Itt a száraz november, tartja?

Lehet, hogy én már megbuktam, de sosem szoktam tartani. Ha alkoholt fogyasztok, általában minőségi sört szoktam inni. Nem vagyok borivó, nem értek hozzá. A töményet meg nem is bírom, úgyhogy marad a jó minőségű kézműves sör. Szerintem két alkalommal már kóstoltam este sört, és hihetetlenül jólesett az az egy dobozka, amit elfogyasztottam. Ha ez a száraz november nem lenne, akkor is ugyanez történne. Valójában itt megpróbálhatja az ember tesztelni magát. Nem az alkoholistáké a száraz november. Aki alkoholista és abbahagyja, annak baja lesz, nagyon nagy baja. Akár bele is halhat az alkoholmegvonási tünetegyüttesbe. Az a szociális ivó, aki időnként elmegy haverokkal, vagy otthon, este vacsora után, megiszik egy vagy két pohárral, és mondjuk, huszadikáig eszébe sem jut, hogy még nem ittam egy kortyot sem, akkor ott semmi baj nincsen. De ha már másodikán-harmadikán ott motoszkál benne, hogy de jólesne a vacsora után egy fröccsöt bedönteni, az nem feltétlenül jelent red flaget, de jelenthet. Ha már sokat gondol rá, akkor el tud csábulni. Ha megállja és nem iszik, az nagyon szép dolog, de túl sok értelme nincsen, mert rápihen az ember a decemberre.

Kik a szociális ivók és hol van a határ a szociális ivó és az alkoholbeteg között?

A rendszeresség nagyon fontos tényező, a napi rendszeresség, hiszen egy idő után már eljut odáig, hogy csak alkohollal tud működni. A klasszikus történet szerint reggel fél hatkor a resti már kinyit, és ott állnak a versenyzők kicsit izzadva, kicsit reszketve, készülnek a napi munkára, akkor egy feles meg egy sör esetleg legurul, ettől a kézremegés megáll, izzadság leszárad, lehet menni téglát pakolni, sebészszikét fogni a kézbe, elindulhat valójában a nap. Délben már érzi az illető, hogy megint egy kicsit rá kell tölteni. Nem fog berúgni, szó nincs arról, és délután, amikor vége a munkának, akkor természetesen elmegy a klubba, akár egy kocsmába, ahol aztán megtörténik a fogyasztás. Utána hazamegy, és lehet summázni, hogy éppen a napi fogyasztás mennyi volt, megvolt-e a négy feles meg esetleg a hat sör, és akkor jól van. Nem lesz elvonási tünete, nem lesz berúgva, hiszen itt is a gyakorlat teszi a mestert. Ki minél rendszeresebben fogyaszt, annál jobban fogja bírni. Ha valaki rendszeresen edzésben van, tényleg eljuthat odáig, és számtalan ilyen betegem volt, hogy fél liter vodka megivását követően abszolút tud beszélni, beül az autójába, gyönyörű szépen vezet. A WHO hivatalosan azt mondja, ha valaki egy hét alatt adott mennyiséget megiszik, már annak számít. De inkább a rendszeresség lehet az alapvető feltétel. Ha én esténként, amikor jólesik, megiszom egy pohár vörösbort, alkoholista vagyok? Azt kell mondjam, hogy alapvetően nem. Ha megiszom este egy vagy két sört, attól semmi baj nem fog történni, még talán akkor sem, ha ezt rendszeresen fogom fogyasztani. De ha már a harmadiknál tartok, az jelenthet olyan mennyiségű bevitelt, aminél már gátlásoldás van, amikor már szépen ellazulok tőle. Már nem azért iszom meg, mert tényleg jólesik a vacsora után, hanem a szervezet kielégítésére szolgál.

Akkor gyanakodjon az ember arra, hogy alkoholbeteg, ha bár tényleg csak munka után, otthon fogyaszt el egy vagy két pohár vörösbort, de az hiányzik neki, nem tud róla lemondani róla és úgy szervezi az estéjét, hogy biztosan legyen otthon bor?

