Lator László 1927. november 19-én Tiszasásváron született (akkor Csehszlovákia, ma Ukrajna). 1947 és 1951 között magyar–német szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten, sokáig Eötvös-kollégistaként.
A körmendi évek alatt már fordított is, Victor Hugót, La Fontaine-t, Shakespeare-től a Cymbeline-t. Negyvenkét éves volt, amikor megjelenhetett első verseskötete (Sárangyal). 1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője volt. Költői pályafutása mellett tekintélyes a fordítói életműve is. Évekig a rádió és a televízió irodalmi műsorainak közkedvelt szereplője volt.
Versekkel a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentkezett először. A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, 1998 és 2008 között a testület ügyvezető elnöke volt. Szerkesztőként vagy szereplőként rendszeresen megjelent a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Hosszú időn át szerkesztette az Unikornis Kiadó sorozatát, A Magyar Költészet Kincsestárát.
Jelentős pedagógus és esszéista volt. Műfordítóként egyetemi hallgatók nemzedékeit nevelte.
