Most hány adózónak készíti el a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a személyijövedelemadó-bevallását?

5,6 millió adózónak készítjük el a tervezetet. A bevallást, mivel önbevallási rendszerben működik a személyi jövedelemadó, tulajdonképpen az adózó készíti el önmagának, akár passzív módon is, hogy egyszerűen nem nyúl hozzá az általunk kiajánlott bevalláshoz, és az a törvényi határidőben május 20-án beadott bevallássá válik.

Ez a több mint 5,6 millió a személyijövedelemadó-bevallásra kötelezetteknek a száz százaléka?

Nem. Ha valakinek olyan jövedelme van, amiről nem értesül a NAV, mert a törvény nem kötelezi a kifizetőt arra, hogy a NAV megkapja ezt az adatot, vagy önálló tevékenységből származik a jövedelme, akkor erről magának kell gondoskodnia, a bevallását magának kell összeállítania. Egyébként tervezzük azt, hogy bővítjük ezt a kört.

Ha valaki alkalmazott, akkor az automatikusan meg fogja kapni a bevallását?

Ha nem önálló tevékenységből származó jövedelme van, akkor a NAV tud róla.

Bejáratódott a rendszer? Jó néhány éve csináljuk. Már zökkenőmentes?

Ez a rendszer a NAV által gyűjtött adatok tekintetében bejáratódott. Sokan nem tudják vagy esetleg nem akarják tudni, hogy vannak olyan típusú jövedelmek, amelyeket nekik kell beírniuk a rendszerbe, és vannak, akik ezt nem teszik meg. Erre készülünk, az ellenőrzési tervünkben van ilyen: ha valakinek több ingatlanja is van, amit láthatólag számunkra látható módon nem hasznosít, akkor számíthat ellenőrzésre.

Ha valaki üresen hagyja a lakását és nem adja ki, csak fizeti az utánajáró közterheket, villanyszámlát, gázszámlát, azt a NAV látja?

Azt látjuk, hogy nem adja ki, mert nem írja be a személyi jövedelemadó bevallásába a bevételét az ingatlanból. Úgy látszik, hogy nem hasznosítja, ellenőrzést elrendelünk, és valóban nem hasznosítja, a revizor azt látja, hogy ott nem laknak, még nincsenek bútorok sem az ingatlanban, akkor ez egy gyors ellenőrzés lesz, és nyilván megállapítás nélkül fog lezáródni. Ha láthatóan hasznosított ingatlanról van szó, akkor viszont az ellenőrzésnek lehet akár megállapítás a vége.

Mennyire szoros az ellenőrzés? Miért van az, hogy viszonylag sokan vannak, akik ezeket a tevékenységeket nem jelzik a NAV felé?

A magánszemélyek a NAV-nál nem voltak az ellenőrzés fókuszába. A NAV mindig a való világban él, a költségvetés bevételét kell biztosítania. De nemcsak a sima bevételre megy, hanem az adott közteher-elkerülésnek a társadalmi veszélyességét, versenytorzító hatását, tehát az össztársadalmi hatást nézzük. Egy turisztikailag nem exponált térségben kiadott falusi ház nem mindig van fókuszban, de most, hogy adatalapon könnyedén tudunk már ellenőrizni, és olyan eljárást is szeretnénk, már javasoltuk a Pénzügyminisztérium felé, ahol akár emberi érintés nélkül tudjuk az eljárást lefolytatni, ott nyilván megnyílnak azok a lehetőségek, hogy racionálissá válik az ilyen esetekben eljárást indítani.

Mi az értelme annak, hogy egy ellenőrzést, egy folyamatot emberi érintés nélkül csinálja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal? Azt értem, hogy nyilván akkor nincs benne kivételezés.

Az integritási kérdéseken túl az emberi mennyiségi korlátok azért meghatározzák a tevékenységünket. Ha például egy olyan digitális adategyeztetési eljárásra lenne lehetőségünk, ahol ha bármilyen adatintegritási problémát látunk az adózótól érkező információban, ezt a számítógép automatikusan összeállítja, emberi nyelven megfogalmazza, hogy milyen problémát látunk és utána ő erre válaszol, tisztába teszi. Revizort nem fogunk tudni minden ügyhöz kirakni. Nem indítunk most 65 ezer eljárást havonta a gazdálkodóknál, de ilyen adategyeztetési eljárásból akár 260 ezret is, hogy ennyi a havi bevalló áfaalanyok száma, akár mindegyikőjük esetében digitális adategyeztetési eljárást fogunk tudni indítani és meg is fogjuk tenni, ha az Országgyűlés erre felhatalmaz minket.