Igen, ezt a példát gyakran el szoktam mondani: ha az életének az alapvetően részét képezi, hogy amikor hazafelé megy, betér a szupermarketba és megvesz magának két szisszenőst, aztán este szépen megissza. Legfeljebb többször elmegy pisilni a folyadékterhelés miatt, de igazándiból nem lesz tőle semmi baja. De már ott toporog az ajtóban, amire ki van írva, hogy alkoholbetegek. Ettől a két sörtől, két deci vörösbortól elélhet ezeréves koráig is, szóval kicsi az esélye annak, hogy májelégtelensége lesz, nyelőcsővisszér fog kialakulni, ami megreped, aztán pillanatokon belül elvérzik, vagy olyan idegrendszeri károsodásai lesznek, mi alkoholos neuropátiának hívjuk, hogy furcsán, billegően fog járni, nem érzi a lábujjait. De önmagában véve ha a mennyiség nő, az egészségkárosító hatás is nő. Jó pár évvel ezelőtt a New England Journal of Medicine-ben, a világ egyik vezető orvostudományi folyóiratában megjelent egy nagyon érdekes, átfogó tanulmány, amelyben 191 országot elemeztek, negyven évre visszamenőleg, mindenféle egészségügyi adat, az alkoholfogyasztás, a halálozás, betegségek alapján. Hoztak egy véleményt, hogy mi az a mennyiségű alkohol, amit tartósan lehet fogyasztani anélkül, hogy bármilyen egészségkárosodásod legyen, és nulla milligramm lett a vége. Persze mondhatnánk az ellenpéldát: a jó minőségű vörösbor, amelyikből ha az ember két-három decit naponta megiszik, érelmeszesedés-gátló, abszolút evidencia ma már. Azt szoktam mondani, az élet baromi veszélyes, de egyelőre még a pozitív dolgok vannak többségben, és tényleg tök jólesik az embernek, mondjuk, este meginni, mondjuk, egy sört. El tudja képzelni, mondjuk, az esti Fradi-meccset ásványvíz és zöldségchips kíséretében?

Mindenesetre szubkulturálisan újdonságot jelentene.

Abszolút, hiszen meg kell enni a rágcsát, inni kell rá egy kis sört, kicsit kiabálni, kicsit fölugrálni, kicsit anyázni, kicsit boldognak lenni. Igen, veszélyes életet élünk, de ebbe egy bizonyos keretrendszeren belül beleférhet az alkohol.

Szerintem kilépünk a keretrendszerből akkor, hogyha a rohamivásról beszélgetünk. Mesélje el, hogy néz ki, de legfőképpen azt, hogy mi a következménye?

Jövök-megyek, itt egy pohár, ott egy pohár, amott egy pohár, fél óra alatt is jelentős mennyiségű alkohol kerül be a szervezetbe. Klatty, felborulok, nekiállok okádni. Magam is kamaszkorban belezuhantam ebbe a történetbe. De nem azért megyek el egy buliba, hogy fél óra múlva ott feküdjek a sarokban, teljesen autoforder állapotban, kiütve, összeokádva. Azért megyek el, hogy jól érezzem magam, és ebbe abszolút mértékig beleférhet az, hogy mondjuk, megiszom egy pohárral, megiszom két pohárral, csak tudjam a keretrendszert betartani.

A rohamivásnál egyébként megkérdeztem az illetőt, hogy miért csinálta. Ő azt mondta ‒ igen fiatal volt akkoriban ‒, hogy utána a buliban ő már nem akart sorba állni, nem akart italt rendelni, nem akart iszogatni, hanem beszélgetni, táncolni és egyebeket csinálni akart, ezért nagyon gyorsan akart lelazulni. Neki fél órája volt arra, hogy úgymond alapozzon. Ismeri ezt a kifejezést?

Persze. Túllőtt a célon.

Enyhén szólva.

