Milyen problémákat, bajokat látnak az unió jelenlegi működésében? Miért kell a Great Reset, az újraindítás?

Rengeteg problémát látok. Egyrészt nagyon beavatkozó az Európai Unió működése, ezenkívül a versenyképesség hiányzik, illetve demokratikus deficitet is fellelhetünk, csak hogy néhányat említsünk meg ezek közül. Ezek a problémák nem új keletűek, mégiscsak az az ember érzése, hogy elértek egyfajta csúcsot, és ez jól megjelenik az európai uniós polgárok elégedetlenségében is. Kezdjük talán a növekvő bürokráciával, ami megint csak régóta ismert, az Európai Unió reputációját ez azért meghatározta, viszont a legutóbbi években ez még inkább elhatalmasodott, például a Green Deal, a zöld megállapodás tekintetében is láthatjuk, hogy a különböző vállalkozásokra ez milyen hatással volt és milyen problémát eredményezett az Európai Unió versenyképességében. Nézzünk aztán különböző olyan kérdéseket, amelyek az Európai Unióra szinte kizárólag jellemzőek, mint például az ESG, ez a környezeti, társadalmi, illetve kormányzással kapcsolatos irányelvek, vagy a CSR, a vállalatok társadalmi felelősségvállalása, ezek megint csak a probléma forrásait jelenítik meg, és szinte kizárólag az Európai Unióra jellemzőek, más nagyhatalmi központok ezeket nem alkalmazzák, és most, hogy az Egyesült Államok meg különösen a bürokrácia, illetve az állam működésének egyszerűsítését tűzte zászlajára, ez még inkább kidomborítja a különbségeket. Egy másik probléma a migráció kérdése. Az Európai Unió 25 éve küszködik ezzel a problémával, ami jelentős elégedetlenséget szül az európai lakosok körében, és úgy tűnik, hiszen a problémát nem sikerült megoldani, hogy az Európai Unió nem a megfelelő szint ezen probléma hatékony kezelésére. Mit teszünk ebben a helyzetben? Továbbra is megtartjuk az európai uniós szinten ennek a problémának a kezelését, csak azért, mert egyszer ezt erre a szintre delegáltuk, vagy pedig visszaadjuk ezt a tagállamok hatáskörébe, ahol valóban ezt lehet kezelni, hiszen 25 éve bebizonyosodott, hogy az európai uniós szinten nem jól kezelik? Vissza kell adni a tagállamok hatáskörébe, ezt hívjuk a szubszidiaritás elvének. Az Európai Uniónak két alapelve van, amelyek annyira alapvető elvek, mint az, hogy a labdarúgást lábbal játsszuk. Az Európai Unió esetében ez a két alapelv a szubszidiaritás és a delegálás, azaz, hogy mindent a megfelelő szintre delegálunk. Az elmúlt harminc évben, gyakorlatilag a maastrichti szerződés óta úgy tűnik, hogy az Európai Unió egyre inkább nem veszi figyelembe ezeket az alapelveket, és jóval túlterjeszkedik azon, mint amit a mandátuma, a felhatalmazása jelentene, és erre egész egyszerűen nem vagyunk figyelemmel.

Inkább az intézményrendszerrel van baj, és nem a jogrendszerrel?

Mind a kettőről szó van. Egyrészt megvannak a joghézagok, amelyeket az intézményrendszer kihasznál. Az Európai Unió gyakorlatilag egy dinamikusan mozgó állatfaj, ezért ezek a problémák egyre inkább felgyülemlenek. Ez leginkább az Európai Bizottságban testesül meg. Amikor az Európai Unióról beszélünk, akkor az emberek többsége az Európai Bizottság elnökére, Ursula von der Leyenre gondol. Valóban helyes ez így? Az Európai Bizottság elnöke kellene, hogy megtestesítse az Európai Uniót? Ez felveti annak is a kérdését, hogy az Európai Uniónak hol van a súlypontja. Az Európai Parlamentben, vagy az Európai Bizottságban, vagy esetleg az Európai Tanácsban, ahol valóban kellene lennie, ahol a tagállamok állam- és kormányfői foglalnak helyet? Ez a kérdés is fontos, ezt is taglaljuk, hogy ezt a bizonyos súlypontot az Európai Unióban hol kell keresni.Azt mondja a jelentés, ha azt szeretnénk, hogy az Európai Unió úgy nézzen ki, mint ahogy kinézett a legelején, akkor valóban ezt a súlypontot vissza kell adni oda, ahova ez tartozik, méghozzá a tagállamokhoz, és nem pedig a szövetségi intézményekhez vagy intézményrendszerekhez. Franciául ezt úgy mondjuk, hogy a templomot vissza kell tenni a falu közepére, ahol annak helye van, és ez azt is jelenti, hogy a tagállamok nemzeti szuverenitásának kell az elsődleges szempontnak lenni.