Törvényt kell módosítani, hogy ezt csinálhassák?

Így van. A jogrendünk alapja az, hogy amikor kötelezettséget állapítunk meg természetes személyekkel vagy cégekkel szemben, akkor alapvetően az Országgyűlés jogköre ezt a kötelezettséget megállapítani, illetve felhatalmazhatja erre a kormányt is, illetve most a háborús veszélyhelyzet miatt lehetőség van arra is, hogy a kormány kormányrendeletben állapítson meg ilyen szabályt. Nem vagyok jogász, nyilván a bevallási és a közteherviselési fegyelemnek köze van ahhoz a gazdasági helyzethez, amit a háború előidézett, de ez a kormánynak a politikai döntése, hogy ebben az esetben törvényben vagy pedig veszélyhelyzeti kormányrendeletben akarja ezt szabályozni. Mi alapvetően a törvényre készülünk.

Nem jogász, hanem programozó matematikus, akkor ennek a matematikai háttere hogy fog kinézni, amikor megkeresik, hogy a levonásba tett áfa bement-e a központi költségvetésbe? Ez bonyolult vagy egyszerű feladat?

Ha az eÁFA-rendszer kötelező lenne, akkor a feladat se létezne, akkor a kiajánlott bizonylatokból lehetne az áfabevallást beadni. Ha valakinek olyan bizonylata van, amit akár az online pénztárgéprendszerből, akár az online számlarendszerből nem töltöttünk föl az adatbázisba és nem tudja kiválasztani levonásra az általa befogadott bizonylatot, számlát, ebben az esetben ő ezt kézzel rögzítheti. Viszont mindenképp egy jól megfontolt, szándékos számviteli döntés, hogy ezt megteszi-e. Ha ez a bizonylat valójában nem létezik, akkor ez számos kérdést felvet, például az okirat-hamisítás kérdését is, a költségvetési csalás bűntettének kérdését is. Ezeket a kérdéseket ma a normál áfabevallásban nem feszegetjük, hiszen a 66-os sorban egyetlen számként írják be a levonásba tételt, illetve van egy M lap, aminek a használata meglehetősen körülményes. Alapvetően arra lett tervezve, hogy a revizort, a kézi, a hagyományos ellenőrzést támogassa, adatfeldolgozási eszközökkel nem kényelmes a használata, viszont ha az az eÁFA-ban ezt kötelezően használnák, akkor nem lenne ilyen probléma, akkor nem kéne senkit felszólítani. Akkor, ha eltérést tapasztalunk, akkor megkeressük mind az állítólagos kiállítót, mind a befogadót, és kiderítjük azt, hogy hol történt a hiba.

Tavaly év vége környékén beszélgettünk arról, hogy az eÁFA-rendszer majdnem teljesen megvan. Mi hiányzik belőle, hogy mindenki számára kötelező legyen?

Az eÁFA-t már használják sokan, a webes felhasználók száma 29 161 volt a legutóbbi statisztika szerint. Gép-gép kapcsolatból, ez a nagyvállalatoknak a kapcsolati rendje, ahol a saját számviteli rendszerével köti össze az eÁFA-rendszert, 107 darab volt. Ezek a felhasználók összesen több mint 41 ezer adózót képviseltek, a belépéseink száma most már meghaladta a százezret és több ezer bevallást is nyújtottak be. Azért nem lehet ilyenkor meggondolatlanul bevezetni ilyen rendszereket, mert egy gazdálkodónak a számviteli rendszerei, vállalatirányítási rendszerei meghatározzák az életét, ahogy ő dolgozik. Képzeljük el egy közepes vagy egy nagyobb vállalatnál, ahol százmilliókért vagy milliárdokért bevezettek egy számviteli rendszert, most akkor azt mondjuk nekik, hogy az nagyon jó, nagyon szép, amit csináltok, de akkor most azonnal csatlakozzatok be egy ilyen rendszerhez. Jogilag lehet, hogy ezt meg lehet tenni, de azért a társadalmi hasznosságát érdemes végiggondolni.

Akkor mi volna a megoldás?

Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy erre föl tudjon mindenki készülni. Most elkezdték használni a rendszert, látszik, hogy érdeklődnek utána és időt kell adni a gazdálkodóknak, mondjuk, egy-másfél év praktikus lenne arra, hogy föl tudjanak készülni. A gép-gép kapcsolatban most is bárki kommunikálni tud a rendszerrel, nyilván azokat a vállalatirányítási rendszerbe beépített folyamatokat át kell alakítani ahhoz, hogy az eÁFA-rendszerrel tudjon kommunikálni.

Ha kötelező lenne az eÁFA-rendszerhez való csatlakozás minden gazdálkodó szervezet számára, akkor az úgynevezett áfacsalások kategóriája értelmetlenné válik?

A hamis bizonylatfelhasználáson alapuló áfacsalások a belföldi bizonylatok esetében megszűnnének. Külföldi esetén meg nagyon korlátozott, mert az unió belhatárát keresztező forgalomban nem számítanak fel az áfát a számlán a gazdálkodók. Az importba bejövőnél pedig, ha a normál alapesetben kivetett áfa van, ott is van önadózásra lehetőség bizonyos körben, de a fő szabály szerint kivetett áfa van, tehát ott megint csak nem lehet ilyen módon csalni. Ami az áfacsalásokban megmarad, az a gazdasági esemény valódiságát érintő kérdések. Tehát egy számlagyár által kiállított számla, ha emögött nincsen valódi gazdasági esemény, akkor ott nem tehető levonásba az áfa, és az továbbra is revíziós tevékenységet fog igényelni.

Ennek van-e valami mintázata, ha egy számla mögött nincsen valós gazdasági teljesítmény?

Nagyon erős mintázata van. Vannak olyan tevékenységi körök, ez az ellenőrzési tervünkben ez kiemelten benne is van: gépjárműalkatrész-kereskedelem, személy- és vagyonvédelem, épületüzemeltetés, munkaerő-kölcsönzés, internetes tartalomszolgáltatók, textilkis- és nagykereskedelem, távol-keleti termékek kereskedelme, bizonyos élelmiszeripari termékek, építőipar, turizmus-vendéglátás. A reklám a klasszikus formája, az azért van visszaszorulóban, mert annyira rámentünk. Ha valaki reklámoz, amögött most már azt tapasztaljuk, hogy többnyire valós gazdasági érdek van. Ha ilyen tevékenységet végez egy olyan cég, amelynek nem nagyon van alkalmazottja, nem nagyon vannak alvállalkozói, a bevételeit nagyrészt készpénzben veszi föl, vagy mögötte egy számlázási lánc van, kizárt, hogy ne ugorjunk rá.

A számlázási láncot látják?

Az adózó is látja, az eÁFA-rendszerben meg tudja nézni. Most már ilyen szolgáltatásunk is van.

A túlárazás adókategória? Ha, mondjuk, én írok egy tanulmányt lapjaként 300 ezer forintért, mondhatja mindenki azt, hogy olyan csillogóan okos vagyok, sütök, mint a nap, nekem tényleg ennyit fizettek.

A gazdasági esemény valódiságát vizsgáljuk. Ha valaki végez harmincezer forint értékű munkát, de hárommillió forintot számláz érte, akkor nem valódi gazdasági esemény került be a számviteli rendjébe. Olyan bizonylatokat állított ki, ami nem valós gazdasági eseményt tartalmaz.

Szabad piacgazdaságban mindenki annyit fizet a másiknak, amennyit akar, mindenki annyit kér, amennyit akar, nem?

De ezzel gyakorlatilag egy hamis tartalmú okiratot állít ki. Ha emögött az adóelkerülés van, pénzmosás van, és ezért rendel valaki egy tanulmányt, annak a tanulmánynak egyébként lehet, hogy van valamennyi valódi értéke is, sőt, föl is fogja használni a gazdálkodó, de ha az ár megállapításában az adóelkerülés szerepet játszott, akkor azt föl fogjuk tárni és szankcionálni fogjuk.

A szándékot képes föltárni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal? Szándékos bűncselekmény elkövetéséhez szándék kell. Azt kell hogy akarjam, hogy elkerülöm az adót, de nem beszélek róla senkinek.

Valaki, mondjuk, egy 300 ezer forint értékű tanulmányt elkészít 30 millió forintért, és miután megkapta a pénzt, utána a pénz nagy részét készpénzben felveszi és kvázi nyomtalanul eltűnik, akkor ott megalapozott a gyanúja annak, hogy valójában adóelkerülés volt mögötte, pénzmosás volt mögötte, ez volt az alapszándék, és valójában a költségvetési csalás bűntettét követték el a felek.