Alapvetően túllőtt a célon, és utána nem volt sem beszélgetés, sem táncolás, sem jó érzés és másnap jött a másnap, ami szerintem sokkal veszélyesebb tud lenni akár közlekedésbiztonsági szempontból is, mint hogyha valaki ittasan a volánhoz ül. A másnaposság, amikor fáj a fejem, amikor bokából nézek hátra, ezer ördög kalapál bennem, a gyomrom olyan, minthogyha három kő is benne lenne, közlekedésbiztonsági szempontból még veszélyesebb lehet. Egy nagy berúgást követően 24 órát érdemes lenne kihagyni ahhoz, hogy az ember autóba üljön, habár a véralkoholszintje, mondjuk, nulla lesz.Hivatalosan ez már nem bódult állapotban történő gépjárművezetés, hiszen olyan jogi kategória, hogy másnaposan történő gépjárművezetés, nem létezik a magyar jogrendben, sőt, szerintem sehol sem.

Van-e olyan kis mennyiségű alkohol a vérben, ami még nem befolyásolja a vezetési képességeinket? Azt tudjuk, hogy mit mond a törvény. Érdeminek tartja egyáltalán ezt a vitát?

Igen is, meg nem is. Ezekről a problémákról beszélnünk kell. Nagyon fontos, hogy utána szakmai alapon lehessen döntéseket hozni és ne a politika találjon ki valamit. Sokkal kevesebb olyan ország van, ahol nulltolerancia van. Ebben én egyetlenegy hibát látok csak, hogy valamit számolnunk kéne. De nem gondolom azt, hogy amikor az ember elmegy egy buliba és azt mondja, hogy akkor most megiszom két sört, hány százalékos alkoholtartalma volt ennek a sörnek? Akkor számoljuk ki, hogy az hány gramm alkoholt jelent, akkor körülbelül ennyi lehet most a véralkoholszintem. Azt is tudjuk körülbelül, hogy 0,15 ezrelékkel csökken óránként a véralkoholszintem, a megengedett határon belül vagyok, akkor megyek haza. Beülök az autóba, megállít a rendőr, megfújatja velem a szondát. Az egy tájékoztató jellegű adat, utána azt mondja, hogy akkor megyünk vérvételre. És a vérvételen kijön, hogy a megengedett érték fölött van. Ez egy bizonytalansági faktor. Abban viszont talán lehetne fantázia, 15 ezer forintért már jó minőségű légalkoholmérő készüléket lehet venni, és megvan a konverziós szám, hogy a légalkoholt hogyan tudom véralkoholra átszámolni. Nagyjából 2,1-es szorzót kell figyelembe venni. Ez a légalkoholmérőt gyártók számára óriási nagy bizniszt jelentene, de igazándiból azt gondolom, hogy a keretrendszer betartása a fontos, ha tényleg elmegyek abba a buliba és tényleg csak egy sört iszom, biztos, hogy meg fogom tudni állni? A nulltolerancia ebből a szempontból nagyon egyszerű dolog. Kösz, nem kérek!

Kösz, nem kérek, ezt sokan mondják. Képzelje, van egy barátom, ötvenéves, soha életében egyetlen korty alkoholt sem ivott. Én több mint húsz éve ismerem őt, sok helyen voltam vele és tényleg nem hiszik soha egyetlen korty alkoholt sem. De sok társaságban bizony ki van téve vegzálásnak, megmosolyogják, győzködik, kedvesen bár, de kicsit kigúnyolják. Nem ezzel kellene fölhagyni végre? Hogyha valaki például absztinens, akkor ne próbáljuk őt kompromittálni.

Saját emberi gyarlóságunkban benne van, hogy az ilyen embert megpróbáljuk valahogy kibillenteni az egyensúlyi helyzetéből, de szerintem sokan vannak, akik ezt kibírják, és erre tényleg a legjobb példa a volt feleségemnek az unokatestvére, aki nagyon kemény alkoholista volt. Ez most már 23 évvel ezelőtt volt, azt mondtam neki, figyelj, Attila, meg fogsz dögleni, ha ezt így csinálod tovább. Egy tiszta pillanatában fölhívott telefonon, bejött a kórházba, eltöltött bent tizenegynéhány napot, és azóta tényleg egy kortyot nem ivott. Lejár esetleg a kocsmába, mert miért ne járna le a haverokhoz, és a többiek isszák, amit isznak, ő meg issza a málnaszörpöt vagy a jaffát. Az elején persze cikizték, aztán abszolút elfogadták. Biztos vagyok benne, ha akkor nem lép, már biztosan nincsen közöttünk, már réges-régen eltemettük volna. A nulltoleranciát meg lehet állni. Nem egyszerű dolog, de egy idő után meg fogják szokni és nem fogják cseszegetni.

