Mint az Infostart is hírül adta, megkezdte működését Chile északi részén, a Chajnantor-fennsíkon a világ legmagasabban fekvő csillagvizsgálója, a Tokiói Egyetem Atacama Obszervatóriuma (TAO).
Kiss László csillagász, akadémikus, a HunRen, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója az InfoRádióban elmondta, 5640 méteres magasságban a világ legmagasabbra telepített obszervatóriuma állt üzembe április 30-án.
"Hat és fél méteres tükrös teleszkóp. Mondaná az ember, hogy ez ugyanakkora, mint a James Webb főtükre, csakhogy ez nem hatszögletű panelekből áll, hanem egy rendes, nagy tükör egyben" - tisztázta a 26 évig tartott fejlesztéssel kapcsolatban. A fejlesztés vezetője - mint mondta - már "erőteljes negyvenesként" kezdte a projektet, ma már professor emeritus.
Kiemelte az 5640 méteres magasság jelentőségét, onnan ugyanis "a földi légkör legalább 80-90 százalékából kiemelkedik", a vízpára pedig az Atacama sivatagban és ebben a magasságban nem játszik szerepet.
"Ez azért jó, mert azon a közepes infravörösnek nevezett, 6-8-10 mikronos hullámhosszokon képes méréseket végezni, ahová James Webb is pozícionálta magát űrtávcsőként. Két olyan műszere van ennek az új japán teleszkópnak, amivel képeket, színképeket tud készíteni. Ebben a néhány mikronostól esetleg tíz mikronosig elterjedő hullámhossz-tartományban a hideg univerzumot és a bolygókeletkezést kívánják tanulmányozni, csak nem 12 milliárd dolláros, hanem a milliárd dollár alatt messze megálló költségvetéssel" - fejtegette.
Ez tehát a "szegény japán ember James Webb űrtávcsöve", mégis csúcsműszer, fogalmazott érzékletesen Kiss László.
A műszeridő nagy részét most a japánok foglalják, idővel azonban még többet átadhatnak belőle a nemzetközi tudományos közösségnek.
Maguk a műszerek egyébként részben már működtek korábban a japánok egy másik távcsövénél, a Hawaii-szigeteken ugyanis kipróbálták azokat, az új helyszín körülményei azonban optimálisabbak. A helyi őslakosság támogatását így is nehéz volt megnyerni, még úgy is, hogy a közelben már áll az ALMA (az Európai Déli Obszervatórium által üzemeltetett Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszere.
Egyébként mindkét helyszín (a TAO és az 500 méterrel lejjebb lévő ALMA)
olyan magasan van már, hogy csak orvosi engedéllyel szabad oda felmenni még látogatóként is.
"Először egy egyméteres távcsővel tesztelték a helyszínt - ez volt a mini TAO -, és ki is derült, hogy ez egy bizonyos speciális megfigyelési módban a világ legjobb helye, csak hát ilyen magasan van" - foglalta össze Kiss László, aki nem is hiszi, hogy bárki fel fog menni oda kutatni, ez a magasság már olyan erős koncentrációs zavart okoz az embernél. Példaként említette, hogy már a Hawaii-szigeteken, 4000 méteres magasságban lévő teleszkópokban dolgozó kutatóktól is jöttek olyan beszámolók, amelyek szerint a szakembereknek fel kellett írniuk maguknak, mi mindent kell csinálniuk, mert úgyis elfelejtik.
A japánok is hangsúlyozták egyébként a sajtóközleményben, hogy természetesen a Guinness-rekorder TAO megépítéshez oda kellett menni, mert mégiscsak betont, vasat meg drótokat kellett felhúzni, de a működés már jellemzően távészleléssel történik, webkamerák segítségével.
A port néha lehet, hogy ráfújja a szél, illetve 5600 méter magasan télen, éjjel igencsak hideg van, annak ellenére is, hogy közel az Egyenlítő. Majdnem annyira nehéz volt ez a telepítés is, mintha az Antarktiszra építették volna - egyébként oda is terveznek 2-4 méteres teleszkópokat, jegyezte meg a szakember.
De miért építünk a Földre űrtávcsöveket, amikor fel is küldhetné őket az ember az űrbe?
"Azért, mert ugyanazon műszerméret, tehát tükörátmérő mellett a Földre telepíteni egy átlagos helyre, vagy az űrbe kirakni egy távcsövet, az árban körülbelül ezres szorzó" - fordította a nehézségeket a számok nyelvére Kiss László. A Földön telepített műszerhez ráadásul "oda lehet menni" megjavítani; "a James Webbhez, ki az űrbe másfél millió kilométerre az L2 pontba vélhetőleg soha az életben nem fogunk űrhajósokat küldeni, hogy megjavítsák a világ legdrágább csillagászati játékszerét".