Rotterdamban az Erasmus Orvostudományi Központ munkatársai 40 évesnél fiatalabb textilmunkásokat vizsgáltak, akik beosztásuknak megfelelően három műszakban dolgoztak. Két napon reggel hatra mentek munkába és 14 órakor fejezték be a műszakot, a következő két napon délután tevékenykedtek a gyárban, végül a harmadik két munkanap éjszakai műszak volt: 22.30-tól másnap reggel hatig. Ezután négy pihenőnap következett, majd jött a következő munkahét, az előzőek szerint.

A váltóműszakokban dolgozók vizsgálati adatait 89 egészséges, ugyanott dolgozó férfiak eredményeihez hasonlították. Elsősorban azt mérték, hogy hajuk kortizol (sztresszhormon) tartalma mennyi, illetve hogyan alakul a testsúlyuk.

A kortizol tartalom elsősorban a hajban mérhető megbízhatóan és valamennyi vizsgálati alany hajából három centit vágtak le, mely átlag három hónap hormon tartalmát jelentette. A váltóműszakban dolgozók hajának kortizol tartalma statisztikailag jelentős mértékben volt magasabb, mint a mindig csak nappal munkába járó társaiké.

A kutatók azt is kiemelik, hogy a váltóműszakosok átlagos testsúlya is több volt, de a két csoport tagjai közötti különbségek csak a fiatal korosztályokban jelentek meg. Valószínűnek tartják, hogy az idősebb munkások kisebb mértékben érezték idegesítőnek az ismétlődő műszakváltást, mint fiatalabb társaik. Az is tény, hogy a kor előrehaladásával az alvási időszakok változnak, valamint a belső biológiai óra is jobban alkalmazkodik a változásokhoz.

A váltóműszakban alkalmazott fiatal férfiaknak nem csak a kortizol szintje és a testsúlya bizonyult magasabbnak, hanem gyakran a vérnyomása és a vércukor szintje is, vagyis gyakoribb volt ezeknek a tüneteknek az együttese, az úgynevezett anyagcsere-tünetcsoport. Ez azért fontos megfigyelés, mert ez a szív-és érbetegségek megnövekedett kockázatát jelenti - olvasható a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című szaklapban.