A hősök nevét és élettörténetét nem őrzi meg a történelmi emlékezet - mondta a honvédelmi miniszter a Hősök Napján a budapesti Hősök terén rendezett ünnepségen.

Szekeres Imre példaként említette a Drégely várát védő Szondi György 145 bajtársát, akiknek neve ugyan "az ismeretlenség homályában maradt", de cselekedetüket az együvé tartozás vezérelte.

Hozzátette, hogy az ismeretlen katonák lelkesedésből és hitük által vezérelve oltalmazták hazájukat, amelyért az életüket adták.

Hangsúlyozta, hogy a budapesti Hősök terén található emlékkőnek különleges szerepe van: sírhalmot jelképez, noha soha nem nyugodott alatta senki.

Utalt arra, hogy Magyarország nemcsak négyzetkilométerre megállapított területtel, jelképekkel, megszámlálható állampolgárokból álló nemzettel rendelkezik, hanem hősi halottakkal is.

Szekeres Imre felhívta a figyelmet arra, hogy "mit sem ér az élet a múlt és az arra való emlékezés nélkül, ha nem ismerjük vagy tudatosan feledjük elődeink valós céljait: a közös célokat".A megemlékezésen részt vett Sólyom László köztársasági elnök, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Lázár János, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának elnöke, Havril András, a Honvéd Vezérkar főnöke, Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke, valamint a Budapestre akkreditált katonai attasék testületének képviselői. Õk és több civil szervezet vezetői megkoszorúzták a hősi emlékművet.

Megemlékezést rendezett a Hősök napja alkalmából a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság is; a Rákoskeresztúri Újköztemetőben, a Magyar Hősök Emlékparkjában Holló József, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója mondott beszédet.

Felidézte, hogy az emlékparkban egykor 25 ezer magyar katona nyugodott, de az 1960-as években elpusztították a temetőt, majd a rendszerváltozás után újságírói kezdeményezésre a kegyeleti bizottság és a honvédség hozta létre a mostani emlékhelyet.

Holló József a katonai tiszteletadással zajló ünnepségen azokról is megemlékezett, akiknek már nincsenek hozzátartozóik, a hajdani kalandozó magyarokról, a vértesekről, a törökök ellen harcoló végvári vitézekről, a kuruc felkelések bocskoros katonáiról, illetve az 1848-as honvédekről.

Az emlékező beszéd után Hegedűs D. Géza színművész szavalta el Gyóni Géza Ha én megyek című költeményét, majd Berta Tibor alezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke és Lakner Pál, protestáns tábori püspök celebrált ökumenikus egyházi szertartást.

A megemlékezés végén koszorúkat helyeztek el az emlékműnél.

A Hősök napjának megünnepléséről először 1917-ben rendelkeztek báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. 1924-ben törvényt is hoztak róla, ám 1945 után egészen a rendszerváltásig nem voltak hivatalos ünnepségek.

Az Országgyűlés 2001. június 19-én fogadta el a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló jogszabályt, amely szerint minden évben május utolsó vasárnapján emlékezünk "az elmúlt ezredév magyar hőseire".