Az interjú megjelenésének napján a kora reggeli órákban felhívott Topolánszky Ákos és elég reszketeg hangon közölte, hogy kapott egy telefont Szilvásyéktől. Megfenyegették és követelték, hogy vonja vissza az interjút. Eltelt egy-másfél óra, csöngött a telefonom és közölték: Szilvásy-titkárság. Köpni-nyelni nem tudtam. Miért keresnek engem a titokminiszter irodájából? Egy nagyon kellemes női hang jelentkezett, közölte, hogy ő Szilvásy miniszter úr személyi titkára és az interjú elkészítésének körülményeiről érdeklődik. Konkrétan azt mondta, hogy mi bizony nehéz helyzetbe hoztuk ezzel az interjúval a miniszter úr két egykori munkatársát, Alács Tibort és Rákosi Ferencet. Szememre vetette, hogy miért nem kérdeztük meg az illetőket, mielőtt róluk bármit megjelentetünk. Kicsit megdöbbentett, hogy honnan tudják a mobilszámomat a titokügyi minisztériumban...

Azóta kiderült, hogy Topolánszky Ákost megfenyegették: nyilvánosságra hoznak róla olyan dokumentumokat, melyekben visszaélésekről van szó. Ilyenfajta jelzés vagy célzás az Ön irányába érkezett?

Nem, semmiképpen sem. Azóta sokan a szememre vetették, hogy miért nem kérdeztük meg: mi történt a Fidesz-kormányzat alatt ugyanebben a minisztériumban. Természetesen ez is egy érdekes téma, de ezzel külön foglalkozunk majd.

Mi a véleménye a történtekről?

Megdöbbentem, mert régi motoros vagyok. A 80-as években Lakatos Ernővel többször "összekülönböztünk", akkor az agitprop osztály ellenőrizte a sajtót. Kicsit erre emlékeztetett most, amikor megkérdezték, hogyan készült az interjú. Jó lenne, ha a közpénzen fenntartott titokügyi miniszter a sajtószabadság neki leginkább fájó következményeit is elviselné. Igenis, legyen a titokügyi miniszter is számonkérhető, ha arról van szó, mert hála istennek a Kádár-időknek 17 évvel a rendszerváltás után gondolom vége. Nem kellene félni senkinek sem és nem kellene senkit sem zsarolni.