Fejes Rudolf Anzelm apát, váradhegyfoki prépost-prelátus kilakoltatásáról január 29-én döntött a nagyváradi bíróság az önkormányzat kérésére. A kilakoltatás annak ellenére végrehajtandó, hogy az ítélet nem jogerős, és a bíróság az apát által megfogalmazott alkotmányossági kifogást is elfogadta. A végrehajtói felszólítás szerint hétfőn 10 órakor kényszerkilakoltatást hajtottak volna végre az apát ellen, de ez nem történt meg.
Az apát az előzetesen közölt időpont előtt misét tartott a premontrei templomban, majd mintegy 200 híve és támogatója körében a templom lépcsőjén, szakadó esőben várta kilakoltatását. A csendőrök a forgalmas belvárosi utca két oldalára, a járdára terelték fel a vele együttérzőket, akik közül sokan az üdvözlégyet imádkozták.
Az apátot és kíséretét a jelzett időpontban senki nem értesítette a halasztásról. A jelen lévő újságírók egy részét a nagyváradi polgármesteri hivatal sajtóosztálya tájékoztatta erről. Az elnapolást azzal indokolták, hogy a kilakoltatás zavarta volna a rendház közvetlen szomszédságában lévő Mihai Eminescu Főgimnáziumban – az egykori premontrei gimnáziumban – zajló oktatást.
A közleményben hangsúlyozták, hogy
a halasztás „szigorúan adminisztratív és ideiglenes jellegű”, és a kilakoltatási procedúra továbbra is érvényben van, csak ezt egy későbbi időpontban hajtják végre, amikor nem zavarja az oktatást.
Moza Gheorghe Sorin végrehajtó a Maszol hírportálnak megerősítette a halasztás tényét, és közölte, hogy a kilakoltatás újabb időpontjáról postán értesítik az érintettet.
Fejes Rudolf Anzelm úgy értékelt: a vele szolidaritást vállalóknak köszönheti, hogy elnapolták a kilakoltatást. „Mert nem akartak erőszakkal ennyi nép előtt betörni hozzám, mert megtehetnék” – fogalmazott.
Az apát az MTI kérdésére elmondta: kilakoltatása esetén van „szükségmegoldás”, de hangsúlyozta, hogy hivatalos munkaszerződés köti az épülethez, mely a prépostság adminisztratív székhelye. „Itt van a levéltár, a kormányzati iratok, minden. (…) Egyházi törvények szerint sem lehet elhagyni” – mondta. Hozzátette: a rendházat 1997-ben civil jogi részről is elismerték jogi személyiségként.
Kifejtette: „egy hamis telekkönyv alapján” akarják kilakoltatni, és a sürgősségi eljárással zajló per alatt minden jogi érvüket elutasították. „Tehát látszik, hogy ez egy jól megtervezett és felépített akció volt” – tette hozzá. Újságírói kérdésre elmondta: az ügyben több per van folyamatban. A kilakoltatását kimondó alapfokú ítélet ellen is fellebbezést nyújtott be, a tárgyalás március 19-én lesz.
Ciprian Vasile Olinici vallásügyi államtitkárt is tájékoztatta helyzetéről, mivel a román állami apparátusban az államtitkárság kompetens az egyházak védelmére. Az államtitkár szeptemberben járt nála, és megígérte, hogy közvetíteni és tárgyalni fog az ügyében, de nem történt előrelépés – mondta.
A nagyváradi önkormányzat tavaly májusban küldött kilakoltatási végzést Fejes Rudolf Anzelmnek, amelyben felszólította, hogy hagyja el a premontrei rendházat, mivel azt a város tulajdonának tekintik, és az egykori premontrei gimnázium, a jelenlegi Mihai Eminescu Főgimnázium épületével együtt fel akarják újítani. Mivel az apát nem tett eleget a felszólításnak, az önkormányzat bírósághoz fordult, a nagyváradi bíróság pedig a kilakoltatásáról döntött.
A rendfőnök korábban úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan a premontrei rend tulajdonában van a legfelsőbb bíróságon született ítélet nyomán.
Cristian Popescu, a nagyváradi polgármesteri hivatal ingatlanügyi osztályának helyettes ügyvezető igazgatója ezzel szemben a Krónika portálnak azt mondta, hogy a kilakoltatás tárgyát képező, az apát által használt öt helyiség – a kolostor termei – azonos helyrajzi számmal rendelkeznek, mint a rendház melletti egykori premontrei gimnázium, amely szerintük az önkormányzat tulajdona. Hangsúlyozta:
létezik egy bírósági ítélet, miszerint az egykori premontrei gimnázium épülete a város tulajdona, az apát azonban ezt a bírósági döntést nem hajlandó elismerni.
A premontrei rend az elmúlt évtizedekben perek tucatjait indította a román állam és intézményei ellen annak érdekében, hogy visszaszerezze nagyváradi ingatlanvagyonát, mely több reprezentatív nagyváradi és félixfürdői épületből, valamint mintegy 1100 hektár földterületből állt. Az egyházi ingatlanok restitúciós bizottsága korábban arra hivatkozva tagadta meg a rend egykori nagyváradi iskolájának a visszaszolgáltatását, hogy a telekkönyv szerint az épület már 1936-tól a román államé volt, így nem illetékesek dönteni, mivel csak a kommunizmus idején elkobzott ingatlanokkal hivatottak foglalkozni.
