Beszédet mondott Magyar Péter leendő miniszterelnök a Magyar Tudományos Akadémia 200., ünnepi közgyűlésén; köszöntője kezdetén nagy megtiszteltetésnek nevezve, hogy részese lehet ennek az eseménynek. Szerinte aggodalmat szül manapság a tudományos körökben, ha politikus beszél köztük, de ez nem a tudósok hibája, pedig egészen az alapítástól kezdődően volt idő, hogy a politika „sokra vitte a tudomány ügyét”.

Megfogalmazása szerint a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megalapítása körüli éveket sokan a reformkor kezdeteként tartják nyilván, kétszáz évvel később pedig egy újabb korszakhatárhoz értünk, Magyarország történelmi lehetőséget kapott arra, hogy végrehajtson egy valódi rendszerváltást, és ebben a tudománynak és a tudósok közösségének fontos szerepe lesz.

A Tisza Párt elnöke az akadémia történelmét felidézve kiemelte, hogy a XX. és a XXI. század egyetemes történetét, társadalmát, gazdaságát és tudományos életét magyar tudósok sora formálta olyanná, amilyennek ma ismerjük. Az elmúlt két évszázad bebizonyította, hogy a tudományos közösség Magyarország egyik legfontosabb tartóoszlopa és egyben a magyar jövő záloga – jelentette ki.

Közös munkának nevezte, hogy megérje a tudósoknak itthon kamatoztatni tehetségüket.

A kiszervezés bűne

Szomorúnak nevezte, hogy a kutatói szféra a politikai diskurzusok kárvallottjává vált, a kormány ellenségként kezelte a tudományos közösséget,

„az akadémiai szféra autonómiája irritálta a hatalmat, az adatvezérelt érvelés nem volt kívánatos a kormányzati döntéshozatal számára,

és csak a hatalom számára kedves kutatókat emeltek fel, akár el is lehetetlenítettek ágazatokat, nem is törekedve kompromisszumokra”, „erőből lenyomták az akaratukat az akadémiai világ torkán”, ennek volt fontos bizonyítéka a kutatóhálózatok egyeztetés nélküli átalakítása, az ELTE alá rendezték például a bölcsészettudományos hálózatokat – sorolta.

Az Erasmus- és a Horizon-programok is sérültek, a leköszönő kormányzat pedig elszabotálta a probléma orvoslását – uniós jogot sértő módon –, folytatta Magyar Péter, hozzátéve, érthető, hogy ezek után az emberek megvonták a bizalmat a kormánytól, amely az alapítványokon keresztül tartotta volna magánál a döntéshozatal és a vagyonkezelés jogát, ami két okból is főbenjáró bűn, mivel

1. a tudomány az igazságon, a szabad kritikán és a kiszámítható háttéren alapszik, ha ezek nincsenek meg, a tudomány dolgozóit bizonytalanságba taszítja, ami aláássa a morált, ami mindenkinek rossz
2. az EU nagyon komolyan vette az akadémiai autonómia normasértését, emiatt még forrásokat is befagyasztottak Magyarország számára, ezt a helyzetet a távozó miniszterelnök egy pillanatig sem igyekezett helyreállítani

– fogalmazott Magyar Péter.

A k+f GDP-arányos ráfordítását is kevesellte (1,3 százalék), az uniós átlag 2 százalék fölött van.

Pénz

Jelezte, az állam két-háromszor annyi pénzt költött eddig propagandára, mint tudományra, ami szerinte nem volt helyes, emellett a pályaelhagyáson gondolkodó fiatal tudósok aránya is aggasztó, bérük bruttó 800 ezer forint körül mozog, elmaradva a diplomás átlagbértől.

Rámutatott egy kutatás eredményére: a fiatal tudósok 40 százaléka másodállást kell, hogy vállaljon, miközben a hálózat csúcsán 10-20-szor ennyit lehetett keresni, ennek a helyzetnek a megváltoztatását is megígérte Magyar Péter.

Kiemelt prioritásként kezeli a szektor kihívásait, ezért hozzák létre a Tudományos és Technológiai Minisztériumot Tanács Zoltán vezetésével.

Az MTA új vezetésével kapcsolatban jelezte: a Tisza-kormány együttműködik az új elnökkel is, történelmi lehetőségnek nevezte a mostani pillanatot.

Új fejezetet kell szerinte nyitni a kormány és az akadémia viszonyában, erősíteni kell az intézményi autonómiát és a kutatási szabadságot, valamint a megfelelő finanszírozást.

„Szabad tudomány nélkül nincs szabad ország” – nyomatékosította. Jelezte, hallja a tudomány és a kutatóintézetek dolgozóinak hangját, és érti, hogy az MTA vissza akarja fogadni a kutatóhálózatokat, ígérte, közösen kialakítják az új kutatóhálózati irányítási modellt, ami hosszú távra autonómiát biztosít és hatékony működést. A tudomány, ezt szintén megígérte, maga fog dönteni a források legcélszerűbb felhasználásáról, a politikai befolyásolás pedig megszűnik a források felhasználásánál is, a tudományos eredményeket pedig beépítik a kormányzás szakpolitikai döntéseibe (egészségügy, oktatás, energiaügyek). „A döntések tényeken, adatokon nyugszanak majd, a szakértők legjobb tudásán” – fogalmazott Magyar Péter.

Rövid, illetve hosszú távú célnak nevezte

• a 2-3 százalékos k+f ráfordítási ráta elérését
• az elvándorolt fiatal tudósok hazahozatalát
• újraindul az Erasmus és a Horizon
• összeszerelőüzemek helyett a kutatóvállalatok hazáját.

Garantálta, a kormányzat visszatér a tudományos világot tisztelő és partnerként kezelő attitűdhöz.