Ha Magyarország és Izland a fontosabb makrogazdasági és pénzügyi mutatók tekintetében "csapna össze" egymással foci helyett, akkor Magyarország bizonyulna lényegesen stabilabbnak. Az elmúlt napokban a közfigyelem középpontjába került témával kapcsolatban a Portfolio.hu vizsgálatai alapján kijelenthető: nem sorolható egy kategóriába a magyar és az izlandi makrogazdaság, illetve pénzügyi rendszer sérülékenysége.

Az izlandi pénzügyi rendszer az elmúlt hetekben teljesen összeomlott: a három legnagyobb bankot államosították, a korona árfolyama töredékére esett napok alatt, a jegybank érdemi devizatartalékok hiányában ráadásul képtelen az árfolyamot "helyreállítani". A pénzügyi összeomlás rövidesen a reálgazdaságban is érezteti rendkívül kedvezőtlen hatásait.

Spekuláció Magyarország ellen?

Az izlandi vesszőfutás nyilvánvalóvá válása után az elmúlt két hétben dobták be a köztudatba az abban érdekeltek, hogy Magyarország lehet a "következő Izland", amely spekuláció az egyébként is igen kedvezőtlen nemzetközi befektetői hangulatban könnyen erősödött.

Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a magyar pénzügyi rendszerrel nem ismétlődhet meg az, ami Izlandon történt, de fontos látni, hogy számos paraméterben nagyságrenddel jobban áll Magyarország Izlandnál. Összességében csupán egyetlen terület van, ahol gyengébben állunk: az államháztartás pozíciója idehaza rosszabb, de fenntarthatatlanságról itt sem beszélhetünk.

Az izlandi és a magyar makrogazdasági keretrendszer stabilitása között az alábbi főbb pontokban mutatkoznak jelentős különbségek.

Túlfűtöttség a gejzírek hazájában 

Az izlandi gazdaság a 2003-2006 közötti időszakban erősen túlfűtötté vált, amit szigorú fiskális politikával próbált letörni. A növekedés jóval a potenciális feletti volt, a beruházások túlzóan felpörögtek, illetve a lakosság eladósodásán keresztül extrém mértékű belső keresletnövekedés valósult meg. Ezzel szemben Magyarország inkább pang, ami ugyan önmagában nem jó hír, de sérülékenység szempontjából összevethetetlenül kedvezőbb állapot. A GDP-növekedésünk a potenciális alatti, a lakossági fogyasztás stagnál, a beruházásokban alig van növekedés.

Az inflációs ráta mindkét országban magas, ám eltérő okokból. Míg nálunk a kiigazítás sokkjára külső energia- és élelmiszerár-sokk rakódott, addig Izlandon a rendkívül dinamikus eladósodásból fakadó túlhevülés gerjesztette az árakat.

Az izlandi munkaerőpiac feszített, a munkanélküliségi ráta rendkívül alacsony. Igaz, Izland esetében ezt a mutatót nehezebb értelmezni az ország méretei miatt.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy az izlandi külső egyensúlyi helyzet kedvezőtlenebb: például jóval rosszabb a folyó fizetési mérleg egyenlege.

A magyar bruttó államadósság ugyan magasabb a GDP arányában, de a jelenlegi befektetői aggodalmak fő forrása, a külső adósság mértéke a magyar esetben sokkal kisebb, mint Izlandon (ahol a GDP méretének több mint ötszörösét teszi ki).

Magyarország költségvetési múltja jóval rosszabb, mint az izlandi, de jelentősen javult az elmúlt két évben, 2009 első felében elvileg megszabadulhatunk az Európai Unió által elindított túlzott deficit eljárástól is.

Kevésbé sérülékeny a magyar piac

Magyarország az Európai Unió tagja (ami többek között folyamatos tőkebeáramlást jelent az EU-pályázatokon keresztül, csökkenti az ország finanszírozási igényét), és az Európai Központi Bank is felajánlott egy hitelkeretet, míg Izlandon az IMF mellett Japán és a skandináv államok igyekeznek segíteni pénzügyi segélycsomaggal.

A makrogazdasági paraméterek mellett érdemes egyéb tényezőket is megvizsgálni, így a befektetők által most különösen figyelt különböző eladósodottsági indikátorokat. A magánszektor hitelállománya a GDP arányában Izlandon 430 százalék volt 2007-ben, Magyarországon 87 százalék. Ebből a háztartások aránya Izlandon 120 százalék, nálunk 32.

A fentiekből eredően nem meglepő, hogy néhány fontos pénzügyi indikátor is azt támasztja alá: lényegesen kevésbé sérülékeny a magyar piac, mint az izlandi. Például az árfolyam-leértékelődés mértéke az euróval szemben 2008. január eleje óta Izlandon több mint 200 százalék volt, nálunk 6.