Az EU által kidolgozott rendszer szerint 9.400 nagy gyár és erőmű kapott kvótákat. A cél az, hogy a cégeket a tisztább technológiák meghonosítására késztessék.

A bizottság ugyanakkor most kiadott jelentésében azt írja, hogy a tagállamok túl nagy kvótákat állapítottak meg.

Magyarországon például 2005-re 30 millió tonna szén-dioxid kibocsátására kaptak jogosultságot az érintett cégek. Ehhez képest azonban csak nagyjából 26 millió tonnát bocsátottak ki tavaly, tehát a kvóta nem kényszerítette a vállalatokat környezetvédő intézkedések, illetve technológiák alkalmazására.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szerint Magyarországnak - a rendszerváltozást követően az ipari termelés drasztikus visszaesése nyomán - nincs csökkentési kényszere a kvótakereskedelmi rendszerben, és gond nélkül tudja 6 százalékkal csökkenteni a szén-dioxid és öt más gázfajta légkörbe engedését a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott 2012-es dátumig.

A kvótákat itt és hat másik EU-tagállamban is azért becsülték túl, mert a hatóságok korábban nem rendelkeztek kibocsátási adatokkal.

A kvótákról szóló adatok nyilvánosságra kerülése után drasztikusan visszaestek az úgynevezett kvótakreditek árai. Ezek az elmúlt két hétben már amúgy is 60 százalékot veszítettek az értékükből, mivel az adatok egy részét korábban nyilvánosságra hozták.

A gázkibocsátási kvótákkal kereskedő egyik bank illetékese "viccnek" nevezte azt, hogy milyen módon adták tovább a kvótákról szóló információt.

A kvótarendszer lényege éppen az lenne, hogy megdrágítsák a cégeknek a környezetszennyező tevékenységet, miközben a hatékony cégeket azzal jutalmaznák, hogy felszabaduló kvótáikat eladhatnák a szennyező vállalatoknak.

Ha azonban a cégek nagy részét gyakorlatilag nem kényszerítik a gázkibocsátás visszafogására, akkor veszélybe kerül a klímaváltozási elleni harcban vállalt EU-s célok megvalósítása.