Az Egyesült Államok és Izrael immár több mint két hónapja, február végén indított közös katonai akciót Irán ellen. Azóta folyamatosan téma a Hormuzi-szoros körüli feszültség, a tengeri blokád és annak nyomán az olajszállítás, az olajpiac összeomlása, és nem is igazán látszik a lehetséges végkifejlet.
A Hormuzi-szoros természetesen nem mindenkinek ugyanolyan fontos. Míg Délkelet-Ázsiában, például Japánban és Dél-Koreában a blokád miatti üzemanyagellátási válság nagyon is valós, addig Európában kevésbé érzékelhető, de lehetséges, hogy pár hét, pár hónap múlva itt is gondok lesznek – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Szalai Máté, arra is felhívva a figyelmet, hogy előbbi térség
több országában már home office-ra váltottak bizonyos területeken, hogy ne fogyasszanak annyi üzemanyagot, vagyis ott ez már egy húsba vágó problémává vált.
Az Egyesült Államok – mely az egyik, ha nem a legnagyobb energetikai termelővé és -exportőrré vált az elmúlt tíz évben – közben joggal mondhatja, hogy neki megvan a maga kőolaj- és földgázkészlete, de ez nem jelenti azt, hogy az amerikai piacokra ne hatna a Hormuzi-szorosnak a kérdése, hiszen ott is emelkedtek az üzemanyagárak – jegyezte meg a szakértő, emlékeztetve, hogy a kőolaj világpiaci ára minden geopolitikai sokk hatására emelkedni szokott, ami azért is rossz, mert ha nem is az Öböl-államok olaját veszik meg konkrétan az amerikaiak, de a globális drágulás hatni fog azokra a szerződésekre, amelyeket az amerikai cégek kötöttek meg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt hónapokban nagyon megnőttek az amerikai fogyasztók számára a benzinköltségek – hívta fel a figyelmet, megjegyezve, hogy a múlt évi 12 napos háború alkalmával azért még ennél is fájóbb volt a helyzet.
Ami a Hormuzi-szorost általánosságban illeti, a Clingendael Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója elmondta, hogy miután ez egy nemzetközi szoros, nemzetközi jogi előírás rendelkezik a működtetéséről, legalábbis békeidőben. Egyik oldalán Irán, a másik oldalán Omán található, de
a szabad hajózás joga mindenkit megillet rajta, vagyis senkinek nem lenne szabad lezárnia, valamint pénzt kérnie az áthaladásért.
Teherán most viszont épp utóbbit próbálta kikényszeríteni, de ez a nemzetközi joggal ellentétes cselekmény lenne – egyértelműsítette Szalai Máté.
Megjegyezte: miután Irán nem részese az ENSZ által létrehozott úgynevezett UNCLOS-szerződésnek (Tengerjogi Egyezmény) – ami a hajózhatósági elveket szabályozza –, ezért azt hangoztatja, hogy azt csinál a Hormuzi-szorosban, amit akar. A kutató szerint Irán ott téved, hogy az, hogy nem részese a megállapodásnak, még nem jelenti azt, hogy az egész világot rá tudja kényszeríteni egy jogellenes gyakorlatra, nevezetesen, hogy fizessenek a hajók az áthaladásért. Ráadásul a UNCLOS annyira bevetté vált, hogy a gyakorlati vagy szokásjogban is már fontos szerepet játszik – tette hozzá.
A cikk alapjául szolgáló interjút Kocsonya Zoltán készítette. A teljes Aréna megtekinthető és meghallgatható alább.
