Az avokádófák nagyjából ugyanolyan magasságban és éghajlati viszonyok között érzik jól magukat, mint a délnyugat-mexikói Michoacán hegyeinek fenyőfái. A helyi földművesek ezért a hatóságokat kijátszva ültetik el az avokádócsemetéket az erdőkben, ahol aztán fokozatosan visszavágják a fenyőket, hogy minél több fényt biztosítsanak a növekvő palántáknak.

Mario Tapia Vargas, a mexikói Nemzeti Erdészeti, Földművelési és Halászati Kutatóintézet munkatársa szerint egy beérett avokádókertnek csaknem kétszer annyi a vízigénye, mint egy viszonylag sűrű erdőnek, ami azt jelenti, hogy kevesebb víz jut el Michoacán legendás kristálytiszta hegyi patakjaiba, amelyektől az erdők és az állatok függenek.

A Greenpeace mexikói részlege szerint a mezőgazdasági vegyszerek fokozott használata és az avokádók becsomagolásához, illetve elszállításához szükséges nagy mennyiségű fa, valamint egyéb tényezők mind negatív hatással lehetnek a környezetre és a helyiek jólétére. A fokozatos erdőirtás továbbá a Kanadából érkező pompás királylepkék téli rezidenciáira is fenyegetést jelent.

A mexikói földművesek azonban sokkal jobban profitálnak az avokádófa gyümölcséből, mint bármely más termésből. A mexikói Nemzeti Erdészeti, Földművelési és Halászati Kutatóintézet 2012-es jelentés szerint 2001 és 2010 között megháromszorozódott az avokádótermelés Michoacánban, az Egyesült Államokba irányuló export azonban tízszeresére nőtt ez idő alatt. A Kínába irányuló export pedig nagyjából 200 százalékkal nő évente.

A jelentés szerint a 2000 és 2010 közötti időszakban évente csaknem 690 hektárnyi erdőterület vált az avokádótermesztés áldozatává. A hatóságok fellépése miatt azonban az erdőirtás mértéke lassulni kezdett az utóbbi időben.