Más utat nem látnak, csak a teljes újragondolást, merthogy a javaslatcsomag gyakorlatilag újraszabja az uniót?

A jelentésben két forgatókönyvet fogalmazunk meg. Az egyik valóban nagyon radikális, az gyakorlatilag egy tabula rasát jelentene, hogy az Európai Uniót mint olyat szüntessük meg és hozzuk létre újra, úgy, ahogy kell. Ez a második javaslat, ez a radikálisabb. Az első, ami a Vissza a gyökerekhez nevet hordozza, kevésbé radikális. Ebben azt tervezzük, hogy megtartjuk a jelenlegi intézményrendszert, sőt az Európai Unió jelenlegi szerződéseit is. Azért mondom, hogy ez kevésbé radikális, mert amikor az Európai Unió bármikor reformokon ment át eddig, akkor ez mindig egy irányba mutatott, még inkább centralizálódott a hatalom és a döntéshozatal az Európai Unióban.Itt most az ellenkezőjét javasoljuk. Nem több centralizációt, hanem több szubszidiaritást szeretnénk elérni. Az ember azért elgondolkodik, hogy ez valóban annyira forradalmian új javaslat? Hiszen gondoljunk bele, miért lenne az adott, hogy a jogköröket csak egy irányba lehet feladni, azaz a tagállamok mondanak le bizonyos hatáskörökről az Európai Unió javára, miért ne lehetne ez fordítva is, amikor az Európai Unió ruház át vagy ad vissza hatásköröket a tagállamoknak? Az európai uniós projekt csak hasznot húzhatna abból, hogy kérdéseket tesznek fel neki, illetve magának is kérdéseket kell feltennie, hiszen azért több tucat milliónyi európai uniós polgár elégedetlen az Európai Unió jelenlegi működésével.Én az Európai Unióban éltem le az életemet. 14 évig voltam az Európai Bizottságban, 20 éven keresztül dolgoztam az Európai Unióban, illetve európai jogot tanultam, és úgy gondolom, hogy ez a jelenlegi irány az Európai Unió végét jelentené. Úgyhogy ez egy jó szándékú vészcsengő, és nem pedig kalapáccsal való szétverés.Néhány példa arra, hogy az Európai Unió túlterjeszkedik, és nem foglalkozik azzal, amit esetleg az európai uniós polgárok gondolnak, és valóban túl intruzív, és a saját kompetenciáján is túllép. Ennek nagyon jó példája például az Európai Unió és Magyarország kapcsolata. Nézzük meg az Erasmus és a Horizont programokat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Európai Unió 21 magyar egyetemet kizárt ezen programokban való részvételből. Eltekintve attól, hogy teljesen elítélendő, hogy hallgatókat, kutatókat, egyetemi oktatókat politikai játszmák túszává tesznek, és attól, hogy ez politikai zsarolás, mert nem tudom, hogy a hallgatók például tudják-e, de az orosz diákok részt vehetnek az Erasmusban, illetve orosz kutatók részt vehetnek a Horizont programban, de a 21 magyar egyetem hallgatói, oktatói pedig nem, nézzük meg, hogy hogyan is áll a jogi szabályozás. Az Európai Uniót létrehozó szerződés 165. cikkelye egyértelműen fogalmaz, kimondja, hogy az Európai Uniónak nincsen hatásköre a nemzeti oktatási rendszerek tartalmát és formáját illetően. Akkor milyen alapon vesz el pénzt olyan dolgok tekintetében, amelyben nincsen hatásköre. Hol érvényesül itt a szubszidiaritás elve, hol érvényesül itt a hatáskörök delegálásának elve? Nézzünk egy másik példát, a kiskorúak védelméről szóló magyar törvényt, azt a jogi szabályozást, amely a szexuális propaganda ellen védi a kiskorúakat.Akár tetszik, akár nem, a kérdés nem az, hogy ez kinek tetszik, hanem az, hogy mióta van az Európai Uniónak hatásköre a kiskorúak szexuális oktatását vagy felvilágosítását illetően. Ki adott ilyen felhatalmazást az Európai Uniónak? Senki. De ezen túlmutat ez a probléma, hiszen itt nem csak arról van szó, hogy túlterjeszkedik saját hatáskörein az Európai Unió, hanem arról van szó, hogy átideologizál egy csomó kérdést.Úgy néz ki, mintha az Európai Unió egy liberális klubbá alakult volna át, egyfajta progresszív klub lenne jelenleg, és ezzel az a probléma, hogy az én véleményem szerint az Európai Uniónak egy semleges klubnak kellene lennie, ahol konzervatív, liberális, illetve bármilyen pártállású és hozzáállású tagállamok vannak és egyenlőek. És ismétlem, ez így volt az elején, ha megnézzük, hogy a '60-as, '70-es, '80-as években hogyan nézett ki az Európai Unió, pontosan így nézett ki. Nézzük meg Írország példáját. Évtizedeken keresztül az Európai Unió tagja volt, és tiltott volt a válás vagy az abortusz is. Az Európai Unió erre semmit sem mondott. Nagyon helyesen, és miért változott ez meg? Amikor a volt szocialista országok a 2004-es bővítéskor csatlakoztak az Európai Unióhoz, ez az egész megváltozott, de vajon miért? Ezért javasoljuk ebben a jelentésben, hogy egyfajta nemzeti kompetenciapajzs jelenjen meg, ami azt jelenti, hogy van egy bizonyos rész, amelyen túl az Európai Uniónak semmiféle beleszólása nincs a tagállami ügyekbe. Ilyenek lennének az oktatás, a család, a közrend kérdései, és a biztonság ügye. Ez valóban annyira forradalmi? Vagy inkább tényleg csak arról van szó, hogy az Európai Unió túlterjeszkedett, és elorzott bizonyos hatásköröket a tagállamoktól. Ezek azok a kérdések, amelyeket taglalunk ebben a jelentésben.

