A hosszú betegség után decemberben, 73 éves korában elhunyt újságíró emlékét két kollégája, Szécsényi Gábor, Az Autó főszerkesztője és Földvári András, a lap főmunkatársa idézte fel az InfoRádió Aréna című műsorában. Utóbbi visszaemlékezett arra, amikor harminc éve együtt elindították az Autópiac című lapot – amelynek aztán a folytatása lett az Autó2, illetve Az Autó –, nagy vita volt, hogy a szocialista országokból származó importautók tesztelésekor milyen szempontokat érvényesítsenek, legyenek-e kíméletesebbek ezekkel az autókkal.

„Péter nagyon határozottan kiállt amellett, hogy nem kell kivételezni, egy mérce van, egy autós van, aki ebbe beleül, akkor ennek alapján választ autót, és nagyon szigorúan tartotta magát, illetve a szerkesztőségét ahhoz, hogy igen magas színvonalhoz mérjük az autókat. Ez általában is igaz volt arra, hogy milyen színvonalú írások jelenjenek meg. Nagyon igényes volt ebből a szempontból a szerkesztőséggel és önmagával szemben is” – mondta Földvári András.

Az induláskor vált szabaddá a lapkiadási piac, és Surányi Péter egyszerre próbálta fenntartani az olvasók, valamint az autóimportőrök és -kereskedők érdeklődését a lap iránt, és az egykori alapítótárs szerint ehhez egyszerű megoldást választott:

„Végig tartotta magát ahhoz, hogy a valóságot keresi és azt akarja bemutatni. Akár az autó tesztelésekor, akár más esetekben, az olvasót meg leginkább segíteni, informálni, tanítani. A hirdetésekről leválasztani a mesét, kihámozni a valóságot, és ehhez tartotta magát. Volt ennek közvetlen hátránya, mert egyebek közt inkognitóteszteket is végeztük, például autószervizekben is, és volt, ahol megsértődtek, mert a kritikát nem nagyon fogadták el, és megpróbálták befolyásolni a szerkesztőséget, elsősorban hirdetések kínálásával, még inkább megvonásával, soha nem értek célt.”

Surányi Péter az év autója választás rangos zsűrijének is tagja lett, miután a rendszerváltáskor kiterjesztették néhány közép-kelet-európai országra a zsűri kiválasztását. Amikor Magyarország is bekerült a körbe, mint egy szép perspektíva előtt álló piac, akkor egyértelmű volt a pályatársak szerint is a választás, mert Surányi Péter nagy ismerettel rendelkező, széles látókörű szakember volt, akinek a szakmai tudása jól beleillett a zsűri kívánalmaiba.

Földvári András azt mondta, a gyárak legmagasabb szintű vezetői is támaszkodtak arra, amit ő az autójukról mondott, pedig nyíltan kimondta, ha nem tetszett neki az adott modell. Szécsényi Gábor, a jelenlegi főszerkesztő ezt a kritikus hangot is eltanulta tőle. „Nem kell bántani, de meg kell mondani őszintén az embernek a véleményét. Van, amikor lefagy a mosoly ilyenkor a fejlesztők, meg a vezetőség arcáról, de el kell mondani. Az a feladatunk. Szinte naponta visszaidézem Péter útmutatását arról, hogyan kell egy autót tesztelni. A következő útmutatást adta a fiatal újságírónak a ’90-es évek végén. Ülj bele az autóba, használd úgy, mintha a saját autód lenne a mindennapi életedben. Ha van energiád, időd, lehetőség szerint próbáld ki biztonságos körülmények között szélsőséges helyzetekben, készíts róla jegyzeteket, feljegyzéseket. Gyűjtsd össze ezeket, rendszerezd, szűrd át a mérnökségeden, majd úgy írd le, hogy az egyszerű ember abból el tudja dönteni mindenféle szépítés, himihumi, simogatás, megbocsátás nélkül, hogy ez az autó milyen. Nem lehet azt mondani, hogy aki ilyet szeretne, annak ez az autó való, aki meg nem ilyet szeretne, annak nem való, mert nem ez a feladatunk. A feladatunk az, hogy mondjuk meg, milyen. Nem a véleményünket, a tényeket.”

Szécsényi Gábornak azt is rendszeresen mondta, hogy nem szabad „túlmérnökölni” a dolgokat, mert akkor leszűkítik az olvasóközönséget – a technikai finomságokat külön rovatban elemezték –, szerinte az autókról közérthetőnek kell beszélni, meg kell találni a szakmai középutat.

Földvári András Surányi Péter egyik nagy találmányáról, a pancsertesztről is mesélt, amely a legegyszerűbb barkácsmegoldásokkal és a legérthetőbb magyarázatokkal szolgált a különböző autós jelenségekre. Példaként említette, hogy sokszor fordultak a szerkesztőségükhöz, miért tűnik rosszabbnak a magyar benzin, mint az osztrák.

„Péter addig nem nyugodott, amíg meg nem találta a módszert, hogyan ellenőrizze az ilyen állításokat. Megvizsgáltuk az Ausztriában, meg Magyarországon beszerzett benzinmintákat az ő pancsertesztmódszereivel, de azt is megszervezte, hogy a mintákat elküldjük egy németországi laboratóriumba. A pancserteszt abból állt, hogy Péternek volt egy kis egyhengeres Honda motorja, arra eszkábált egy mérőegységet, szépen kalibrálta, egy vezetékkel összekötötte a motorhoz a kimért benzinmennyiséget, és ugyanazon a kijelölt úton, ugyanazzal a sebességgel körözött mindegyik mintával. Mindegyikkel legalább háromszor, mert egy mérés nem mérés, mondta mindig, és a végén ott álltak az adatok, amelyek teljesen precízek voltak, és passzoltak a németországi laboratóriumi teszteredményekhez. Egyébként az derült ki, hogy nincs különbség a különféle országok benzinei között.”

A pancsertesztekért nemcsak az olvasók, hanem a kollégák is rajongtak, sokszor még akkor is részt vettek rajtuk, ha nem lett volna az a feladatuk, Surányi Péter pedig gyakran egész napokat rááldozott, nem volt munkaideje, reggel elkezdte, tartott, amíg tartott, aztán este hazament, és megírta a cikket.

„Én nem is tekintettem munkának. Nagyon élveztem, általában együtt készítettük elő a robogót. Otthon összerakta a szerkezetet, átjött a városon, és mindig élvezettel mesélte, hogyan nézték akár a rendőrök, akár a buszsofőrök, akár a buszmegállóban álló emberek, hogy ez meg milyen szerzet? Két flakonnal, négy tölcsérrel és nyolc méter csővel az ölében…” – emlékezett meg Szécsényi Gábor mindig jó kedélyű kollégájáról, főszerkesztő elődjéről, aki december óta az égi autópályákon folytatja a pancserteszteket.

Surányi Péter alapítója és állandó résztvevője volt az InfoRádió 2005-ben elindult autós magazinjának, a Tempónak. Az Autó2, majd az Az Autó együttműködésével készülő műsornak a korai adásaitól fogva, 13 éven át volt a lelke.