Van egy másik barátom, aki a fiát, amikor az nagykorú lett, megtanította a saját szavaival élve jól inni: mit igyon, mennyit igyon, mit mivel ne keverjen, mit egyen előtte, mennyit egyen előtte. Ez jó irány? Csináljunk ilyet?

Fontos lehet, ha ezt elmagyarázzuk. De kell-e erre várni a 18. születésnapjáig?

Azt állította, hogy addig várt. Azt szerette volna, hogy ne a haverok tanítsák meg.

Ha belegondolok a saját ifjúságomba, ha annak idején apám a 18 születésnapomon elővett volna két pohár bort, és azt mondja, fiam, most már ihatsz alkoholt, akkor lehet, hogy húztam volna a fejemet, mert engem olyan tizenöt és fél éves koromban a Veres Pálné Gimnáziumi buliból két osztálytársam vitt haza, hihetetlen módon berúgva, lehányt ruhával. Tök érdekes volt, hogy szegény anyám egész éjjel hol a lavórt, hol a vizes ruhát cserélgette, és másnap én két mondatot kaptam tőle összesen, és nem az volt az a két mondat, hogy akkor most egy hónapig ez nincs, amaz nincs. Azt mondta, fiam, tudod, hogy ez nem volt helyes, de szerintem ismerni fogod a kereteidet, és ennyi. S ez nem azt jelenti, hogy nem volt utána az életemben keretsértés, de ez a mondat bennem maradt. És soha, semmilyen problémám nem volt az alkohollal. Ugyanezt a történetet eljátszottam annak idején a fiammal, aki szintén ebben a korban volt, és neki is pontosan ugyanezeket a mondatokat mondtam. És jót szórakoztunk rajta. Az is egy érdekes dolog volt, hogy amikor 16 éves volt a fiam, akkor engedtük el először Sopronba a Volt fesztiválra úgy, hogy lent is maradt a barátaival. Engem szoktak hívni fesztiválokra beszélgetni, előadni, és lementem, hamarabb leértem, tök jó idő volt, még volt bőven idő, ott voltak a fiúk is, mit csináljunk? Beültünk a borfaluba. Én alkoholmentes sört ittam, mert utána jöttem vissza, a fiúk meg bort ittak, és ezt valaki lefényképezte, hogy a Zacher itatja a gyerekét. Szerintem ebben semmi negatív dolog nem volt. Ez tök jó, ha megtanítjuk arra, hogy figyelj oda, ha iszol, mert kivédeni úgysem fogjuk tudni, nem leszünk ott a buliban. Ha fölkészítjük a gyereket, hogy márpedig lehet „tudományos” alapon is, kulturáltan inni, tényleg nem üres gyomorra, nem keverem őket, ezt nyugodtan el lehet mondani. Merjük ma ezt elmondani? Tudunk ilyen dolgokról őszintén beszélgetni a gyerekkel? Például azt mondjuk, na, gyere, ülj le, fiam, beszéljünk a piálásról. És akkor a gyerek, jaj, fater, ne már, nagyon ciki. Meg kell teremteni az apropóját, hogy ez a téma előjöjjön. És ha megteremtjük és van közös nevezőnk, akkor működhet a történet.

Annyira veszélyes az energiaital a gyerekekre, hogy meg kellene akadályozni a jó öreg tiltással, hogy hozzájussanak?