A két forgatókönyv szerint mi az, amiben együtt kellene működniük a tagállamoknak, mert abból már említett néhányat, hogy mi az, amiben nem kellene?

Az elsődleges az, hogy a tagállamoknak legyen választási szabadságuk. Gondolja el, hogyha önök elmennek egy étterembe, van, aki csak egy kávét kér, van, aki viszont a teljes négyfogásos menüt a végén egy kis konyakkal.Legyen meg a tagállamok választási lehetősége, hogy az integráció azon szintjét válasszák, amely megfelel az ő érdekeiknek. Persze mondhatják azt is, hogy szükség van egy közös alapra, egy közös platformra, amire lehet építkezni. Rendben, akkor nyúljunk vissza oda, ami ez a legelején volt, azaz a közös piac. És persze lehetnek olyan vívmányok, amelyek megmaradhatnak, példának okáért az állampolgárok szabad mozgása, az áruk szabad mozgása. Miért ne maradhatnának ezek meg, illetve bizonyos regionális politikák is, vagy szakpolitikák is, miért ne maradhatnának meg? Igazából az az Európai Unió, ami az én fejemben körvonalazódott, az nagyon hasonlít a 30 évvel ezelőtti, azaz a maastrichti szerződés előtti Európai Unióhoz.

A Vissza a gyökerekhez elképzelésük egészen pontosan azt mondja, hogy az 1957-es modellhez kellene visszatérni, egy hasonló alapon működő uniót kellene kialakítani, tehát akkor ez inkább csak egy gazdasági közösség lenne, egy vámunió?

Ez az Európai Unió valóban sokkal jobban foglalkozna a gazdasággal, mint akár a politikával, vagy még inkább az ideológiával, de persze bizonyos szolidaritási mechanizmusok megtarthatók lennének, mint például a regionális vagy a kohéziós alapok az Európai Unióban. Illetve miért ne gondolhatnánk még szorosabb védelmi együttműködésre, hiszen e tekintetben az Európai Unió tagállamai között konszenzus van?

