Január elsején vezették be országosan a kötelező visszaváltási rendszert (RDS). A betétdíjas termékek körébe a belföldön forgalomba hozott 0,1 – 3 literes űrtartalmú italcsomagolások – műanyag és üvegpalackok, fém italos dobozok – tartoznak. A rendelkezés nyomán a 400 négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező, élelmiszert forgalmazó üzleteknek kötelező lesz visszaváltó automatát üzemeltetni, országosan mintegy 5–6 ezer darab automata telepítése várható. A kisebb üzletekben a tervek szerint a kézi visszavételt is lehetővé teszik majd.

A DRS-rendszer működtetését és a visszaváltó automatákat a Mol Nyrt. leányvállalata, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t biztosítja, annak nyomán, hogy tavaly a magyar állam 35 évre koncesszióba adta a hazai hulladékpiac nagy részét az olajvállalat számára - írja a 24.hu.

A DRS-rendszer ugyanis hivatalosan csak július 1-től fog elstartolni, mivel az élelmiszer-gyártók féléves felkészülési időszakot kaptak arra, hogy a megfelelő kóddal és logóval lássák el a visszaváltandó csomagolásokat. A tervek szerint áprilisban érkeznek az üzletekbe az újonnan gyártott betétdíjas palackok, júliustól pedig kötelezően csak ilyenekben lehet kiszállítani az árut. Az új italcsomagolások megvásárlásakor a termék árán felül 50 forint visszaváltási díjat kell megfizetnie a fogyasztóknak. Ezt utalvány formájában visszakaphatják, amennyiben épségben visszaviszik a palackot a visszaváltó helyre.

Az italcsomagolásokat használó gyártócégeknek csatlakozási díjat kell fizetniük a jelenlegi szabályok szerint 5 éven keresztül, ebből finanszírozza majd a MOHU utólag a visszaváltó-automaták összességében több mint 50 milliárd forintos értékű beszerzését. Ez a díj csomagolóeszköz-típustól függően darabonként 1-8 forintos pluszköltséget ró a gyártókra – mondta a portálnak Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) szakmai titkára.

Ezen felül a gyártóknak meg kell fizetniük a szolgáltatási díjat, amelyből a MOHU a hulladékgyűjtést-, válogatást- és hasznosítást finanszírozza. Ez az összeg darabonként 10-20 forint között lehet majd, attól függően, milyen a csomagolás típusa. Ezeket az 50 forintos betétdíjon felüli tételeket a gyártók előbb-utóbb beépítik a termékek árába, amennyiben a kiskereskedők elfogadják ezt, de legalábbis törekedni fognak erre – fűzte hozzá.

A DRS-ben érintett vállalkozások számára adminisztratív költségek és bonyolult feladatok is keletkeznek. Az összes DRS alá bevonásra kerülő termékük esetében új vonalkódra van szükségük, amihez a legtöbb esetben új csomagolást kell tervezniük.

A minden nem visszaváltós csomagolószer/csomagolás után fizetendő EPR-díj bevallása után már tavaly októbertől fizetési kötelezettsége keletkezett az élelmiszergyártóknak. Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója szerint az EPR-díjak bevezetésénél nem volt szakmai konzultáció a díjak mértékét illetően, így nem tudni, hogy azok mennyire fedik a valós, indokolt költségeket. Ugyanez elmondható az EPR részét képező kötelező visszaváltási rendszerről is, egyebek közt a DRS szolgáltatási díjak kapcsán.

Nem láthatjuk tehát, hogy miként és főleg milyen költségekkel üzemel a rendszer, amit az élelmiszergyártókkal finanszíroztatnak és amivel valójában egy közös társadalmi feladatot lát el – fogalmazott.

Ha a pluszdíjakat nem érvényesítik a fogyasztói árakban, a gyártócégek nyereségének több mint a felét elviheti az EPR. Ennek eredményeként itthon termelni drágább lesz, mint más uniós országokban, ami ront az élelmiszergyártók versenyképességén, sőt közvetett módon az import helyzetét könnyíti meg – tette hozzá.

A MOL MOHU a portálnak küldött válaszában felhívta a figyelmet arra, hogy az EPR-, és DRS díjakat az Energiaügyi Minisztérium határozza meg. A díjak számítása a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) feladata, amely részletes módszertan alkalmazása mentén tesz díjjavaslatot a minisztériumnak, amely a belföldön forgalomba hozott körforgásos termékek mennyiségére vetítve ezen fajlagos díjakat kihirdeti (ft vagy db/kg). A DRS csatlakozási díjak a 2023. december 31-ig letelepített automaták bekerülési értékének arányában lettek megállapítva, és ezen úgynevezett kezdeti beruházási költség öt év alatti megtérítésére szolgálnak. A szolgáltatási díj kiszámítása pedig az adott rendszer üzemeltetéséhez szükséges költségelemek összességén alapul. Ezen költségelemek magukba foglalják az automaták üzemeltetési és amortizációs költségét, a logisztikai és a hulladék-előkezelési, például válogatási műveletek költségét, az informatikai és egyéb központi költségeket, valamint