Várai-Jeges Adrienn azzal kapcsolatban, hogy egy 5-6 éves gyerek tud-e a maga sorsáról dönteni kifejtette: az, hogy kit tekintünk ítélőképessége birtokában lévőnek, arról a mai napig számos tudományos konferencia, beszélgetések, állásfoglalások történnek, de semmilyen nemzetközi egyezmény – gondolva itt például a Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezményre – nem állapít meg korhatárt az ítélőképesség tekintetében. A magyar jogszabály azt mondja ki, hogy az a kiskorú gyermek, aki életkorának és értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes a meghallgatása során az őt érintő tények és döntések lényeges tartalmát megérteni, a várható következményeket belátni az a gyermek ítélőképességének birtokában van.
Megjegyezte, nyilvánvalóan, amikor a bíróság megkapja a keresetlevelet, abból általában csak az derül ki, hogy egy gyermek hány éves, tehát az, hogy az ítélőképessége birtokában van-e vagy nincs, így sokat számíthat a szülők személyes meghallgatása, akiktől meg lehet kérdezni, hogy a gyermek mennyire szocializált, milyen a fejlettségi szintje.
A szakember megerősítette az InfoRádió értesülését, miszerint az utóbbi időben egyre több óvodás és kisiskolás korú gyermek kap levelet a bíróságoktól, hogy mondja el véleményét a vele kapcsolatos gyermekelhelyezési perben, amennyiben „megfelelő érettségi szinttel, szókinccsel rendelkezik”, de kiemelendő: az, hogy a bíróság értesíti a gyermeket arról, hogy elmondhatja a bíróságon a véleményét, ez nem azt jelenti, hogy a bíróság beidézte őt gyermekmeghallgatásra, tehát
egy gyermek bírósági eljárásban való meghallgatása nem kötelező, erre akkor kerül sor, hogy ha a gyermek ezt kéri.
A tapasztalatuk egyébként az, hogy meglehetősen aktívak a gyerekek, legalábbis a Pesti Központi Kerületi Bíróság területén – mondta a családjogi csoport vezetője.
Arra a kérdésre, hogy a bírók fel vannak-e készítve az esetleges manipulációra, hiszen kisgyerekekről van szó, akiket az egyik-másik szülő befolyásolhatja, azt válaszolta, a családjogi bírák számára évek óta tartanak képzéseket – pszichológus szakértők bevonásával –, hogy például az életkorhoz viszonyítva milyen sajátosságok vannak, hogyan lehet bizonyos életkorú gyerekekkel kapcsolatot teremteni, egy olyan bizalmi légkört kialakítani, hogy megfelelő, nyugodt mederben folyjon a meghallgatás.
Hangsúlyozta: teljesen nyilvánvaló, hogy
soha egy bíró nem fog feltenni olyan kérdést például: „melyik szülődet szereted jobban”, „kivel szeretnél élni”, stb.
Ilyen kérdések a gyermekek meghallgatásán nem hangozhatnak el és nem is hangoznak el – húzta alá. Várai-Jeges Adrienn elmondása szerint vannak olyan előadások, amik arra koncentrálnak, hogy hogyan látja a bíró, honnan tudja azt, hogy a gyermeket az egyik vagy a másik szülő befolyásolja. Azt is kiemelte, hogy semmiféleképpen nem lehet a gyermeken olyan teher, hogy akár lojalitáskonfliktusba kerüljön, akár kellemetlenül érezze magát. Tehát nagyon figyelnek arra, hogy a gyerek lelke is rendben legyen végig a meghallgatás alatt és az után is – mondta.
