Deák András szerint külön kell választani a dolgokat, tehát az IBM vagy az Apple kivonulása Oroszországból nem ugyan az a kategória, mint mondjuk az IKEA kivonulása. Tehát azok, amik mondjuk az élelmiszer- vagy bútoripart érintik, azok kellemetlenek, és nyilvánvalóan rossz egy orosz középosztályba tartozó család számára, de még együtt lehet élni vele. Szerinte az már sokkal nagyobb érvágást fog jelenteni, amikor az informatikai rendszereket nem lehet majd frissíteni, vagy amikor a Mastercard és Visa kivonulása miatt nem tudnak külföldről rendelni.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa hozzátette: nem csak arról van szó, hogy ezek egyszerűen rosszlétet okoznak, hanem

lesznek olyan dolgok, amiket nem fognak tudni megtenni.

Deák András szerint a moszkvai bejelentés a gyártósorok állítólagos államosításáról egyelőre csak fenyegetésnek tekinthető, és abban sem biztos, hogy ennek a velejáróját realizálták-e. Az orosz közlés arról szól, hogy azt a vállalatot, amelyik leállítja – vagy csökkenti – a termelését, azt átmenetileg állami ellenőrzés alá vonják. A szakértő szerint ez elsőre inkább úgy hangzik, mintha valamit gyorsan reagálni akartak volna, de hogy a gyakorlatban mit is fog jeleneti, az nagyon nagy kérdés. Ugyanis főként azok a cégek állították le az oroszországi termelést, amelyek viszonylag nagy mennyiségben importáltak alkatrészeket, tehát devizárért szállítottak be Oroszországba, majd rubelért adtak el, ami az orosz fizetőeszköz összeomlását követően nem túl vonzó projekt, éppen ezért a leállásnak esetükben volt egy gazdasági vonulata is. Egy Opel-gyárat viszont nem fog tudni az orosz állam üzemeltetni, hiszen egész egyszerűen nem kap hozzá alkatrészt – mutatott rá Deák András.

Más a helyzet például a Renault esetében, ami az alkatrészeket is Oroszországon belül gyártja – „renomé ide, vagy oda, de ők csöndben is maradtak”, hiszen számukra a rubel esése nem annyira húsba vágó, és az említett kockázatokat korábban valamilyen módon már kiküszöbölték.

Sok értelme tehát nincs annak, hogy azokat a cégeket államosítsák, amik nagy mennyiségben exportáltak,

hiszen az orosz állam nem fogja tudni ezeket az üzemeket és gyárakat működtetni – foglalta össze a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa

Deák András azt sem valószínűsíti, hogy Oroszország képes lesz hasonló fejlődési utat befutni, mint Kína, ami gazdasági erejének köszönhetően számtalan népszerű nyugati termékhez hasonlatost állít elő, még ha ezért az eredeti gyártók perbe is fogják. Az viszont nem kétséges – folytatta –, hogy a fentiek nagyon nagy lehetőség a kínai – mondjuk – informatikai értékláncoknak arra, hogy betörjenek az orosz piacra, tekintve, hogy a kínaiak jelezték, nem értenek egyet a nyugati szankciókkal, ami azt jelenti, hogy „halászni fognak a zavarosban”, ami egyben az egyetlen menekülési útvonal az oroszok számára.

Kínai jüanban pedig még lehet is üzletelni, nem véletlen, hogy az orosz állami tulajdonban lévő VTB Bank is bevezette a jüan számlákat, ami egy jó lehetőség az orosz–kínai kapcsolatoknak.

Az viszont, hogy az oroszok kifejlesszenek egy saját informatikai teret, és csomó mindent maguk állítsanak elő, erre nem kell számítani – tette hozzá Deák András.