A munkaképes korú felnőttek legalább 80 százaléka megtapasztalja néhányszor a hátfájdalmat élete során, még ha az esetek zömében ez el is múlik. Sokaknál azonban kiújul a tünet, és bizonyos mértékben további szenvedést okoz. Az esetek 85-90 százalékában ráadásul nem áll semmiféle betegség vagy sérülés a fájdalom mögött.

A gothenburgi egyetem kutatóinak tanácsa egyszerű: ha fáj a hátunk, mozogjunk! A vizsgálataik szerint ugyanis az akut derékfájástól szenvedő betegek közül azok gyógyultak jobban, akik aktívak maradtak, míg azok, akiknek kényszerpihenőt javasoltak, alig mutattak javulást.

Az aktívak gyorsabban gyógyulnak

A kutatásokba 109, akut komoly derékfájásra panaszkodó beteget vontak be, akiket véletlenszerűen két csoportra osztottak. Az egyik csapatnak azt tanácsolták: a fájdalom ellenére is maradjanak aktívak, míg a másik csoportnak adott javaslat így szólt: szabják az aktivitásukat a fájdalomhoz! Ezen kívül megkérték őket, hogy vezessenek naplót arról, hány lépést tettek meg aznap (ebben segített egy lépésszámláló), hogyan tudták felépíteni a mindennapi aktivitásukat és hogyan érezték magukat fizikálisan. Arról szintén kitöltöttek egy tesztet, milyen szinten érezték magukon a depresszió jeleit.

Az eredmények azt mutatták, hogy a fájdalmaik ellenére aktivitásra biztatott csoport gyorsabban felépült, és nem tapasztalt magán depresszív tüneteket a kutatás végéig. A másik kategóriába eső betegek, akik erősen visszafogták a mozgást a fájdalom miatt, jóval kevésbé maradtak mobilisak, és enyhén depressziósnak is érezték magukat - tapasztalták a szakemberek.

A jelenség hátteréül kétféle magyarázat is szolgálhat: egyrészt a depresszióra hajlamos emberek a fájdalmat is erősebbnek érzékelik, másrészt minél erősebb a fájdalom, annál kevésbé szeretnének a betegek mozogni.

A mozgás testi-lelki gyógymód

A szakmai ajánlások szerint akut derékfájdalom esetén is ajánlatos annyira aktívnak maradni, amennyire csak lehetséges, és tovább folytatni a mindennapi tevékenységeket. Ha ugyanis nem mozgunk, belekerülünk egy lefelé tartó spirálba, amelyben az inaktivitás egyesül a fájdalommal és a lehető legrosszabb végkifejletet vetíti előre. A hosszú távú mozgásbeszűkülés és munkaképtelenség ugyanis tovább mélyíti a depressziót, és még nagyobb fájdalomhoz vezet.

Nagyon fontos lenne, hogy a szakemberek is próbálják a fájdalmakkal érkező beteget meggyőzni a mozgás és az aktív élet jelentőségéről. Ez nemcsak fizikailag segít, de a páciens érdeklődésének fókuszát is képes pozitív irányba terelni, és meggyőzni őt arról, hogy ura a testének és képes kezelni a fájdalmat. - magyarázza Dobos Márta, az Oxygen Medical holisztikus szemléletű ortopéd orvosa.

Az orvosi vizsgálat és ellenőrzés azonban elengedhetetlen, hiszen minden páciensnek személyre szabottan kell ajánlani azt a mozgásformát, amely az ő kora, állapota, problémája, edzettsége mellett a legoptimálisabb.