"Térjünk vissza röviden Orbán elnök úr Mein Kampf idézetéhez. A közügyek iránt érdeklődők nagyobbik hányada azt várja, hogy az országot illető legfontosabb kérdésekben működjenek együtt a pártok. (...)Teljes félreértés azt hinni, hogy a demokrácia csak versengést jelent. A Köztársaság elsősorban együttműködés.

(...) Az európai demokráciák a nemzeti szocializmust, a fasizmust, a nácizmust, a hitleri eszmevilág egészét, ezen demokratikus politikai téren kívülre helyezik. Azt mondják, nincs együttműködés, nincs szabályozott verseny az ilyen eszméket vallókkal. Azokat, akik ezeket az eszméket magukénak vallják, és e szerint politizálnak, ignorálni kell, és/vagy alkotmányos eszközökkel küzdeni kell ellenük, szervezett politikai megjelenésük ellen. Azért kell rendkívül megfontoltan ítélkezni, ha valakit nácizmussal, nemzeti szocializmussal vádolunk, mert a megvádoltat a demokratikus politikai téren kívülre helyezzük, és vele a demokratikus együttműködésre és versengésre épülő kapcsolatot felszámoljuk. (...)

Az elmúlt hónapokban másodszor tesz a Fidesz kísérletet arra, hogy a Magyar Szocialista Pártot, valamilyen módon hírbe hozza a nemzeti szocializmussal. Korábban egy választási plakáton használt, hármas jelszó adott erre apropót, most meg az állítólagos gyűlölet kampány. De fel kell tenni a kérdést, hogy mi ennek a célja. Tudniillik, nem kétséges, hogy demokratikus politikai erő nem tehet mást, minthogy megszakít minden kapcsolatot azokkal, akik hitleri eszméket vallanak, mi több, küzd az ilyen politikai alakulatok létezése ellen. Az lenne a cél, hogy a Magyar Szocialista Pártnak megpróbálják politikai értelemben a legitimitását megkérdőjelezni, indokot találni az együttműködés megszakításához, végletessé tenni a politikai tér kettészakítását egy olyan indokkal, amely ha megalapozott, akkor legitim érvelés, hiszen az európai demokrácia gyakorlatából következik, nevezetesen, hogy nemzeti szocialistákkal nem működünk együtt.

Én ezt az egészet rendkívül veszélyes játszadozásnak tartom, és éppen ellentétesnek azzal, amerre az országnak mennie kellene, mert nem tudok mást elképzelni, minthogy, megtanulunk együtt élni. Hogy elfogadjuk politikai vetélytársaink legitim létezését, hogy értjük, az együttműködés és a verseny együtt és egymást feltételezve alakítják a politikát. Csak versenyből nem állhat a demokratikus politizálás.

Ráadásul mindezt elmondani akkor, amikor teljesen világos, hogy egy-két kérdésben, egy-két nagy ügyben meg kellene állapodnunk így vagy úgy, okos kompromisszumokkal. Hogy ne merevedjen mozdulatlanságba az ország. Kormánynak és ellenzéknek együtt kell döntenie közjogi kérdések sokaságában, mert a magyar Alkotmány kétharmadot ír elő. Igen ám, de vannak-e az együttműködésnek kedvező feltételei, ha egyébként pedig ilyen módon minősítjük egymást. Szóval ez a megjegyzés nagyon messzire vezethet, és messzire vihet, jó lenne már visszatérni a nyugalomhoz, az okos szóhoz, a tisztelet hangjához. Hát, erre lenne szükség, mert hogy egymásra vagyunk utalva. Nincs mese."

(A teljes bejegyzést elolvashatja itt.)