Az Északi-sarkvidék nagyon összetett szempontok miatt értékelődött föl, és vált egyre inkább a geopolitika „forró pontjává” az elmúlt 20 évben – fogalmazott az InfoRádióban Németh Viktória.

Ennek oka a kutató elmondása szerint az, hogy a térségben több nagyhatalom is jelen van: az Egyesült Államok, Kanada és európai szövetségeseik, miközben a területnek lényegében a fele Oroszországhoz tartozik, ugyanis az Északi-sarkvidéken van egy tengeri terület, amely semleges víznek számít, egyik országhoz sem tartozik, de a kontinensek mentén, az azokhoz kapcsolódó tengerpartok, valamint tengeri területek bizonyos országokhoz kapcsolódnak. Ennek köszönhetően

ebben a régióban a NATO és Oroszország közvetlenül találkozik,

ami régóta, a hidegháborús időkre visszavezethetően egy biztonságpolitikai kihívást jelent; bár egy ideig a helyzet enyhülni látszott, 2022-ben, amikor az orosz–ukrán konfliktus kitört, az elhidegülés itt is újrakezdődött – magyarázta az Oeconomus munkatársa.

Viszont a térségnek sajátossága az is, hogy

az európai, illetve a nyugati szövetségesi rendszeren belül is kialakult egy törésvonal éppen az utóbbi években

– folytatta a szakértő, emlékeztetve: Donald Trump 2019-ben, első elnökségének végén jelentette ki először, hogy igényt tartana Grönlandra, és aztán az új elnökségével, négy évvel később ismét felmerültek ezek az igények, ugyanis az Északi-sarkvidéken, így Grönlandon is, olyan természeti erőforrások találhatók, amelyekre nagy szüksége van a gazdaságnak.

Az említett szigeten például ritkaföldfémek és urán található, amik bányászata még a jövő kérdése. Az Északi-sarkvidéknek ugyanakkor igen jelentős kőolaj- és földgáztartalékai is vannak,

Oroszország esetében a kitermelés egy jelentős része már éppen ebben a régióban zajlik, ami érinti Európát is, hiszen például Belgium vagy Franciaország a mai napig kap cseppfolyós földgázt, azaz LNG-szállítmányokat Oroszország északi sarkvidéki régiójából.

Hogy jelenthet-e biztonsági kockázatot Európára nézve, hogy Kína is megjelent a térségben, azzal kapcsolatban Németh Viktória úgy fogalmazott, hogy ezzel a fenyegetéssel kapcsolatban Európa későn kapcsolt. Kína részéről gazdasági típusú előretörésről, illetve törekvésről van szó, tudniillik régóta építi már a gazdasági kapcsolatokat Grönlanddal, és számos bányászati koncessziót is elnyertek. Ugyanakkor a grönlandiak – akár európai iránymutatások alapján is –, úgy döntöttek, nem szeretnék, ha bányák nyílnának, így aztán Kína eddig nem is bányászhatott ritkaföldfémeket. Most viszont újra napirendre kerülnek ezek a kérdések, Európa pedig igyekszik igyekszik minél jobb pozíciókat elérni Grönlandon ilyen szempontból – fejtette ki a senior kutató.

Európa, miután az elmúlt időszakban felmerült Grönland hovatartozásának kérdése – miszerint nem egy dán autonóm tartomány lesz, hanem esetleg az Egyesült Államok rész, illetve a saját törekvéseik, hogy Grönland független legyen –, úgy döntött, hogy saját, akár NATO égisz alatti, de mindenféleképpen európai, illetve az észak-európai térség védelmében hadgyakorlatokat indít, de sor került űrdiplomáciai, illetve műholdas megfigyelési együttműködésekre is. Németh Viktória példaként említette Izland és Norvégia esetét: a két ország néhány hónappal ezelőtt szorosabb megállapodásokat kötött az Európai Űrügynökséggel, lehetővé téve az Északi-sarkvidék régiójának a megfigyelését, segítve a térségben a navigációt.

A lehetséges kimeneteleket illetően elmondta: a hidegháborúhoz hasonlóan látható egy fegyverkezési verseny; az Egyesült Államok például most Dániával és Grönlanddal folyamatosan egyeztet arról, hogy új támaszpontokat tudjon létesíteni a szigeten, illetve már korábban is volt egy NATO-s űrmegfigyelési támaszpont Grönlandon, és ennek a kapacitását is növelték az utóbbi időkben az Egyesült Államok részéről. Hozzátette: tulajdonképpen Európa az a szereplő, aki eddig nem fordított különösebben nagy figyelmet arra, hogy az Északi-sarkvidéken fegyverkezzen, de most ez is megtörténik, így aztán egy lényegesen feszültebb helyzet alakul ki.

Jó hír viszont, hogy

egyelőre úgy fest, a tárgyalóasztal mellett tudják rendezni ezeket a kérdéseket

– emelte ki a szakértő. Az Északi-sarkvidéken van egy erre intézményesített fórum, az úgynevezett Északi-sarkvidéki Tanács, amely arra hivatott, hogy az érintett feleket tárgyalóasztalhoz ültesse rendszeresen. Bár az Északi-sarkvidéki Tanácsnak az üléseit az orosz–ukrán háború kitörése óta ugyan felfüggesztették, alsóbb diplomáciai szinteken továbbra is folynak a tárgyalások – jegyezte meg Németh Viktóriát, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior kutatója.

A cikk alapjául szolgáló interjút Várkonyi Gyula készítette.