Az uniós források egy része is megszűnne, a közös költségvetés is megszűnne?

Inkább azt mondanám, hogy ez a költségvetés úgy nézne ki, mint régi alaphelyzetben, tehát bizonyos alapok meglennének, bizonyos alapok nem, például a jövő generáció alap, a közös eladósodás, ezek a mechanizmusok nem. Ha bizonyos tagállamok ezen túlmutató integrációban gondolkodnának, szeretnének ennél szorosabban együttműködni, akkor miért ne tehetnék ezt meg? A jelentésben körvonalazódott rugalmasság pontosan erre szolgálna, hogy ilyet is lehessen választani. Egyébként ez már ma is létezik az Európai Unióban, hiszen vannak olyan tagállamok, amelyek részesei az eurozónának, mások nem, vannak olyanok, amelyek a schengeni övezetnek részesei, mások nem.

Ez így a többsebességes Európa lenne intézményesítve, ami eddig például itt Közép-Európában szitokszónak számított.

Valóban, a többsebességes Európa koncepciója nem volt elfogadott Közép-Kelet-Európában, hiszen ez egy lehetőség lett volna arra, hogy legyenek első osztályú és másodosztályú tagállamok az Európai Unióban, de figyelembe véve azt, hogy ennek a térségnek a tagállamai most már sokkal fejlettebbek, mint korábban voltak, ez a félelem attól, hogy első osztályú és másodosztályú tagállamokká lehetne lesüllyedni vagy felemelkedni, most már nem olyan releváns. A másik pedig az, hogy így, hogy ezek a jakobinus trendek megjelentek az Európai Unióban, hogy minden központosított legyen, ez azt okozhatja, hogy egyszer csak saját életre kel ez a gépezet. A védelem kérdése egy nagyon jó példa. A tagállamok körében széleskörű egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy a védelem ügyében szorosabb együttműködés alakuljon ki. Ennek ellenére a kérdés az, hogy hogy lehet ezt elérni, hiszen bizonyos tagállamok hajlandóak és készek lennének arra, hogy közös hiteleket vegyenek fel, közösen szerezzenek be ehhez eszközöket, sőt az Európai Bizottságnak döntő szava lehessen ezekben a kérdésekben. Míg más tagállamok nem készek erre, hiszen úgy gondolják, hogy nem ez a megfelelő út, hanem Európa újrafelfegyverzésének helyes módszere az, ha először saját magukat fegyverzik fel. Ezt tette például Lengyelország, és ezt teszi Magyarország is. Mi ezzel a probléma? Miért kellene minősített többséggel dönteni ezekben a kérdésekben, mi indokolja ezt? Az Európai Unióban egyre inkább megfigyelhető az a tendencia, hogy válságokat arra használ fel a szervezet, hogy egyre több hatáskört ragadjon magához ezek kezelése örvén, és válságokból az utóbbi időben egyre több van. Vajon hogy lesz az Európai Unió védelme valóban erősebb és hatékonyabb? Úgy-e, ha a tagállamok saját maguk erősebbek lesznek és a védelmi képességeik jobbak lesznek, vagy pedig ha létrehozunk egy még újabb döntéshozatali szintet európai uniós szinten, amely hosszú távon akár kontraproduktív is lehet a védelem hatásosságát illetően?

Beszéljünk pár szót a másik forgatókönyvükről, az Új kezdetről, amely teljes intézményi átalakítás lenne, ez is egy jóval rugalmasabb együttműködést képzel el, egy kormányközi együttműködési keretet javasol. Ez konkrétan mit jelentene?

Ez a klasszikus kormányközi együttműködést jelentené. A különböző országok képviselői ott ülnek egy asztalnál, és bizonyos dolgokban megállapodnak, hogy együtt fognak működni. Természetesen, ahogy ezt ilyenkor kell, egyhangú szavazással teszik ezt meg. Én nem gondolom, hogy ez lenne az ideális megoldás. Én úgy gondolom, hogy az első megoldás az ideális, a Vissza a gyökerekhez forgatókönyv, de úgy gondoljuk, ha az első forgatókönyvet nem megfelelően hajtják végre, akkor a második forgatókönyv az, amelyik a helyes megoldást jelentheti.

