Az LHS 1903 jelzésű vörös törpecsillagnak négy bolygóját sikerült kimutatniuk; a királyi többes, mint Kiss László csillagász az InfoRádióban elmondta, nagyjából 200 főre vonatkozik.

„A három bolygót, amit először sikerült kimutatni ezen csillag körül, sikerült kiegészíteni egy negyedikkel a Cheops űrtávcsőnek köszönhetően, és itt alakult át a kép igen érdekessé; az iskolában megtanultuk: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars – kőzetbolygók –, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz – gázbolygók. Ezt általában úgy értelmezzük, hogy a Naphoz közel a keletkezéskor melegebb volt, az illóanyagok eltávoztak, megmaradtak a kőzetbolygók. Távolabb hidegebb volt, amikor kialakultak nagyjából egy időben a belsőkkel. A külső bolygókból nem párolgott el az illékony anyag. Itt, az LHS 1903-nál az a helyzet, hogy ez egy, a Napnál jóval kisebb csillag, vélhetően a Napunknál jelentősen idősebb csillag lehet, és igazából tőlünk 116 fényévre a Lynx csillagképben halványan dereng, és azt, amit találtunk, úgy néz ki, hogy

van a csillag, körülötte egy kőzetbolygó, aztán jön kettő gázbolygó, és negyedikként, legmesszebbre megint van egy kőzetbolygó. És ez teljesen szembemegy azzal, amit általában látni szoktunk, hogy a csillagokhoz közelebb vannak a kőzetbolygók, távolabb vannak a gázbolygók.

Ez arra utalhat, hogy ennél a csillagrendszernél a bolygókeletkezés lehet, hogy nem egy időben vagy közel egy időben játszódott le” – részletezte a tudós.

Vagyis: egy olyan bolygó architektúrát sikerült kimutatni amerikai, európai és egyéb űrtávcsövek, valamint földi távcsövek segítségével, amilyet korábban még láttak, nem véletlen, hogy a Science multidiszicplináris magazin is elfogadta közlésre az erről szóló tanulmányt.

Ahogy a tanulmányban is olvasni lehet, nagyon fontos az ilyen tudományos felfedezéseknél, hogy egy olyan elméletet, ami a korábbiakat felülírja, érdemes több szempontból is alátámasztani. Hogy felfedezésről, újfajta modellről van-e szó, arról azt mondta, ez valóban felfedezés, ami arra utal, hogy az eddigi elméletek nem képesek mindent rekonstruálni abban a formában, ahogy a természet megmutatja nekünk.

„Keressük a tűt a szénakazalban, sok ezer exobolygót ismerünk már, de ilyenféle architektúrát, ilyenféle bolygóstruktúrát, bolygórendszer-szerkezetet még korábban nem láttunk. Most igazából az lesz a következő kérdés, hogy találunk-e még ilyeneket többet, mert akkor lesz majd az egésznek valóban

elméletmódosító hatása,

ha az ilyen furán összerakott bolygórendszert nem csak egy kivételnek látjuk, hanem azt látjuk, hogy tényleg van egy tendencia, hogy ilyen bolygórendszerek is vannak” – mutatott rá.

Nem zárja ki, hogy arra fognak rájönni, amit egyébként nagyon sok dolog már sugall, hogy a mi naprendszerünk valójában a kivétel és a különleges; az exobolygók nagy, mondjuk így, sokdimenziós sakktábláján eljuthatunk az LHS 1903-mal egy olyan kockára, amin eddig még nem állt bábu.

Kiss László szerint ahogy a tudomány fejlődik, és most azzal állnak szemben, hogy a megfigyelés olyan furcsaságot mutatott meg, aminek a létezését korábban nem gondolták.