Képzeljünk el egy tepsit és abban még fölvágatlanul ott van a sütemény. Szépen fölvágjuk, és azt mondjuk a gyereknek, tök egyforma mindegyik kis sütikocka, hogy azt a hármat nem eheted meg, de a többit igen. Miért? Van egy tepsi, amibe az van beleírva, hogy koffein, és ebből a koffein című tepsiből kivesszük az energiaital című néhány kockát, de benne hagyjuk az üdítőitalokat, a teát, a kávét, a csokoládét, a kakaót. Megint egy picit rosszul ültünk föl a lóra. Tagadhatatlan az, hogy egy 14 év alatti gyerek számára a koffeinbevitel alapvetően nem jó. Hangsúlyozom, hogy milyen formában, az mindegy. Erről az oldaláról megközelítve, ez alapvetően nem jó. Megint a felvilágosítás és nem a tiltás lehet ebből a szempontból fontos, mert igenis, nem jó, ha a 14 év alatti gyerek fogyaszt koffeintartalmú szert, például akár energiaitalt. Azt is el kell mondanunk, hogy a 14 és 18 éves kor között a napi egy doboz energiaitalnak különösebb negatív hatása, már a koffein meg egyéb más anyagok szempontjából igazándiból nincsen, 18 év felett pedig már nem korlátozhatunk. Ott megint csak a józan belátásra bízhatjuk. Azért volt érdekes a koffeinos történet, mert egy fiatalember huszonegynéhány doboz energiaitalt megivott. Ez nem normális. Abba jó eséllyel bármelyikünk belehalhatna, de ez egy abszolút extrém szituáció. Egy extrém szituációból pedig nem lehet általános következtetéseket levonni. Ugyanakkor, és ezt a példát is sokszor el szoktam mondai, hogy két fiatal megy az utcán kezében energiaitalos dobozzal sétálgatnak, beszélgetnek és meglátja őket néni, bácsi, és azt mondja, áh, energiaital, borzasztó. Ugyanők ott ülnek a kávézó teraszán és isznak egy lattét, ami ugyanolyan mennyiségű koffeint tartalmaz. Mit mondunk? De édesek. Koffeinbevitel szempontjából egyenlőségjelet kell tenni a két dolog közé. A tiltás amúgy sem működik, valójában ki lehet cselezni. Miért nem inkább a felvilágosítással foglalkozunk? Elmagyarázzuk, elmondjuk, hogy igenis, be kell tartani a keretrendszert, mert abból nem lesz baj. Mert ha tényleg megiszik az a gyerek, mondjuk, négy-öt energiaitalt, akkor jön a szapora szívműködés, a hányinger, a rossz közérzet, a magas vérnyomás, akár halmozott epilepsziás rohamok is megjelenhetnek, de ez egy extrém dolog. Ha betartja a keretrendszert, igazándiból semmi baja nem lesz ettől.

Mindenesetre az energiaitalra, úgy, ahogy a cigarettára, az alkoholra, különböző kábítószerekre, rá lehet szokni?

Nem az energiaitalra szoknak rá az emberek, hanem a benne lévő alkotóelemre, például a koffeinre. A koffein függőséget okoz. A feleségem naponta hét kávét megiszik. Neki a reggelje úgy kezdődik, hogy két kávé, és akkor utána már térben, időben tök jól érzi magát, de előtte még nem. És ha nem issza meg valamiért, ami persze nem fordulhat elő egy rendes függőnél, akkor bizony jön a fejfájás, kicsit ingerült. Szóval nem lesznek durva megvonási tünetek, de szemmel láthatóan hiányzik neki. Egy másik érdekes dolog a koffeinnel kapcsolatba a reggeli kávéivás. Lefőzi az ember a kávét, zombi formátumban odasétál a kávéfőzőhoz, bedönti a kávét, és fél perc múlva jól van. Fölszívódott valamennyi belőle? Persze, valamennyi igen, de nem annyi, ami még valójában ki tudja fejteni a hatását. Szóval a reggeli kávéivás jelentős része jóval inkább pszichés történet, nekem szükségem van erre. Függőségi lánc alakul ki, és ebből, ha valami nincs, akkor az illetőnek elvonási tünetei lesznek, nem fogja magát jól érezni, ingerült lesz és így tovább. Szóval a koffein okoz igazándiból függőséget.

Az Elf Barral mi a baj vele? Állítólag veszélyesebb, mint a cigaretta. Látom, hogy a trafikosok mindenhol kétségbeesetten plakátolják ki a külföldieknek angolul, hogy nem árusítunk ilyesmit, ez itt tilos. Mi ez és miért veszélyes?