Elég, ha nyomtalanul eltűnök vele? Nem is kell hogy vegyek egy Porschét, ami látszik, hanem csak ülök a pénzen?

Sokszor visszaadják, nem is vesznek Porschét belőle. A pénzmosásnak ez a lényege, hogy a megrendelőhöz visszajuttatják a pénzt, és utána ebből ő alkalmazottakat feketén tud kifizetni.

A készpénzmozgást az adóhivatal látja?

A bűnügyi szakterületünk, miután alapos gyanút észlel, operatív eszközökkel jogosult ilyen típusú információgyűjtésre is. Az adminisztratív adóhatósági részünk fedett adatgyűjtést nem végez. Nagyon fontos, hogy bűncselekményről akkor beszélünk, ha valaki ezt szándékosan követi el.

A készpénzforgalom növekedése automatikusan a visszaélések számának növekedésével jár? Vagy nincs ilyen összefüggés?

A készpénz használatának sok oka van, az adóelkerülésen kívül még rengeteg oka lehet a készpénzhasználatnak, egyáltalán nem jelenti azt, hogy aki készpénzt használ, az bűnöző, ennek gazdasági, bizalmi okai is lehetnek.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak a saját meghatározása a szerepe változik, támogató szerepet kíván betölteni. Milyen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, amikor támogat?

Két arcunk van, a szolgáltató és az ellenőrző, szankcionáló arcunk, mind a kettő nagyon fontos. A szolgáltató arcunk valószínűleg több költségvetési bevételt hozott, mint az ellenőrző arcunk. Az, hogy a támogató eljárásokat, jogkövetési eljárásokat elindítottuk, meghatározó. Normál ellenőrzésünk, amit határozattal is zárul, az a néhány ezres kategóriában van, és a költségvetési bevétel körülbelül 350 milliárd forint, ennyi adókülönbözetet állapít meg a költségvetés javára. Vannak olyan ellenőrzéseink, ahol a költségvetés terhére állapítunk meg, mert az adózó úgy hibázott, hogy ő válik jogosulttá, olyan számviteli hibát vétett, amivel saját magának okozott kárt. Támogató jellegű ellenőrzésekből körülbelül 30 ezer volt. Ez 53 milliárd forintot hozott a költségvetésnek. Ez a körülbelül 30 ezer eljárás nem végződik megállapítással, hanem egy javaslatot teszünk az adózónak, hogy hogyan kellene helyretenni a számvitel rendjét, ezt általában meg is szokták tenni. Emellett még volt olyan jellegű eljárásunk is, körülbelül tízezer, ahol szintén a költségvetés javára tízmilliárd forintot állapítottunk meg. Jogkövetési ellenőrzésből volt majdnem százezer, ahol gyakorlatilag megnézzük azt, hogy az adózó mennyiben felel meg a jogszabályoknak és itt is a saját döntése az, hogy elfogadja-e a javaslatainkat. Nyilván, ha nem fogadja el, akkor sokszor ez ellenőrzésbe át tud menni. De azért, ha megnézzük azt, hogy a normál, utólagos ellenőrzéseinknek a száma a néhány ezres kategória, és jogkövetési eljárásból meg százezret végzünk, ez azt jelenti, hogy azért az adózók nagy része mechanikusan elfogadja a megállapításainkat.

A támogatói eljárásokat az adózók nem használják arra, hogy egy kóser pecsétet kérjenek az eddigi tevékenységükre az adó- és vámhivataltól, és megnyugodjanak és akkor mehet minden tovább úgy, ahogy ők az eredeti szándékuk szerint akarták?

Erre nem alkalmas az eljárás, mert nem keletkeztet lezárt időszakot. Csak a normál revízió keletkeztet lezárt időszakot az adózónál. A támogató eljárásnál annyi történik, hogy esetleg jogsértő tevékenységet megvilágítjuk, elmondjuk, hogy ezt nem így kell tenni. Nyilván utána figyelésbe rakjuk, hogy ennek megfelelően gazdálkodik-e a továbbiakban. Ha nem, akkor viszont számíthat normál revízióra az adózó.Azt tapasztaljuk, hogy kezdik megszokni egyes adózók ezt az eljárásrendet, a támogató eljárást hibás bevallás miatt elrendelünk, kijavítják, majd a következő bevallást ismét hibásan adják be.

Miért?

