Arcfelismerés, ujjlenyomat-leolvasás, jelkód, jelszó – manapság számos módszer áll rendelkezésre, ha hitelesíteni szeretné magát egy szolgáltatásban vagy eszközön.

A tudósok azonban úgy tűnik, hogy rájöttek valami egészen új – és első hallásra nagyon szokatlan – módszerre: szintetikus molekulákat is lehet használni a bejelentkezéshez. Tehát, nagyon leegyszerűsítve: műanyagot.

A dolog magyarázatért kiált, és a Texasi Egyetem kutatói a Chem tudományos folyóiratban közzétett publikációjukban ki is fejtették: tárolni és dekódolni is tudtak egy 11 karakterből álló jelszót, egy műanyagdarab molekuláris felépítésében - írja a hvg.hu.

A hagyományos adattárolási megoldások drágák, és az energiafogyasztásuk is jelentős. Tehát nem is számítanak túl környezetbarátnak. A műanyagalapú megoldás azonban segíthet kielégíteni a hosszútávú adattárolás igényeit – költséghatékonyan.

„A molekulák rendkívül hosszú időn át tudnak információt tárolni anélkül, hogy energiára lenne szükség. Maga a természet adta a bizonyítékot nekünk arra, hogy ez működik” – idézi a lap az egyetem villamosmérnökét, a tanulmány társszerzőjét. Aki megjegyzi: „Ez az első kísérlete annak, hogy információt írunk a műanyag egyik építőelemébe, amit elektromos jelek segítségével fejtettünk vissza. Ez egy lépéssel közelebb visz minket ahhoz, hogy hétköznapi anyagokban tároljunk információt”.

A jelszó-kódoló molekulák négy építőelemből állnak (ezek a monomerek), melyek mindegyike egyedi elektromechanikai jellemzőkkel bír. A jelszavak létrehozásához a kutatók egy 256 karakterből álló ábécét terveztek, melyekben minden karakter a négy monomer kombinációjából épül fel. Ezt követően létre is hoztak a monomerek láncolatából egy 11 karakteres jelszót.