Mi lenne a különféle uniós intézményekkel, az EP-vel, abizottsággal vagy a tanáccsal? Az első javaslat átszabná ezeknek a hatáskörét, a második meg el is törölné ezeket, csak a tanácsot hagyná meg, ha jól értem?

Az első, a tabula rasa verzióban valóban egyfajta kormányközi együttműködés valósulna meg, még csak azt sem tudom, hogy hogyan hívná magát ez a testület. Ez olyan lenne, mint amilyen a mai Európai Tanács. A másik megoldásnál pedig egész egyszerűen újraszabnánk az intézményrendszert, illetve az intézményrendszer struktúráját. Ebben az Európai Tanács, magyarul a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő testület lenne a súlypont. Példának okáért, ha hatásköri ütközés van vagy konfliktus van, akkor ma ki dönti el az ilyen vitát? Jelenleg az Európai Unió Bírósága dönti ezt el, hogy vajon ez a hatáskör valóban a tagállamot vagy az Európai Uniót illeti-e, mi úgy gondoljuk, hogy az ilyen vitás kérdések eldöntésének fóruma az Európai Tanács kellene, hogy legyen. A másik kérdés, hogy az Európai Bizottságnak miért van monopóliuma abban, hogy jogszabályokat kezdeményezzen. Mi úgy gondoljuk, hogy az Európai Bizottságnak inkább egyfajta főtitkári szerepet kellene betölteni, hogy az Európai Tanács által meghozott döntéseket a gyakorlatba ülteti át, végrehajtja az Európai Tanács döntéseit. Ellentétben azzal az intézménnyel, amivé vált az elmúlt öt évben, amely egyre több hatalmat ragad magához, különösen Ursula von der Leyen első megbízatása során. Az Európai Parlamentet is drasztikusan meg kellene reformálni. A parlament egy téveszme alapján működik, az európai démosz, az európai nép elve alapján, csak éppen ez nem létezik. Nincsen olyan, hogy európai uniós démosz, van 27 tagállam, mindegyikben van démosz, mindegyikben van nép, de nincs olyan, hogy európai, miért nem tükrözi a struktúra inkább a valóságot? És még egy utolsó példát, mert nagyon pragmatikusak vagyunk a jelentésben. Úgynevezett jövedelmi sapkát is javasolunk, ami azt mondja, hogy az Európai Unióban senki ne keressen tízezer eurós nettó fizetésnél többet egy hónapban, mert úgy gondoljuk, hogy az ilyen kiugró fizetések mélyítik a szakadékot az európai uniós elit és az Európai Unió polgárai között.

Nem a jelenlegi módon nem közvetlenül választanák az EP képviselőket az önök javaslata alapján, hanem a nemzeti parlamentek erőviszonyai alapján delegálnának képviselőket az EP-be?

Igen, ahogy ez a kezdetek kezdetén is volt. Amiben mi gondolkodunk, az egyfajta hibrid parlament, az összetétele kettős lenne, a parlament felét választaná közvetlenül, a másik felét pedig a tagállamok parlamentjei delegálnák. Nagyon sok tudós, nagyon sok kutató, nagyon sok meghatározó vélemény ma azon az állásponton van, hogy az Európai Parlamentet egész egyszerűen meg kell szüntetni. Azt gondoljuk, hogy ez a fajta javaslat, amit mi tettünk az asztalra, ennél sokkal konstruktívabb.

Mi lenne az új rendszerben a közös hatáskör? Mi az, amiben mindenképpen együtt kellene működnie a tagállamoknak?

Alapvetően ilyen lehetne például a közös piac, ilyen lehetne a védelem ügye, de ha röviden akarom megfogalmazni: bármi, amiben egyhangúlag egyetértenek a tagállamok.

Akkor semmi nem lenne kötelező?

Szinte semmi nem lenne automatikusan kötelező, és pontosan ezért vezettük be a nemzeti érdeken alapuló rugalmasság elvét, és ezért javasoljuk azt is, hogy az egyhangú szavazással történő döntéshozatalt is terjesszük ki. Nagyon sokan utalják ezt, én személyesen nagyon szeretem ezt a fajta koncepciót.

Azokat a civilizációs alapértékeket, amire jelenleg épül az unió, az emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, emberi jogok, megtartanák, vagy elvetnék, vagy ez is a tagállamok döntésén alapulna, hogy mennyire működnek együtt például az egyenlőség tekintetében?