Mert a likviditásukat ezzel tudják javítani. Két hónapot nyernek a befizetésben, de ezt most megszüntetjük, idén ugyanabban az adónemben két támogató eljárást nem fogunk indítani. Tehát ha egyszer egy támogató eljárásban volt egy javaslatunk, azt nem fogadta meg a cég, akkor számíthat rá, hogy a következő alkalom már rendes revíziót kap és szankcionálni is fogjuk.

Tehát nem az államháztartás terhére kell likviditást szereznie egy cégnek, ezzel ezt akarják megakadályozni.

Így van, a támogató eljárást a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak az akkori vezetése, illetve a Pénzügyminisztérium adópolitikáért felelős államtitkársága szerintem zseniálisan találta ki, mert nagyon sok pénzt is hozott be a költségvetésbe akkor, és az is látszik, hogy az adózók többsége ezzel nem él vissza, tehát ez egy fenntartandó, jó eljárási forma, viszont van egy olyan adózói kör, amely ehhez alkalmazkodott és arra használja fel, hogy a költségvetés terhére finanszírozza magát, még ha időlegesen is. Nyilván nekünk meg az a feladatunk, hogy ezt a nem rendeltetésszerű jogalkalmazást megakadályozzuk.

Egy adónem egy támogatói eljárás. Ez lesz a fő szabály?

Még csak ezt sem mondanám. H egy hatóság kiszámítható, az általában jó. Ha az adóhatóságnak a kockázatkezelési területe minden szempontból kiszámítható az adózók számára, az nem jó. Tehát nem tudok ilyen szabályt mondani. Van véletlen elem is az ellenőrzésre való kiválasztásban, esetleg tízszázalékos eséllyel is lehet véletlen szinten bekerülni teljesen normálisnak látszó számviteli renddel. Nem tudom azt mondani, hogy nem kap ellenőrzést az, akinek a támogatási eljárásai vagy nem voltak, vagy pedig teljesen eredménytelenül, vagy pedig a javaslataink elfogadásával végződtek. Előfordulhat az, hogy nem adunk ilyen ellenőrzési lehetőséget, hanem egyből elrendelünk revíziót. Ez sok mindentől függ. Tehát egy olyan cégnél, aki, mondjuk, székhelyszolgáltatónál van a székhelye, egy postafióka levelezési címe, nagy árbevétele van, nincsenek alkalmazottai, jelentős készpénzfelvétele van, sok uniós belhatárát keresztező forgalom után állít ki számlát, ott biztos, hogy a normál revízió és adott esetben a bűnügyi jelzés lesz az, ami elsőre megtörténik.

Az adóhivatalnak kell-e azzal foglalkoznia, ha a cég nem tudja a költségvetés terhére a likviditását átmenetileg biztosítani, akkor lehet, hogy bedől, bebukik, megszűnik és ezzel nagyobb kár keletkezik? Vagy ez gazdaságpolitikai megfontolás kérdése?

A jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik azt, hogy később fizesse meg valaki a közterhet, ilyen kérelmet lehet benyújtani az adóhatóságnak, és ezt méltányossági eljárásban vizsgáljuk. Ez csak a nevében méltányossági, mert részben integritási okokból, részben pedig azért, hogy minél automatizáltabban hozhassuk a döntéseket, ez meglehetősen normatívan megy. Olyan is előfordulhat, hogy valakinél azt látjuk, hogy a megkért köztehernek a százszorosa van van a bankszámláján, akkor azért utasíthatjuk el, mert nem indokolt. Ha meg azt látjuk, hogy a gazdálkodása hosszú távon így is, úgy is fenntarthatatlan, akkor pedig ezért fogjuk elutasítani, hogy a cég bedőlése esetén ne a költségvetés legyen az első vesztes. Megvan az a kör, aki valóban rászorul, de véleményünk szerint fenntartható a gazdálkodása, ők viszont számíthatnak arra, hogy ezt megkapják és nem kell ilyen, nem rendeltetésszerű joggyakorlási eszközökhöz nyúlniuk, kérjék meg az ilyen kérelmet, és határozatban fogunk nekik erre engedélyt adni. Hozzáteszem, hogy ilyen automatikus határozathozatalunk már van a gépjárműadónál. Mobilappban lehet a gépjárműadót megfizetni és ott lehet kérni a részletfizetést, és a feltételek fennállása esetén a gép fogja eldönteni, hogy erre adunk-e engedélyt.

Mennyi most a revizorok által végrehajtott ellenőrzések aránya ahhoz képest, amit automatikusan gép csinál?

