A szakmai tanulmány a 2024-es adatokra épül és megállapításai alapán a Víz Koalíció gyors lépéseket sürget, mivel „ár késésben vagyunk, és minden év halogatás tovább rontja a vízközmű-hálózat, az ágazat és a szolgáltatás minőségének helyzetét”.

• Az ivóvíz-hálózatok 2024. évi állapotjellemzői nem mutatnak javulást a korábbi évekhez képest.
• A hálózati hibák száma évi 2,5 ezerrel nőtt (96 449/2024, illetve 93 969/2023), így egyre közelebb kerül az évi százezerhez.
• A teljes országos vezetékszakaszon továbbra is kilométerenként átlagosan évente van egy csőtörés.
• A teljes hálózat közel 85 százaléka túlnyomóan kockázatos vagy kockázatos.
• A kitermelt, megtisztított és a hálózatba betáplált ivóvíz ötöde továbbra is veszteségként jelentkezik (a hálózati veszteség 20,64, az értékesítési veszteség 23,4 százalék).
• A felújítási ciklus időtartama ismét 324 év, miközben a vezetékek tervezett életkora átlagosan 50-100 év. Összességében a hálózati rekonstrukció üteme mind jobban lemarad a hálózat amortizációjától, miközben a víziközmű hálózat egyre kritikusabb állapotba kerül.

A tanulmány felveti a rezsicsökkentés felelősségét, amely ráadásul a régóta jelentős különbségeket mutató lakossági víz- és csatornadíjakat hosszú évekre konzerválta.

A Víz Koalíció megállapítása szerint a víz „befagyasztott ára” irreális: számításuk szerint

ma egy liter átlagosan 34 fillérért megvásárolt ivóvíz előállítási költsége 78 fillér.

Kiemeli a dokumentum a vízdíjjal kapcsolatos szociális szempontokat, mert álláspontjuk szerint elfogadható a szolidaritás, de csak országosan egységes tarifarendszer esetén, hiszen aránytalan – a vagyoni helyzetétől függetlenül – egy magas ivóvíz- és szennyvíz tarifával terhelt település lakójának támogatnia az alacsony tarifát örökölt település lakójának rezsiszámláját. Megemlíti a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap növekvő hiányában rejlő kockázatot: ez a hiány évről-évre nő, a 2024. évi negyedévente 19,2 milliárd forintról mára meghaladja a 32,4 milliárd forintot), ami állami szubvenció nélkül nem lesz képes megoldani a szolgáltatók finanszírozását.

Mivel a jelenlegi finanszírozással az ágazat hosszú távú működőképessége nem tartható fenn, a tanulmány megfogalmazza a sávos lakossági ivóvízdíj bevezetésének lehetőségét, és javaslatokat tesz az állami és önkormányzati támogatással megvalósítható víztakarékossági beruházásokra – olvasható a szervezet közleményében.

A tanulmány most először foglalkozott a szennyvíztelepek (2024. évi) állapotjellemzőinek elemzésével. Úgy látták, hogy ezek közül több is jelentős és folyamatos túlterheléssel üzemel, illetve hogy az összes szennyvíztelep 40 százaléka időről időre meghaladja a kibocsátási küszöbértéket. Arra jutottak, hogy a szennyvízkezelés legnagyobb problémája országos szinten a tisztítókapacitás hiánya, ami azt jelenti, hogy a rendszer nem képes maradéktalanul megtisztítani az azon átmenő szennyvizet, mielőtt az az élővizeinkbe kerül.

A tanulmány a Víz Koalíció javaslatait is megfogalmazza:

• telepszintű teljesítményértékelés bevezetése,
• a problémás telepek célzott azonosítása,
• a tápanyag-eltávolítás kiemelt fejlesztése,
• a kapacitás és tényleges terhelés együttes vizsgálata,
• a csatornahálózat és a tisztítótelep egységes rendszerként való kezelése,
• az adatalapú üzemeltetés erősítése és
• a támogatási politika teljesítményalapúvá alakítása.