A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány a Freshwater Biology című szakfolyóiratban jelent meg - tájékoztatta a Magyar Kutatási Hálózat az MTI-t.

A kutatók vizsgálatai szerint a Balatonban előforduló, közeli rokonságban lévő versengő inváziós kagylófajok (dreissenák), a vándor- és a kvagga kagyló között a lényegi különbség az utóbbi jobb alkalmazkodóképessége a táplálékszegény környezethez.

A kvagga kagyló 2008-as megjelenését követően a tó parti övében tömegesen előforduló vándorkagyló öt év alatt teljesen kiszorult a táplálékban szegény Siófoki-medencéből,

ugyanakkor a táplálékban gazdag Keszthelyi-medencében a két inváziós kagyló továbbra is egymás mellett él - mutattak rá a közleményben.

A táplálékszegény környezethez való alkalmazkodás a csökkent szénhidrátkészleteket helyettesítő zsír felhalmozásában érhető tetten, amire azonban csak a kvagga kagyló képes. Ezt az is bizonyította, hogy a táplálékban gazdag medencéből a táplálékszegénybe telepített állatok közül csak a kvaggák tudtak növekedni, miközben szénhidráttartalékaikat zsírra cserélték.

A téli időszak (8 Celsius-fok alatti vízhőmérséklet) túlélése szempontjából alapvető az állatok energiaraktárainak feltöltése, ezért táplálékszegény környezetben a kvagga kagylónak az a képessége, hogy az anyagcsere-folyamatait át tudja állítani, előnyt jelent a vándorkagylóval szemben.

Mint írták, a jelenség hasonlatos az oxigénpalack nélküli magashegyi mászásokhoz a legutóbbi időkben ajánlott étrendi felkészüléshez. Szakértők a szénhidrátdús táplálkozás helyett a zsírdús, úgynevezett ketogén diétát javasolják. Ez lehetővé teszi, hogy a táplálékfelvételre alkalmatlan magasságban - 8000 méter felett -, ahol nagyon lecsökken az oxigénfogyasztás és erősen megemelkedik a pulzus, a szervezet az ilyen környezetben gyorsan kimerülő szénhidrátkészletek helyett a felhalmozott zsírból jusson elegendő energiához.

Fotónk illusztráció.