Ameddig ez a digitális adategyeztetési eljárás nem kerül be a magyar jogrendbe, addig minden ellenőrzésünket revizorok végzik. Nagyrészt ki se megyünk az adózóhoz, hiszen már annyi adatunk van, hogy fölösleges. Általában, amikor a gazdasági esemény valódiságát kell megállapítani, akkor kell kimenni, de már sokszor akkor sem. Például az elektronikus közúti áruforgalmi rendszerből látjuk azt, hogy léteztek-e a kamionok, mozgott-e az áru, a vámhatározatokból, ha az Európai Unión kívülről származik vagy az Európai Unión kívülre távozik az áru, akkor látjuk azt, hogy ez megvalósult-e. Az unió belhatárát keresztező szolgáltatásoknál az uniós áfarendszerből látjuk azt, hogy abban a tagállamban, ahol meg kellett fizetni az áfát, ott ez megtörtént-e. Rengeteg jogsegély-kommunikációnk van és ezek már szinte automatikusak. Ma még az előbb említett kivételen kívül valamennyi határozatunkat ember hozza, minimum ember ránéz. Olyan ellenőrzésünknek, ahol ki is megyünk az adózóhoz, a tízezret nem éri el a száma évente, de az összellenőrzési számunk 150 ezer körül lehet.

Néztem a bűnügyi statisztikákat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján, és ott 2015-től 2022-ig vannak adatok, és az elrendelt nyomozások száma jelentősen csökkent. Miért?

Az adóhatósági eszközök sokszor alkalmasabbak arra, hogy egy jogsértést szankcionáljanak, mint a bűnügyi eszközök. Amikor áfabevallások szabálytalanságából kár éri a költségvetést, a bűnügyi határ 500 ezer forint, ez egyébként meg lett emelve, korábban ez jóval alacsonyabb volt. Nyilván ez is az oka annak, hogy csökkent az elrendelt nyomozások száma, de még ha meghaladja ezt az összeget, akkor is egy áfacsalás esetén több millió forintos szankciót szab ki az adóhatóság a vállalkozásra. Utána a vállalkozás vezetőivel szemben büntetőeljárást indítani, mert nyilvánvaló volt a szándékosság, és a bíróság, mondjuk, majd néhány százezer forint büntetést kiszab évek múlva úgy, hogy ezen nyomozó dolgozott, ügyész dolgozott, bíró dolgozott, ennek a társadalmi hasznossága megkérdőjelezhető. Nekem az a személyes véleményem, hogy az 500 ezer forintos határérték is alacsony, tehát ezt is praktikus lenne megemelni. Tény, hogy politikai kérdés, hogy ennek mi az üzenete.

Ha a közértben ellopok egy kiflit 150 forintért, akkor engem elvihet a rendőr, de ha valaki 800 ezer forintos adócsalást csinál, még csak eljárás sem indul ellene?

Adóigazgatási eljárás indul. Egy családi vállalkozásnál valamilyen adóhatósági szabálytalanság miatt, mondjuk, összességében 80-100 millió forint szankciót kivet az adóhatóság, majd a NAV bűnügyi szakterülete megindítja a büntetőeljárást, vádindítványt tesz, az ügyész elfogadja a vádindítványt, vádemelés lesz, lemegy a büntetőper, és a bíró, mondjuk, kiszab 800 ezer forint büntetést, akkor mennyiben volt társadalmilag hasznos lefolytatni a büntetőeljárást, amikor egyébként a családot az adóhatóság rendkívül erős szankcióval sújtotta. Viszont az üzenetet végig kell gondolni, ha egy millió forintra emelnénk ezt az összeget, akkor ennek mi lenne az üzenete a társadalom felé, az Európai Unió felé.

Nálunk szabad a csalás. Alighanem lennének hangok, amik ezt mondanák.

Igen, ezt mondanák. Ez egyébként tényszerűen nem lenne igaz. Az adóhatósági szankció nagyon sok esetben alkalmasabb, mint a büntetőeljárásban meglévő szankció. Gondoljunk, mondjuk, olyan országokra, mint az Egyesült Államok, ahol egészen különleges eljárásokban lehet az ügyészséggel megállapodni és nem lesz büntetőeljárás olyan cselekményekből, amit egyébként az amerikai jog is büntetni rendelne. Ennek az az üzenete az Egyesült Államokban, hogy szabad bűnözni? Szerintem nem ez az üzenete és Magyarországon sem ez lenne az üzenete, de az tény, hogy különböző az a társadalmi környezet és az európai jogrend, amiben élünk, tehát ez politikai mérlegelést igényel.

