Egyre gyűlik azoknak a bizonyítékoknak a köre, melyekre építve reálisabban gondolkodhatunk azon, milyen forgatókönyvek lehetségesek. Ezek közül az egyik több mint egy évszázada velünk él, szó szerint - az 1889-es orosz influenzajárványról van szó, amely a hipotézis szerint nem influenza, hanem egy koronavírus volt a MedicalXpress cikke szerint.

Nem fog eltűnni

Az OC-43 névre keresztelt törzs az első kitörést követő négy-öt évben négy-öt hullámban tért még vissza, majd úgy tűnt, eltűnt. A valóságban ma is jelen van a világon, de megközelítőleg sem okoz olyan súlyos megbetegedéseket, mint azt annak idején tette.

Az új koronavírussal dolgozó kutatók az elmúlt néhány hónapban arra a következtetésre jutottak, hogy a SARS-CoV-2 sem fog már eltűnni teljesen a föld színéről: sem a természetesen szerzett immunitás, sem a védőoltások nem tudják megakadályozni terjedését.

Az oltás valódi szerepe

A vakcinák szerepe nagyon nagy: képesek a terjedés ütemét csökkenteni, de teljesen nem zárják ki azt. Már a delta változat megjelenését megelőzően is voltak olyanok, akik két oltás felvételét követően kapták el a betegséget, és már akkor kiderült az is, hogy tovább is adhatják azt. A delta ellen valamivel kevésbé hatékony oltások miatt ennek eshetősége most nőtt. Az immunitás ráadásul nem örökké tart, mindezek által a nyájimmunitás elérhetetlen céllá vált. Valószínű, hogy a koronavírus endémiássá válva marad velünk.

Más, embereket is megfertőző koronavírusok 3-6 évente képesek valakit megfertőzni:

ez azt jelenti, hogy az emberek harmada-hatoda fertőződhet meg évente a vírussal, ami ijesztően magas számnak tűnhet, de a valóságban nem az.

A súlyos megbetegedéssel szembeni védettség ugyanis jelenlegi ismereteink szerint megmarad hosszú idővel az oltás felvételét követően is, ráadásul nem érzékeny a variánsokra. Más koronavírusok esetében is tünetmentesek vagy igen enyhék a megfertőződések, és megvan minden okunk arra, hogy bízhassunk abban, ez így lesz az új koronavírussal is.

Helyi különbségek várhatók

Az, hogy milyen lesz az élet a koronavírussal, az országonként változó, mivel jelentős mértékben függ az átoltottsági aránytól és a természetesen megfertőződöttek számától. A magasan átoltott országokban a legtöbb embernek lesz valamiféle immunitása, esetükben egy megfertőződés sem lesz súlyos, idővel pedig egész a tünetmentesig szelídülhet a vírus hatása. Ahol azonban kevés volt a fertőzött, ott még magas átoltottság mellett is sokan maradhatnak fogékonyak. A nyitás ezekben az országokban nagy fertőzöttszámokkal járhat - a nyitás kérdése pedig sosem könnyű, ha túl hamar következik be, nem lesznek elegen beoltva, ha túl későn, akkor pedig lehet, hogy a hamar oltottak védettsége csökkenni kezd.

Az orosz influenzajárványból azt a következtetést kell levonnunk, hogy

a legtöbb ország valószínűleg túl van a járvány nehezén,

de a világon élő, a vírusnak még kitett embereket is meg kell védenünk oltásokkal. A vakcinák szerepe nem az lesz, hogy a fertőzést teljes mértékben megelőzzék: a súlyos megbetegedés ellen nyújtanak védelmet, ezért kell azokat a lehető legtöbb emberhez eljuttatni.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!