Az ökoszisztémákban megjelenő mikroműanyag-terhelések az utóbbi évtizedben egyre nagyobb aggodalomra adnak okot, ezek a parányi polimerek ugyanis akut és krónikus hatásokat okozhatnak az algákban, illetve gerinctelen és gerinces szervezetekben is. Az is egyre nyilvánvalóbb - tették hozzá -, hogy a mikroműanyagok felületéhez emberi eredetű szennyező anyagok (például gyógyszermaradványok, policiklusos aromás szénhidrogének és növényvédőszerek hatóanyagai) is hozzákötődhetnek, és ez tovább erősítheti az anyagok toxikus hatását, valamint az élő szervezetekben és a táplálékláncban történő feldúsulását - írta közleményében a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE).
A MATE és az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatóinak a Science of the Total Environment szaklapban közölt tanulmánya szerint a Balatonban lévő 50-100 mikrométeres (µm, a méter milliomod része) mikroműanyagok bejuthatnak a nagy vízibolha tápcsatornájába.
A vizsgálatok során a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. szakemberei hétfajta polimertípust azonosítottak az 50-100 µm mérettartományban, amelyek közül a polipropilén- és a polietilén-szemcsék voltak a leggyakoribbak. Típustól függetlenül 1000 literenként átlagosan 5,5 fordult elő belőlük, amely hasonló európai tavakban mért értékekhez.
Igazolni tudta a kutatócsoport azt is, hogy
a polisztirol és a polietilén önmagában, illetve egyes fogamzásgátló-maradványokkal együtt viselkedési és biokémiai változásokat okoz a nagy vízibolha egyedeiben
(növekedési, szaporodási és biomarker-eltéréseket azonosítottak).
Az új eredmények és tapasztalatok alapján a MATE és az Eurofins Kft. szakemberei pályázati együttműködéssel olyan további antropogén eredetű mikroszennyezőket keresnek, amelyek vizes közegben bizonyíthatóan megkötődnek a mikroműanyagok felületén - olvasható az egyetem közleményében.
A BLKI közleményében felhívta a figyelmet: az utóbbi években egyre nagyobb aggodalomra adnak okot a mikroműanyag-szennyezések. A nemzetközi kutatások elsősorban a tengerekre fókuszálnak, így a mikroműanyagok édesvizekben való előfordulásáról eddig kevesebb tudományos publikáció született.
A vizsgálat során a kutatók 21 napos krónikus kezeléseik során két különböző típusú (polisztirol, polietilén) és mérettartományú (3-5 µm és ≤ 100 µm) polimerrel kezelték az állatokat önmagukban, valamint kombinálva azokat a progesztogén vegyületekkel, környezetileg releváns koncentrációban (10 ng/L). A kezelések során a megfigyeléseiket különböző biológiai végpontokon végezték, úgymint egyedfejlődés, növekedés, viselkedési mintázatok változásai, illetve a detoxifikációban résztvevő biomarker enzimek aktivitásának vizsgálata.
A kísérleteik során számos változást figyeltek meg a vízibolhák növekedésében, szaporodásában, valamint a biomarkerek aktivitásában a kutatók és igazolták, hogy a MP-ok és a progesztogének külön-külön és együtt, viselkedési és biokémiai változásokat okoztak a D. magna egyedeiben.
A kutatást összegezve mindazonáltal az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézete hangsúlyozta: a vártakkal ellentétben
az együttes hatások elhanyagolhatóak voltak.
Mindazonáltal az elvégzett vizsgálatok után kapott eredményeik prognosztizálják az ember által megzavart környezet lehetséges ökológiai hatását.