Az embernek azért általában az szokott a legjobban fájni, amikor pénzt kell kifizetnie.

Szerintem nagy büntetés a szabadságvesztés is, és meg is van a helye. A NAV működésében a bűnügyi területnek igenis van helye. A társadalomnak teljesen természetes önvédelmi reflexe, hogy amikor valaki nemcsak hogy nem vesz részt a közteherviselésben, hanem kifejezetten azért alapít vállalkozást, hogy a mások által megtermelt javakat, amiket a költségvetésbe befizetett, azt ő hazavigye, ott nyilván a büntetőjog eszközével kell fellépni. Ez egy súlyos társadalmi érdek, de ezek a vállalkozások nem 500 ezer forint értékben szoktak játszani. Nem éri meg és nem is érné meg fölépíteni egy bűnszervezetet egy ilyen értékben elkövetett csalásra. Ki tudom jelenteni azt, hogy társadalmilag hasznosabb az ilyen típusú szabályszegések esetén az adóhatósági eszközöknek az alkalmazása, mint a büntetőeszközöknek az alkalmazása. Ez a bíróságok ítéletein is látszik, maguk az ítéletek sem elrettentők, hiszen a bíró azt látta, hogy már az adóhatóság által megállapított szankciók önmagukban elrettentők voltak. Egy olyan vállalkozásnál, amely egyetlen családnak a tulajdonában van, ott nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, hogy magát a családot is, a természetes személyeket is kár érte a szankcióval.

Van-e arra valamilyen arányszám, hogy a Magyarországon megképződött jövedelmek után fizetendő adóteher mekkora része megy be a költségvetésbe, vagyis mekkora az adóelkerülés?

Ezt akkor tudnánk megmondani, ha minden szabálytalanságot föltárnánk meg minden jövedelmet, forgalmat látnánk. Azért ez nem ennyire egyszerű kérdés, ennél komplexebb azért a XXI. század közteherviselési rendje. Viszont vannak indikátorok arra, hogy a működésünknek a hatékonyságát meg az önkéntes jogkövetést is számokban ki tudjuk fejezni. Az áfa esetében az OECD, az Európai Bizottság és mi is végzünk ilyen méréseket. E z a 4 és 5 százalékos kategória között volt az elmúlt években. Azt is megjegyzem, hogy ezek a számok azt mutatják, hogy a költségvetésben feltételezett makropályához képest milyen adóteljesítményt nyújt a gazdaság. Kérdés az, hogy maga a makropálya mennyire jól lett meghatározva. Ezek a számok nem pusztán az adóhatóság működésének a jóságát mutatják és nem pusztán a gazdálkodóknak az önkéntes jogkövetési hajlandóságát mutatják, hanem sokszor komplexebb számokat. Egyébként az Európai Unión belül meglehetősen jó számnak számít a magyar, de hogy ezek a számok nem tökéletesek, azt mutatja legjobban, hogy Hollandia esetében például negatív ez a szám, ami azt jelentené, hogy a holland adóhatóság olyan bevételekre is szert tesz, ami a törvény szerint nem járna neki. Ez nyilván lehetetlen, tehát kritikával kell nézni ezeket a számokat, de ezek a mutatóink viszonylag jók.

A költségvetési törvényben megtervezett bevételek jelentős részét az adóhivatalon keresztül kell beszedni.

Több mint 90 százalékot.

Ez szokott sikerülni?

Általában többet szoktunk, túl szoktunk teljesíteni. A tavalyi évben alulteljesítettünk, aminek eléggé objektív okai voltak.

Nem fogyasztottunk, nem pörgött az áfa.

Igen, ez nekünk probléma volt. Magánemberként ugyanakkor nagyon büszke vagyok a magyar társadalomra, a polgártársaimra, hogy realizálták azt a nemzetközi gazdasági, politikai és biztonsági helyzetet, amiben élünk, és átértékelték azt, hogy hogyan fogyasszanak. Erről az országról mondták tíz évvel ezelőtt azt, hogy a hárommillió plazmatévé országa. Látszik, hogy ez a típusú gondolkodásmód megváltozott.

A pénzügyminiszter meg a nemzetgazdasági miniszter viszont nem örül ennek, mert ők szeretnék látni az áfabevételeket, és az abból jön, hogy én fölöslegesen veszek plazmatévét?