Az Elf Barral egyetlenegy nagy baj van, az, hogy jó. És ami jó, azt az ember szívesen használja. Itt egy olyan nagyon egyszerű szerkezetről van szó, ami zseniális, olyan, mint egy elemlámpa, csak éppen nem fény jön ki belőle, hanem egy gőzszerű valami, ami legalább hétezerféle ízesítésben létezik ma már a piacon. Ha ezt úgy tudnánk használni, mint, mondjuk, egy klasszikus cigarettát, jelentős ártalomcsökkentő hatással bírna. Miért? A nikotin, ami benne van, nem rákkeltő. Anikotin függőséget okoz, de nem rákkeltő. Van még benne propilén glikol, aminek a lebomlása során tejsav keletkezik, ez légúti irritációt okoz, köhögést. De igazándiból nem ettől lesz valaki rákos, hanem az egyéb más benne lévő olyan anyagok miatt, amelyek megvannak a cigarettában, megvannak azokban a kis tölthető iqosokban is természetesen, és ha megnézzük a károsanyag-kibocsátást, a legtöbb a cigarettában van, utána ennek körülbelül olyan 30 százaléka, ami benne van az iqosban, és annak körülbelül a fele vagy a negyede, ami ezekben az elektronikus eszközökben van. Mondom, egyetlenegy baj van ezzel, pont az, hogy jó. Ha az ember leül este, mondjuk, meccset nézni és kezébe vesz egy 600 puffosat, és a 90 perc plusz a félidő alatt elpöfögteti. Ha úgy használná, hogy most elszívok belőle tíz slukkot, az jó. Ráadásul, ha ezeket az elektronikai eszközök elektronikai hulladéknak számítanak, klasszul vissza lehetne vinni gyűjtőbe, és nem az lenne, mint amit látunk a cigarettával, hogy valaki elegánsan vezeti az autóját, és egy mozdulattal kihajítja, akkor ez még környezetszennyezés szempontjából is jó lenne. De ez a baj, hogy nem tudjuk ezt így használni, mert nekiállunk, és egy 600 puffos kis manórudacskát, mondjuk, egy nap alatt elszívunk, ami meg nagyjából annyit jelent, mintha öt-hat doboz cigarettát elszívtunk volna. Ez megint miről szól? A felvilágosításról, hogy beszéljünk erről, hogy igen, egy dohányosnak ártalomcsökkentő alternatíva lehet, de használja úgy, mint ahogy a cigarettát, hogy, mondjuk, egy nap 10-15-ször elszív belőle, mondjuk, tíz slukkot, és akkor jelentősen kevesebb lesz a károsanyag-bevitel.

Ha már felvilágosításról, ártalomcsökkentésről, megelőzésről beszélünk, az olyan módszereknek, amikor figyelmeztetéseket raknak, elég ijesztőket a cigarettásdobozokra, van értelmük? Ezek érnek valamit?

