A szinkronszámláláskor nem hónapokon keresztül számolják a ragadozómadarakat – hiszen óriási távolságokat képesek rövid alatt berepülni –, hanem rövid időintervallummal két-három, maximum négy napig szokott tartani.

Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője a számolásról azt mondta: a szakértők bejárják az országot, és területenként pontosan kódolják, miként látták a madarat. Így nagyon pontos adatokat kapnak, a leltár pedig elősegíti, hogy tudják, melyik fajból mennyi van.

Mivel évek, évtizedek óta megismételt számolásról van szó, pontos visszajelzést kapnak egyes fajok állományának alakulásáról, így még időben értesülhetnek a változásokról. Ha bizonyos madárfaj stabil vagy növekvő állomány után az egymást követő tíz évben stagnáló vagy csökkenő tendenciát mutat, akkor fel lehet venni a kapcsolatot a nemzetközi partnerekkel.

A telelő ragadozómadár-számolás nem kizárólag a magyar állományra vonatkozik, mert nagyon sok madár északabbi országokból érkezik hozzánk.

A szóvivő szerint ilyen hosszú életű, ritka madarak esetében szemléletes visszajelzést 20-30-40 év távlatából kaphatnak. Az 1980-as években a parlagi sasból az Északi-középhegységben 6-8-at láttak volna, réti sasból pedig 15-20 példányt. Az azóta eltelt több mint negyvenéves természetvédelmi munkának köszönhetően Magyarországon 1113 réti sast láttak.

A negyven évvel ezelőtti 10-hez képest most 660 parlagi sast figyeltek meg.

"Világviszonylatban, nemcsak az Európai Unióban tartják számon ezeket a természetvédelmi sikereinket"– jegyezte meg Orbán Zoltán.

A pozitív fejlemény elsősorban az élőhelyek védelmével, a facsoportok megtartásával magyarázható. A parlagi sas a síkvidéki élőhelyekhez alkalmazkodott, elsősorban ürgét zsákmányol. A madár az ázsiai sztyeppe állata, aminek legnyugatibb egybefüggő nyúlványa a Kárpát-medence és Magyarország. A parlagi sas, és hozzá hasonlóan a kerecsensólyom, a nyílt síkvidékeken érzi jól magát.

Az üldözések és a mezőgazdasági tevékenységek miatt mind a két madárfajta az Északi-középhegység sziklafalra szorult, ami számára kedvezőtlen, mivel ez nem egy erdőben zsákmányt kereső madár. A legfontosabb tevékenység az elmúlt negyven évben az agrártáj ragadozómadarak számára alkalmassá tételét jelentette. Mivel a kerecsensólyom nem épít saját fészket, a fészkelőállomány 70-75 százaléka a magasfeszültségű traverzekre kihelyezett mesterséges költőládákban talál biztonságos fészkelést.