Ez a szerdai nap normális esetben a brit monarchia egyik megmaradt funkciójáról szólt volna. Az uralkodó követe, a Black Rod, pálcájával bekopogtat a parlament ajtaján, a királyi díszbe öltözött uralkodó pedig a törvényhozásban ismerteti kormánya törvénykezési terveit az új parlamenti időszakra.

Viszont a brit média inkább figyelt egy másik, ajtón kopogtató vezetőre. Wes Streeting, a munkáspárti kormány egészségügyi minisztere látogatott el reggel Sir Keir Starmer kormányfőhöz, akit ki akar buktatni a hatalomból. Az érv:

„bármilyen jó ember is a két éve masszív többséggel megválasztott kormányfő, elvesztette a társadalom bizalmát.”

A csúfosan zárult helyhatósági választások túlélő-üzemmódba lökték a Munkáspárti vezetés egy részét, amely szerint szabadulni kell a teherré vált miniszterelnöktől. A brit kormányzati dráma jó tanmese a hatalom világa iránt érdeklődőknek.

Keir Starmer akkora nyomás alá került, hogy sokan keddre jósolták a lemondását. Ő azonban a szokásos finomkodását félretéve, a kormányülésen elhallgattatta bírálóit és jelezte: marad. A bárd azonban ott lebeg a feje felett: immár négy államtitkára mondott le és a parlamenti frakció közel áll ahhoz, hogy 81 tagja sürgessen új vezetőválasztást. Mivel kedden még nem állt fent ez a helyzet, a kormányfőnek sikerült időt nyernie, illetve azt üzente: „Meg akartok szabadulni tőlem? Akkor próbáljátok meg!”.

Szerdán reggel, a tervezett királyi beszéd előtt, a potenciális kihívó egészségügyi miniszter, kevesebb mint 20 percet töltött a kormányfőnél, és akkor még nem volt világos: azért, hogy rávegye a távozásra vagy azért, hogy bejelentse a saját távozását, azt remélve, hogy ezzel olyan lemondás-cunamit indít el a kormányban, ami elvezethet a szabályok szerinti vezetőválasztáshoz és így Keir Starmer leváltásához.

A kormányfő azt is értésre adta: nem a kormányülés az, ahol a vezetői kérdést meg kell tárgyalni.

Ezek után a bírálók elhallgattak, mások gyors média-interjúkban jelezték lojalitásukat.

A Starmer-ellenes lázadókat az osztja meg, hogy az egyik népszerű utód-aspiráns csak akkor indulhat a versenyben, ha parlamenti képviselő lesz. Ehhez egy stabil Munkáspárti körzetet kell találni, leléptetni az ottani képviselőt és majd a parlamentbe juttatni onnan Andy Burnham manchesteri polgármestert.

Miközben a külföldi tévécsatornák a szerda délelőttre időzített királyi beszéd külsőségeire figyeltek, a brit kommentátorok, de a közvélemény is arra, hogy a piacok hogyan válaszolnak a brit kormányt magába szívó turbulenciára.

A politikai bizonytalanság a Liz Truss-kormányzás idején már átélt csapással járhat: megdrágul a brit államadósság, aminek nyomán a jelzáloghitelek is.

Szerdán a 30-éves lejáratú brit kincstárjegy hozama 13 százalékponttal ment fel és 1998 óta nem látott szintre ugrott. A piaci szereplőket az foglalkoztatja, hogy nagyobb befolyást szerezhet a Munkáspárt baloldali szárnya, amely a brit adósságplafon-cél módosítását követeli.