A felvételeken arra is bizonyítékot találtak a kutatók, hogy a tómedernek villámárvizeket kellett kiállnia, amelyek olyan erőteljesek voltak, hogy több tíz kilométerre fekvő szikladarabokat sodort és rakott le a tómederbe, ahol ma is megtalálhatók.
A Science című tudományos folyóiratban közzétett elemzés a kráter nyugati oldalán elterülő felszíni kőzetekről készült felvételeken alapul. Korábbi műholdfelvételekből már kiderült, hogy ezek a legyezőszerűen kiemelkedő lerakódások a Földön lévő folyók deltájára hasonlítanak.
A Perseverance új felvételei, amelyeket a kráterben készített, megerősítették, hogy valóban egy folyódeltáról van szó. Az üledékrétegek elemzése alapján úgy tűnik, hogy a folyódelta táplált egy tavat, amely egész létezése alatt nyugodt volt, mígnem a klímában bekövetkezett drámai változás epizódszerű áradásokat idézett elő a tó életének vége felé.
"Ha megnézzük ezeket a felvételeket, tulajdonképpen egy lakatlan tájat látunk. Ez a legelhagyatottabb hely, amelyet valaha felkereshetünk. Sehol egy csepp víz, és mégis, bizonyítékot találtunk arra, hogy múltja nagyon más volt. Valami nagyon mélyreható ment végbe a bolygó történetében" - mondta Benjamin Weiss professzor, az Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) földtudományi karának bolygótudományi professzora, a felvételeket elemző NASA-csoport tagja.
A kutatók remélik, hogy a kráter feltárásának folytatásakor a Perseverance további támpontokat ad számukra a bolygó klímájának fejlődéséről, és remélik azt is, hogy az üledékekben fellelhetik az ősi vízi élet nyomait. A Perseverance olyan helyeket fog keresni, ahol üledékmintákat gyűjthet és tárolhat be, amelyeket majd a Földre hoznak.
"Lehetőségünk van arra, hogy kövületek után kutassunk. Időbe telik, amíg megszerezzük ezeket a kőzeteket, amelyektől reméljük, hogy megmutatják az élet nyomait" - mondta Tanja Bosak, az MIT adjunktusa.
A Perseverance marsjáró február 18-án landolt a Jezero-kráterben, alig több mint 1,8 kilométerre a nyugati részén talált legyezőszerű felszíni lerakódásoktól. Három hónapig nem mozdult landolási helyéről, mert a NASA mérnökei távolról ellenőrizték műszereit. Ezalatt is készítettek Mastcam-Z és RMI (SuperCam Remote Micro-Imager) kamerái felvételeket környezetéről, köztük a Kodiak nevű szikláról.
"Anélkül, hogy eltávolodott volna bárhova, a rover képes volt megoldani az egyik legnagyobb ismeretlent, azt, hogy a kráter egykoron tó volt. Ez megoldatlan kérdés maradt volna, ha nem itt landolunk és nem erősítjük meg, hogy valóban tó volt" - tette hozzá Weiss.
A Mars-misszió célja az ősi élet jeleinek, például megkövesedett mikrobák nyomainak kutatása a kőzetben, a vörös bolygó földrajzának alaposabb megismerése céljából.
További képek és leírások a kutatásról beszámoló publikációban és a NASA oldalán.