Valamennyit igen, de azért nem ettől fog egy 15 éves gyerek nem rágyújtani, mert mit érdekli őt az, hogy, mondjuk, ha most elkezd dohányozni, 25 év múlva mennyivel fog megnőni bizonyos betegség kialakulásának kockázata. Nagyon érdekes volt ebből a szempontból Svédország, amely az első olyan ország a világon, amelyik füstmentessé válik. Ez nem nulla százalékot jelent, hanem öt százalékot. Most már ott is ártalomcsökkentő módszerekre álltak át. Jelenleg olyan 5,3–5,5 százalékon állnak, úgyhogy jó eséllyel néhány hónapon belül becsusszanhatnak az 5 százalék alá. Svédországban volt egy mondat, ami a fiatalok klasszikus cigarettázási szokásait jelentősen visszavetette: ha dohányzol, büdös leszel, ami szerintem tök jó. Igazándiból annak az ártalomcsökkentő technikának, amit mostanában kvázi próbálnak valójában népszerűsíteni, lenne valós haszna, csak egyetlenegy baj van, hogy ezeket a kvázi füstmentes technikákat még nem tudjuk úgy használni, és erre meg kell tanítani az embereket. A tiltás nem igazán működik. Kommunikálni kell, és a valódi közszolgálatiság arról szólna, hogy ezekről beszélünk, ezeket elmondjuk. Az utóbbi időben egyre többet hiányolom azokat az óriásplakátokat, amelyek, például, a szűrővizsgálatok népszerűsítéséről szólnak. Ha egy influenszer, egy ismert arc „kiállna”, ott lenne az óriásplakáton és azt kérdezné: voltál prosztatarákszűrésen, vastagbélrákszűrésen, méhnyakrákszűrésen, emlőrákszűrésen? Miért kell Magyarországon körülbelül tízszer annyi nőnek meghalni méhnyakrákban, mint, mondjuk, egy észak-európai országban? Mert nem mennek el az emberek szűrésre. És ha huszonnegyedszerre beleakadok abba a fránya óriásplakátba, akkor lehet, hogy itt valami szikra lesz a fejemben és azt mondom, hogy oké, kérek egy időpontot, és lehet, hogy november 72-ére kapok, de elmegyek, és utána megkérem a következő szűrési időpontot. Ez az igazi közszolgálatiság. Ennek nagyon rövid távon, nagyon komoly népegészségügyi haszna lenne, mert mérhetően csökkenne azoknak az áldozatoknak a száma, akik kvázi értelem nélkül halnak meg, mert olyan betegségük van, ami kellő időben felismerve alapvetően gyógyítható, akár százszázalékos hatékonysággal is.

Az egyik videójában beszélt egy captagon nevű szerről, a dzsihád tabletta szó is előkerült ezzel összefüggésben. Ez micsoda?

Tudomásom szerint nincsen jelen Magyarországon, szerencsére. Ez egy fenetillin nevű anyag, amelyiket valamikor a hatvanas években egy gyógyszergyártó cég állított elő, és ennek volt egy nagyon rövid ideig tartó mediciniális karrierje is, de a mellékhatások miatt eltűnt. Aztán sokáig nem is lehetett vele találkozni, de a franciaországi merényleteknél az elkövetőknek a szervezetéből ki lehetett mutatni ezt a szert. Ez az amfetaminnak ‒ sokan ismerik, pörgetőtabletta ‒ és a teofillin nevű készítménynek, amit hörgőtágító gyógyszerként használunk, valójában a házasításából jött létre. A captagonnak, ennek a dzsihád pillnek a fő előállítási helye Szíria, és pontosan tudjuk, hogy ott ez kontrollálhataltan, ráadásul Aszad elnök testvére az egyik legnagyobb előállító és az egyik legnagyobb kereskedő. A Közel-Keleten hihetetlenül népszerű szer. Megjelent már a balkáni országokban is. Európa egyéb részein nem kifejezetten népszerű szerről van szó. Leginkább a terroristáktól lehet olvasni beszámolókat, hogy erős vagyok, bátor vagyok, legyőzhetetlen vagyok, semmi nem tud nekem ellenállni, és azok, akik ezeket a merényleteket túlélték, elmondták, hogy ezek az emberek mosolygó arccal géppisztolyozták le az áldozataikat. Van olyanfajta fanatizmus, ami mellé teszünk még egy szert és ezt a kettőt összevegyítjük, akkor abszolút megállíthatatlan történet alakulhat ki. Ez lehet ennek alapvetően a veszélye. Az említett merényletekben az egyik terroristának semmiféle kapcsolata nem volt, nem járt egy medreszébe, nem volt kapcsolata hasonló típusú emberekkel, abszolút egyéni ember volt, aki „bekattanva” ellopott egy kamiont és azzal behajtott Nizzában az ünneplő tömegbe, és 84 ember halálát okozta. Ráadásul most, hogy zajlik az izraeli–palesztin konfliktus, nagyon sok politikai elemző, nálamnál sokkal-sokkal jobban hozzáértő, mondta, hogy Európa szempontjából most nem közvetlen az a veszély, hogy eltéved egy rakéta és idejön, mert ennek nincs valószínűsége, hanem hogy áttevődhet a terrorfenyegetés Európára. És itt viszont már ennek a fránya tablettának megint lehet komoly szerepe. És ez dacára annak, hogy távol van tőlünk a konfliktus és igazándiból a mindennapi életünkben annyira nem érezzük a hatását, azért jelenthet egyfajta potenciális fenyegetést.

