Nagy ország, nagy leépítések - közel kétmillió kínai bányászt, acélmunkást és az ágazat más dolgozóit fenyegeti a tömeges elbocsájtás réme. A történelem egyik legnagyobb tömeges felmondását Jin Feimin, a kínai Emberi Erőforrások Minisztere jelentette be a héten.

Kommentátorok szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa lehet - mivel a kínai állami cégeknél beinduló elbocsájtások valójában 6 millió embert érinthetnek.

Erről beszéltek a Reutersnek nevüket elhallgató kínai illetékesek. A pekingi kormány 23 milliárd dollárt különített el csak a lapátra kerülő bányászok és acélmunkások végkielégítésére.

Mint a Quarz magazin megjegyzi, ha megvalósítják a programot, akkor 37 millióról 31 millióra csökken a kínai állami alkalmazottak száma, azaz 17 százalékkal lesznek kevesebben, mint 2013-ban voltak.

A masszív elbocsájtások okai között sorolják fel a kínai gazdaság lassulását, illetve az az előidéző export-visszaesést.

A kínai kormányok korábban a nehéziparba ruháztak be, aztán később állami pénzből segítettek túlélni a vergődő ágazatoknak. Mostanra változott a filozófia: fogyasztás-alapú gazdaságra akarnak átállni.

Ennek lesznek áldozatai az elbocsájtandó állami dolgozók, de ha a kínai médián múlik, akkor nem sokat lehet majd hallani róla. Az angol nyelvű kormánylap, a China Daily például "kezelhetőnek" nevezte a helyzetet és hasonlóan fogalmazott
Ma Kai kínai miniszterelnök-helyettes is.

Külföldön az a sztereotípia alakult ki a kínaiakról, hogy hajlandók hosszú órákon át éhbérért dolgozni. Ez azonban nem igaz: 1993 és 2010 között évi 8700-ról 97-re ugrott a tömeges tiltakozások és megmozdulások száma - jegyzi meg a Quarz.

A Forbes magazin közben hozzáteszi: valószínűleg a tervezettnél is többet kell majd költeni a leépítésekre, mivel más iparágakban is bezárnak majd állami "zombi" cégek.

Zombicégnek nevezik azokat a vállalatokat, amelyek részben leállították tevékenységüket, de állásban tartják alkalmazottaikat. A kínai vezetés eddig tartott az elbocsájtásokkal járó feszültségtől, de most célként tűzte ki a zombi vállalatok megszüntetését.

Bár az alkalmazottaknak végkielégítést ígérnek, a vállalatoknak maguknak kellene törleszteniük adósságukat a bankok felé. Fennáll a veszély, hogy erre nem lesznek képesek, ami egy sor bedőlt hitellel terhelheti meg a kínai bankokat.