A kutatás magyarországi eredményei is azt mutatják, hogy a tigrisszúnyog leginkább az urbanizált, melegebb régiókban vált gyakorivá, és ott mutatott pozitív kapcsolatot a fajgazdagabb őshonos közösségekkel.

A 2020 és 2023 között végzett országos felmérésben 192 településen, 532 helyszínen,

több mint 100 ezer példányt azonosítottak 29 csípőszúnyogfajból.

A vizsgálatban elemezték, hogy a tigrisszúnyog milyen gyakran fordul elő egyszerre egyik vagy másik őshonos szúnyogfajjal. Egyes, a tigrisszúnyoggal alkotott fajpárok a véletlenhez képest ritkábban fordultak elő, mint a hamvas maláriaszúnyog vagy a mocsáriszúnyog. Ez az eltérő élőhely-preferenciákkal magyarázható, nem azzal, hogy a tigrisszúnyog kiszorítaná őket élőhelyükről. Ezzel szemben a sziki és a díszes szúnyogok gyakrabban kerültek elő tigrisszúnyoggal együtt a csapdákból, ami közös környezeti preferenciákra, illetve hasonló életmódra utal – olvasható a közleményben.

Kiderült az is, hogy a csípőszúnyogfajok között többféle versengés is előfordulhat. A lárvák elsősorban az élelemért és a helyért versenyeznek ugyanabban a vízgyűjtőben.

Ha kevés a tápanyag, az egyik faj gyorsabban fejlődő lárvái – például a tigrisszúnyogé – előnybe kerülnek a lassabban növekvő őshonos fajokkal szemben.

Előfordulhat közvetett versengés is, ilyenkor az egyik faj jelenléte vagy anyagcseretermékei rontják a másik faj fejlődési esélyeit. A nőstény szúnyogok sokszor elkerülik azokat a víztereket, ahol más fajok lárvái már jelen vannak, így a fajok időben vagy térben elkülönülhetnek egymástól. Versengésnek számít az is, amikor az egyik fajnak időbeli vagy környezeti előnye van. A tigrisszúnyog például gyorsan fejlődik a meleg, városi mikroklímában, ezért több generációt tud létrehozni egy szezonban, mint az őshonos fajok.

A kutatásban hangsúlyozzák, hogy a laboratóriumi kísérletekben kimutatott versengés nem feltétlenül jelenik meg természetes populációkban. A terepi adatok inkább azt sugallják, hogy a közös ökológiai preferenciák és a környezeti szűrés dominálnak a szúnyogközösségek szerveződésében.

A kutatók szerint az ilyen elemzések segítik annak megértését, hogy miként tudnak az inváziós fajok hosszú távon beilleszkedni az őshonos faunába.

Az eredmények jól illeszkednek abba az általános mintázatba, amelyet az éghajlatváltozás és az urbanizáció együttesen formál Közép-Európában.

A melegebb, csapadékos nyarak és a városi mikroklímák stabil, meleg tenyészőhelyeket teremtenek a konténerben (ember által létrehozott tárgyban felgyűlt vízben) fejlődni képes fajok, köztük az ázsiai tigrisszúnyog számára.

Az emberi környezetben lévő vízgyűjtők, például virágalátétek, esővízgyűjtők, elhagyott edények pedig lehetővé teszik, hogy a faj városi ökoszisztémákban is tartósan megtelepedjen.