Gyakran halljuk a designer drog kifejezést. Szerintem használjuk is, miközben nem pontosan tudjuk, hogy mit jelent. Amikor azt hallom, hogy designer drog, az jut eszembe, hogy a drogok világában is van divat? Merthogy valami szer azért lesz menő, mert amellett, hogy hozzáférhető, divatos? Itt is vannak divathullámok?

Természetesen igen, hiszen ez akár Magyarországot is nézve jól követhető. Például, mondjuk, a huszonévvel ezelőtti heroinjelenlét mára tökéletesen eltűnt a piacról, nem is nagyon vannak heroinhasználók. Ugyanakkor Nyugat-Európában, Amerikában ez teljesen másképpen zajlik. Ország és ország között is jelentős különbség lehet. A designer drog az elmúlt 18-20 évben megjelent új szereknek a gyűjtőfogalmát jelenti, hiszen anno, például amikor én kezdtem a pályafutásomat, volt a marihuána, voltak a heroinisták, voltak stimulánsszeresek, amfetamin, metamfetamin, extasy. Néhányan hallucinogén szereket használtak, LSD-t, triptamin származékokat. Volt jó néhány kokainista, de igazándiból olyan nagyon újdonságokkal nem találkoztunk. 2013–2014-ben jött a nagy robbanás, évente száz új szer került ki a piacra. Ez a szakma számára is követhetetlen, nemhogy a felhasználó számára. Megszülettek fantázianevek, a biofű például, nagyjából ma 120-130-féle hatóanyagot tartalmaz a kosár, amiben van olyan, amelyiknek a hatása alig éri el a marihuánáét és van olyan, amelyik úgy pofán vág, mintha egy nehézsúlyú bokszoló ütne képen védekezés nélkül. Ugyanez vonatkozik a kristály című meghatározásra, ami mögött 30-40-féle kémiai anyagot értünk, és ez napjaink szerhasználatának a bizonytalanságát jelenti. Ma a kiszámíthatatlanságról szól a dolog, hiszen volt olyan lefoglalás például, ahol ezeregynéhány tablettából számtalan olyan volt, amelyik nem tartalmazott hatóanyagot. Volt benne C-vitamin, keményítő, szőlőcukor. Nyugodtan árulhatom, legfeljebb utána akinek eladtam, odajön és pofán vág, hogy kétezer forintért miért adtál el nekem C-vitamint. De volt olyan, amelyikben egy hatóanyag volt, volt, amelyikben kettő és volt, amelyikben három. És ugyanúgy néztek ki ezek a tabletták. Amikor az embernek fáj a feje, bemegy a patikába és azt mondja a patikusnak, hogy én szoktam szedni paracetamol hatóanyagot a fejfájásomra, adjon már egy dobozzal. És akkor a patikus kirakja, és azt mondja, hogy oké, lehet, hogy ebben paracetamol van, de lehet, hogy ibuprofen, lehet, hogy metamizol, lehet, hogy nem is 500 milligramm, hanem 300, de az is lehet, hogy 600, de lehet, hogy 50. Megvennénk?

Nyilván nem.

Ott hagynám a patikust abban a szent pillanatban. Erről szól napjaink szerhasználata, hogy nem tudom, hogy mi van benne, és pontosan emiatt nem lehet biztonságosan használni, mert az eladó sem tudja. Magyarországon klasszikus kábítószerlabor, ahol, mondjuk vegyészek előállítanák a szert, nem létezik. Magyarán szólva: nem tudom, hogy mi van benne, mert én, mint eladó, amikor önnek el akarom adni a tablettát, nem fogom előtte bevinni, mondjuk, egy laborba és azt mondani, hogy nézzétek már meg, hogy ennek az 1 grammja hány milligramm vagy nanogramm vagy mikrogrammnyi hatóanyagot tartalmaz, legyetek szívesek. Abban a pillanatban kattan a bilincs a csuklómon, és elvisz a rendőr. És a napjaink szerhasználatát ezért hívják úgy, hogy orosz rulett.