-Nagyon jó kérdés. Ha én lennék az Európai Unió új főnöke, megszabadulnék ezektől. Elsősorban azért, mert ezek nem európaiak. Ha megnézi, akkor ezek Japán alkotmányában éppen úgy szerepelnek, mint Ausztráliáéban, tehát mi teszi ezeket annyira európaivá? A második érv pedig az, hogy ezeket fegyverként használják fel, furkósbotként használják, és ennek én nagyon-nagyon ellene vagyok. Hozok egy példát. Március 13-án az Európai Bíróság az adatvédelem örvén próbált meg más tagállamokra, így Magyarországra is genderkérdéseket erőltetni. Ez teljesen nonszensz, és ez teljes mértékben sérti a tagállamok jogait, és ha az alapértékeket erre használják fel, akkor inkább ezektől meg kell szabadulni. A nemzeti kultúrát, a nemzeti identitást tiszteletben kell tartani, és azt látom, hogy a jelenlegi Európai Unió e tekintetben képmutató, mert emberi jogokról prédikál és tart előadást folyamatosan, miközben az Európai Unió Bírósága az egyetlen bíróság Európában, ami az európai emberi jogi konvenciónak nem tartozik a hatálya alá. És tudja miért? Mert nem akar.

Akkor nagyon szélsőséges példával egy diktatúra is lehetne az önök elképzelése alapján az Európai Unió tagja?

Most is van egy olyan tagállama az Európai Uniónak, ahol megkérdőjelezik a választások eredményét, illetve ahol bizonyos jelölt nem indulhat el a választásokon. Én nem azt mondom, hogy a diktatúrákat is be kell engedni az Európai Unióba, én csak azt mondom, hogy a jelenlegi Európai Unió nagyon szelektív e tekintetben, hogy mi az, amit elfogad és mi az, amit nem. Elképzelhető, hogy a tagság feltételeként bizonyos standardokat, méghozzá teljesen világos normákat megfogalmazhatunk, mint például a koppenhágai kritériumok, amelyek a tagjelölt országok számára kötelezőek.De az Európai Uniónak egyáltalán nem kéne beavatkoznia abba, amit diszkrimináció tilalmának nevezünk, kivéve a nemzeti, tehát tagállami alapon történő diszkrimináció tilalma.

Mi lesz ennek a reformtervezetnek a sorsa? Ezt vitaindítónak szánják, vagy annál azért többnek?

Ez ennél több, mert nagy valószínűséggel az Európai Unió amúgy is megnyitja az uniót létrehozó szerződések reformjának folyamatát a közeljövőben. A múlt évben az Európai Parlament elindította már ezt a folyamatot, és saját javaslatcsomaggal állt elő. Ez a javaslat jelenleg az Európai Tanács asztalán hever. Ők döntik majd el, hogy folytatják-e ennek vitáját. A mi javaslattervünk válasz arra a javaslatcsomagra, amelyet az Európai Parlament tett le. Ez egyébként a teljes föderalizáció irányába megy el, az Európai Unió egyfajta föderális államként való kialakulása irányába.

Próbálnak majd támogatókat szerezni a tagállamok közül?

Igen, teljes mértékben, mert úgy gondolom, hogy európai uniós polgárok millióinak jövőképét testesíti ez meg, amit mi letettünk az asztalra. Semmiképpen nem a fiók számára készülő dokumentum ez.Amikor az európai uniós szerződések reformjának folyamata elindul, akkor már vannak forgatókönyvek, javaslatcsomagok a döntéshozók előtt, hiszen általában amikor az Európai Unió reformjáról kerül szó, akkor úgy gondolják, hogy ez csak egy irányba mehet, méghozzá a centralizáció, a több Európa irányába. Na, azok az idők lejártak.

Ez alapján nyújt majd be javaslatokat a magyar kormány?

Ezt nem tudom, ez teljes mértékben rajtuk múlik. Azt viszont tudom, hogy abban az esetben, ha az Európai Tanács úgy dönt, hogy folytatja ezt a bizonyos reformfolyamatot, akkor mind a tagállami kormányok, mind pedig a politikusok is nyújthatnak be javaslatcsomagokat. Nagyon reméljük, hogy a mi jelentésünk az egyik forrása lesz majd ezeknek.