Az áfabevételek esetében ez így van. Szokták mondani, az olaj a gazdaságban a pénz, a szabad pénz, a befektetésre váró pénz. Az, hogy a pénzintézetekben vagy a Magyar Államkincstárban ilyen típusú lakossági megtakarítások legyenek, az is hasznos a gazdaságnak. Ez nem hasznos az adóhatóságnak, ebben teljesen igaza van, hogy az áfabevételeinkre ez negatívan hat. De az, hogy ma a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási bevételeinket a költségvetési törvényben meghatározott számokhoz képest túlteljesítjük, az áfát alulteljesítjük, ez egyrészt nekünk nem jó, másrészt azt mutatja, hogy a társadalom egy igen érett gondolkodási szintet ért el.

A kötelező kiszámíthatatlansági elem mellett van erre az évre kiemelt ellenőrzési területe a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak?

Amiket már korábban mondtam, azokat a tevékenységeket, a klasszikus kockázatos vállalkozási formákat. Viszont egy-két szót mondanék arról is, hogy milyen alapon, milyen adatelemzéseknél, milyen integritási, adatintegritási kockázatoknál fogunk ellenőrizni, illetve mi kerül majd a fókuszba. Nyilvánvaló, ha például az áfabevallás adatai, az online számlából érkezett és az online pénztárgéprendszerből érkezett adatok és az áfabevallásban mutatott adatok között eltérés van, akkor ott lehet ellenőrzésre számítani.

Ilyen szokott lenni? Hát azt már mindenki tudja, hogy a pénztárgép online, látja a NAV abban a pillanatban, amikor azon történik valami, akkor miért kezd bele valaki?

Például likviditási okokból. Vannak olyan vállalkozások, amelyek minden hónapban beadják a nullás bevallást, majd leönrevíziózzák. Szólunk, hogy itt probléma van. Nem lesz ilyen szólás. Ha azt látjuk egy vállalkozásról, hogy rendszeresen nullás áfabevallást ad be, majd a következő hónap közepén önrevízióban bead egy valós gazdasági tevékenységet tükröző áfabevallást, 21-én el fogjuk rendelni a revíziót és onnantól kezdve már nem adhat be önrevíziót és a teljes áfakötelezettségére dupla bírságot tudunk kiszabni, hiszen szándékosan követte el. Sőt, itt fölmerülhet még a költségvetési csalás és az okirat-hamisítás is, ugyanis a közteherviselés elkerülése érdekében hamis bevallást tett, és a NAV-nak beadott bevallás teljes bizonyítóerejű magánokiratnak számít.

Mikortól él ez a szigorúbb rezsim? Mostantól?

Most azonnal, így van, ezt most elkezdjük alkalmazni. A rendszereinket készítjük föl erre az új működési rendre. Teljesen bizonyosnak kell lennünk a bevallásfeldolgozási rendszerünkben abban, hogy nem adott be, hiszen ez egy nem valós idejű rendszer. Sorba vannak állítva a bevallások, de előre fogjuk venni azokat a gazdálkodókat, akik rendszeresen visszaélnek ezzel az önrevíziós lehetőséggel.

Magyarán nincs csalárd önrevízió mostantól.

Így van. Az áfa tekintetében ha az online számla nem azt mutatja, amit ő bevallott, akkor ezt meg fogjuk tenni. Ugyanígy, ha olyan bizonylatok után tesz levonást, és nem az eÁFA-rendszert használja, amiket mi nem látunk vagy nem olyan áfatartalma van vagy többször akarja levonásba tenni, ugyanazt a bizonylatot korábbi áfabevallásaiban már levonásba tette és újra megkísérli, ott számíthat rá, hogy azonnali szankciókkal fogunk fellépni. Olyan eljárást indítunk, aminek szankció az eredménye, és azonnal meg fogjuk tenni. Egész egyszerűen a becsületes gazdálkodókkal szemben a saját csalárd gazdálkodása miatt versenyelőnyre tesz szert, és ezt nem tudjuk megengedni. Még akkor sem tudjuk megengedni, ha ennek egyébként minimális a költségvetési vonzata, hiszen tönkreteszi.

Rossz az üzenete?

Igen, rossz az üzenete és egész egyszerűen a piacon jobb árat tud abból adódóan kínálni, hogy az állammal finanszíroztatja magát.

Ehhez kell bármilyen jogszabályt módosítani?

Ezt most is el tudjuk indítani, ehhez nem kell jogszabályváltozás.