A DNS-vizsgálatok kimutatták a hétfőn talált női torzó és Kim Wall közötti azonosságot - jelentették be Twitter-üzenetben.
A nyomozást vezető Jens Moeller Jensen később sajtótájékoztatóján elmondta:
a nő testéhez fémdarabot erősítettek, hogy biztosan elsüllyedjen a tengerben.
A maradványt a víz mosta partra azután, hogy napokig a mélyben volt.
Jensen hangsúlyozta, hogy az orvosszakértői vizsgálatok találtak a torzón olyan sérüléseket, amelyek azt jelzik: valaki biztos akart lenni abban, hogy a holttestből távozik a levegő és a gázok, hogy elsüllyedjen a tengerben.
A rendőrség azt már korábban megállapította, hogy a fejet, a kezeket és a lábakat szándékosan vágták le a törzsről.
A torzót egy kerékpáros találta meg hétfőn a tengerparton.
A szabadúszó újságírónőt utoljára augusztus 10-én látták a színes egyéniségként ismert polihisztor, Peter Madsen 40 tonnás, 18 méteres tengeralattjáróján, amellyel rejtélyes módon megszakadt a rádiókapcsolat aznap éjszakára a Dánia és Svédország közötti tengerszorosban, és amely másnap tisztázatlan körülmények között elsüllyedt egy Koppenhágához közeli öbölben.
A nyomozás vezetője elmondta, hogy a felszínre hozott tengeralattjáróban találtak száraz vérnyomokat is, amelyek egyértelműen Kim Walltól származnak. Az újságírónő halálának okát meg nem tudták megállapítani - hangoztatta.
A búvárhajó Wall megölésével gyanúsított tulajdonosa előbb azt állította, hogy a róla és találmányairól riportot készítő újságírónőt élve partra tette Koppenhágában még az ominózus estén, letartóztatása után azonban megváltoztatta vallomását és azt mondta: Kim Wall meghalt egy balesetben a tengeralattjárón, holttestét pedig a tengerbe "temette".
A hatóságok egyelőre gondatlanságból elkövetett emberöléssel gyanúsítják a társasági emberként, művészként, rakétatervezőként is ismert mérnököt. A gyanú szerint UC3 Nautilus nevű tengeralattjáróját szándékosan süllyesztette el úgy, hogy ő maga még épp megmenekülhessen. A búvárhajót később kiemelték és a kikötőbe vontatták, ahol átvizsgálták.
A szabadúszó svéd újságíró olyan világhírű egyetemeken tanult, mint a párizsi Sorbonne, a London School of Economics és a New York-i Columbia Egyetem. New Yorkban és Pekingben élt, egyebek mellett a The New York Times, a The Guardian, a The South China Morning Post napilapoknak írt.