11 °C
Lassan, fokozatosan léphet ki mindennapjainkból a pandémia azzal párhuzamosan, ahogyan az átoltottság egyre magasabb lesz, melynek hatására az esetszámok visszaesnek, ez ugyanakkor nem jelent egyértelmű visszatérést a régi, "normális" életbe mindannyiunk számára. Embere és országa válogatja, ki hogyan közeledhet újra egykori mindennapjaihoz, minden az átoltottságon és a variánsokon múlik.
"Nincs recept arra, hogy mikor ér véget egy világjárvány" – mondja Alessandro Vespignani, a fizika, az informatika és az egészségtudományok professzora a Northeastern egyetemről. Az epidemiológusok úgy gondolják,
teljes mértékben nem tudjuk majd kiirtani az új koronavírust
a Föld színéről. "Valószínűleg a jelenlegi világjárvány-állapotból olyan állapotba kerülünk, ahol a járvány nagyrészt a háttérben van, de időről időre kitöréseket láthatunk különböző területeken, hasonlóan az influenzához" – mondja Neil Maniar, a közegészségügyi gyakorlat professzora, az Egészségtudományi Tanszék docense és a Northeastern közegészségügyi mesterképzésének igazgatója. De erre senki sem vállal garanciát, ugyanis sokkal rosszabb szcenáriókat is felvázolnak a kutatók – írja a MedicalXpress.
Nem lesz teljes átoltottság
Egy Vespignani vezette csapat hosszú ideje foglalkozik annak modellezésével, hogyan haladhat tovább a pandémia. Négy szcenáriót vázoltak fel: ezekben mind az átoltottsággal, mind a variánsok tejedésével számoltak.
"A vírus itt van velünk, nem fogunk százszázalékos átoltottságot elérni az USA-ban, a világon pedig végképp nem" – mondja Vespignani. Az esetszám-emelkedések azonban enyhék lehetnek csak legfeljebb, ha sikerül még emelni az átoltottságon és nem kerül elő rosszabb variáns. "Amerikában jók a kilátások, főleg a nyárra nézve, de a járványnak addig nincs vége, amíg mindenhol a világon nincs vége" – fogalmaz.
A professzor ezzel a világjárvány fogalmára utal:
egy olyan járvány, amelyet nem sikerül egy ország keretei közt kontrollálni, hanem szabadon kezd terjedni határoktól függetlenül, az pandémia és nemzetközi ügy.
Ha a világ egyik pontján kitörést észlelnek, az bármikor átterjedhet bármely másik pontra is. Ez történt az Alfa és a delta variánsok esetében is: az eredetileg Nagy-Britanniában, illetve Indiában felfedezett törzsek mára már szinte mindenhol ott vannak a világon, sőt, Nagy-Britanniában a Delta éppen legyőzi az Alfát.
Nagylelkűen lehetünk önzők
"Új szakaszba értünk: nem a határokon kell törnünk a fejünket, hanem a világ egészének kell segítenünk. Milliárdok vannak még oltás nélkül, potenciálisan veszélyben" – fogalmaz Vespignani.
A legrosszabbra akkor számíthatunk, ha az oltások adta védelmet kikerülni képes variáns szabadul el: jelenleg az oltások még védenek a mutáns törzsekkel szemben is, de ha a vírus továbbra is szabadon terjed, kialakulhat belőle olyan változat is, mai ellen már nem hatásosak. Ez történt az 1918-as spanyolnátha-járvány idején: azért maradhatott meg szezonális betegségként az influenza, mert a fertőzés túlélése után rezisztenciát fejleszt mind a vakcinák által biztosított antitestekkel szemben, mind az emberi szervezetben. Ez Vespignani legnagyobb félelme a koronavírussal szemben. Ha nem sikerül elég hamar eltörölnünk a vírust a föld színéről oltásokkal, ez a jövő várhat ránk.
"Az alacsony és közepes jövedelmű országok népeinek beoltásához segédkezet nyújtani egyszerre altruisztikus és önző dolog.
Meg kell őket védenünk, hogy megvédjenek minket"
– mondja. A korábbiakban ha egy országnak sikerült megszabadulni egy kórokozótól, mely máshol túlélt, mindig újra behurcolták azt oda is, ahonnan már ki sikerült irtani. Márpedig átoltottság terén hatalmasak a különbségek a világon: van, ahol egy számjegyű az átoltottság, míg Izraelben például a népesség 57 százaléka már két adag oltást kapott.
Ősszel kell vigyázni
Vespignani szerint a sok szabadban töltött időnek köszönhetőn Amerikának biztos jó nyara lesz, de aztán jön az ősz, a hidegebb idő és az iskolába való visszatérés, ami esetszámemelkedést jelent. Nincs még engedélyezett oltás világszinten a 12 év alattiak számára, így nem szabad teljesen elengedni a gyeplőt senkinek sem.
"Az egyes emberek élménye a pandémiával nagyban eltérő, ezért egyénenként változik majd az is, ki hogyan ítéli meg, mikor van annak vége"
– vélekedik Maniar.
"Ez a világjárvány nagyon sokaknak sokféle módon okozott súlyos áldozatokat, legyen szó akár a mentális egészségi áldozatokról, a társadalmi elszigeteltségről, a szeretteik elvesztéséről, az anyagi nehézségekről. Azt hiszem, ez befolyásolja azt, hogy az emberek hogyan döntenek, mit akarnak csinálni, még akkor is, ha azt mondanánk, hogy a világjárványnak vége. Az emberek sok mindennel küzdenek, és ezután is küzdeni fognak" – mondja Maniar.
