égitestünk nagy valószínűséggel már 2024 októberében elérte a maximumát, de ezt évekig nem lehet biztosan megerősíteni.

Mivel a következő Napciklus várhatóan 2029 januárja és 2032 decembere között kezdődik, könnyen lehet, hogy pár évig nem látunk majd annyi sarki fényt, mint idén márciusban.