Korábban az volt az elképzelés, hogy a Holdon a jövőben miniatűr atomerőművekkel lehetne biztosítani a lehetséges holdbázis energiaellátását, ám az Astrolab nevű űrkutatási cégnek alternatív ötlete támadt – írja az Interesting Engineering cikke nyomán a hvg.hu.

A cég egy olyan energia- és kommunikációs hálózat kiépítését tervezi a Holdon, amely több mint 100 kilowatt (kW) elektromos teljesítményt képes szolgáltatni a FLEX holdjárói által kihelyezett, különféle funkciókat ellátó egységek (utility node-ok) segítségével.

Erre a célra fejlesztették ki a LUMIS (Lunar Utility Module for Industrial Services) nevű rendszert, amivel kapcsolatban úgy fogalmaztak, hogy egy olyan megoldás, ami energiát, kommunikációs kapcsolatot és adatszolgáltatásokat biztosít „a Holdon tevékenykedő ügyfelek számára”.

Az ehhez készült modellek 2 kW teljesítményre képesek, amit a jövőben akár 20 kW-osra is növelhet a vállalat. Egy teherszállító küldetéssel több ilyen egységet is a Holdra lehetne juttatni, amit aztán a Flex nevű holdjáró kapcsolna össze egy több mint 100 kW-os hálózattá. Az Astrolab szerint ezek képesek lennének biztosítani az energiaellátást egészen addig, amíg meg nem jelennek a már említett mini-atomreaktorok.

A cég a holdjárójával olyan helyekre szállítaná a berendezéseket, ahol kedvezőbbek a fényviszonyok és a kommunikációs lefedettség. Ez lehetővé teheti, hogy a biztonságos leszállóhely kiválasztása és az operatív infrastruktúra elhelyezése egymástól függetlenül történjen meg. Így kevesebb űrmisszióval lehetne több berendezést eljuttatni a Holdra.

Különösen fontos viszont ez a megközelítés az Astrolab szerint, ugyanis a Hold déli pólusánál néhány méternyi pozícióváltás is befolyásolhatja, hogy mennyi napfény ér egy eszközt, és mennyire közvetlen a rálátása a Földre. Az infrastruktúra mindössze 50 méteres elmozdítása is több száz órával növelheti a sötétben töltött időt, a Föld láthatóságát pedig a felére csökkenti.

A mérnökök úgy igyekeznek fejleszteni a LUMIS-t, hogy függőlegesen elhelyezett napelemekkel, akkumulátorokkal, adó-vevő berendezésekkel, vezeték nélküli energiaátviteli képességgel, valamint beépített, helyi adatfeldolgozást lehetővé tevő eszközzel rendelkezzenek az egységek. Az ilyen berendezések működése 400 órán át lenne biztosított, miközben külső, hasznos eszközöket is elláthat energiával. A tervek szerint 2028-ban telepíthetik majd a Holdon az első egységeket.