Összesen 350 migránsokat csempésző személyt tartóztattak le idén az olasz-francia határon a hatóságok, jelentette be hétfőn a két országgal szomszédos Alpes-Maritimes megye prefektusa. Ez Georges-Francois Leclerc szerint azt jelenti, hogy csaknem minden napra jut egy bűnöző, akiket a nizzai törvényszéken ítélnek el gyorsított eljárásban, általában négy hónaptól három évig terjedő letöltendő börtönbüntetésre.

Az Afrikából érkező migránsok száma ezen a határszakaszon amúgy folyamatosan emelkedik, számuk az év végére elérheti az 50 ezret, akik zömében a jobb élet reményében kelnek útra, mondta a prefektus, hozzátéve, hogy a legtöbbjüket visszazsuppolják Olaszországba. A hatóságok tapasztalata szerint a nyár óta ugrásszerűen megnőtt a Tunéziából érkező migránsok száma, ami azt jelzi, hogy a tunéziaiak is megszimatolták az embercsempészetben rejlő üzletet.

És valóban, a migránscsempészet az egyik vezető üzletággá nőtte ki magát Afrikában. A különböző, migránsoktól származó beszámolókból az derül ki, hogy az emberek jelentős részének nem magától jut eszébe útra kelni Nyugat-Európa felé. Toborzó és meggyőző emberek járják Afrika szegény régióit, és a fiataloknak fényes jövőt ígérnek.

Erről számol be mások mellett egy 27 éves gambiai fiatalember, aki egyesületet hozott létre azzal a céllal, hogy lebeszélje a nyugat-afrikai ország fiataljait a kivándorlásról. Karamo Keita azt követően döntött így, hogy maga is megjárta a poklot. Elképesztő pénzeket fizetve Burkina Fason, majd Nigeren keresztül jutott két évvel ezelőtt Líbiába, ahol elmondása szerint az embercsempészek dolgoztatták őt, majd rabszolgaként el is adták.

„Líbiában a feketéknek nincsenek jogaik”, figyelmezteti honfitársait Keita, hangsúlyozva, hogy nem szabad idealizálni az európai életkörülményeket sem. Ez az idealizáció amúgy két forrásból származik. Egyrészt azoktól a gambiaiaktól, akiknek sikerült eljutniuk valamelyik európai célországba, ahonnan valamilyen anyagi sikerről tanúskodó, gyakran csupán dicsekvésre szolgáló fényképeket küldenek otthon maradt családtagjaiknak.

De a legnagyobb károkat valószínűleg azok az ügynökök okozzák, akik folyamatosan járják a kontinens szegény régióit és a jobb élet reményét ígérve veszik rá a fiatalokat az útra kelésre. A beugratottak utazásához szükséges több ezer dollárt a legtöbb esetben a családok adják össze. Csakhogy ez a pénz nagyon hamar elfogy, hiszen az úton a migránsoknak mindenért fizetniük kell, például még azokért a farudakért is, amelyekbe a pickupok raklapjain utazóknak kapaszkodniuk kell, hogy a manőverek során ne essenek ki a járműből.

 Ha a pénzük elfogyott, amint Keramo Keita beszámolójából kiderül, a csempészek dolgoztatják, rabszolgaként eladják a migránsokat, de vannak, akiket egyszerűen megölnek. Nem véletlen, hogy a francia hatóságok egyik legkomolyabb célja az embercsempész hálózatok felszámolása.