2 °C
Hogy mi a közös egy műanyag ételesdobozban és egy cumisüvegben? Anyagukon túl az is, hogy használatuk közben apró darabkák, úgynevezett mikroműanyagok kerülhetnek a bennük található ételbe. Dunzhu Li és kutatótársai tavaly kalkulálták ki, hogy ha egy tápszeres baba napi adagját mindig a cumisüvegben felrázva készítik el a szülők, naponta egymillió darabnyi mikroműanyagot is elfogyaszthat a csecsemő az étel mellett.
Az biztos, hogy mind fogyasztunk ilyen formában műanyagot, de azt nem tudjuk, mennyire káros ez – írja a Nature.
"A potenciális veszély magas lehet" – vélekedik Li.
Már mindehol ott vannak
A kutatókat húsz éve aggasztják a mikroműanyagok, igaz, kezdetben a tengerek élővilága miatt okoztak nekik fejfájást. A mikroműanyagok 5 milliméternél kisebb darabkák, melyek ma már
az óceánok mélyén, a sarki vizekben és jégtakaróban, az asztali sóban, a sörben és a csapvízben is ott vannak,
sőt, az esővel is a talajra hullanak. Az apró részecskék évtizedek alatt bomlanak föl teljesen. Már 2015-ben azt becsülték az oceonográfusok, hogy 15-51 trillió mikroműanyag lebeg szabad vizeinkben világszerte. Mikroműanyagok pedig folyamatosan keletkeznek nemcsak a lebomló palackok miatt, de az autók az úton hagyott nyomaiból és mikroszálas ruháinkból leeső részecskék révén is.
Mindenki fogyasztja őket
A vízben, levegőben, sóban és tengeri élővilágban található mikroműanyag-mennyiség alapján mindannyian napi szinte fogyasztunk mikroműanyagot: néhány tucat részecskétől kezdve akár a százezres nagyságrendig is terjedhet a lenyelt mennyiség. Albert Koelmans környezetvédelmi kutató szerint legrosszabb esetben évi
egy hitelkártyának megfelelő műanyagmennyiség
megy át emésztő szervrendszerünkön.
Nehéz megbecsülni, mekkora rizikót jelent ez. Legalább száz kutatás született már a témában, az eredmények azonban nehezen értékelhetők. Az biztos, hogy az egy mikrométer alatti, legkisebb részecskék aggasztják leginkább a kutatókat, ezek ugyanis képesek akár a sejtekbe is bejutni és a működésüket megzavarni. Ráadásul ezek olyan kicsik, hogy még a kutatók is nehezen tudják őket észrevenni. Az viszont biztos, hogy a probléma egyre csak nő az évente megtermelt 400 millió tonnányi műanyagnak köszönhetően. Ha mától nem készülne semmi műanyagból, akkor is 5 milliárd tonnányi tárgy venne körül bennünket, melyek fokozatosan bomlanak le olyan apró kis részecskékre, melyeket észrevenni vagy begyűjteni már lehetetlen.
Bejuthatnak a sejtekbe
A mikroműanyagok okozta veszélynek sok arca van. A legkisebb darabok a sejtekbe jutva idegen anyagként irritálhatják azokat, lerakódhatnak a tüdőben és a légutakban, károsítva azokat. A nagyobb darabok toxicitásuk révén jelenthetnek veszélyt, mely a hormonrendszer működésére hathat ki. Az állatok szennyező anyagokat is elfogyaszthatnak a műanyagokkal, aminek hatása egyelőre még nem ismert. Ami viszont biztos, hogy ha egy állat táplálék helyett tápérték nélküli műanyagot eszik, amely aztán helyet foglal a gyomrában, nem eszik majd elég élelmet a túléléshez.
Humán kutatások egyelőre nem készültek még a mikroműanyagok emberi szervezetre gyakorolt hatásának megismerésére, legfeljebb szöveteket tettek ki ezek hatásának, illetve állatkísérletek zajlottak már. Az egerek beleiben gyulladást okozott a mikroműanyagok fogyasztása.
A nagy kérdés az, hogy a szervezetben felhalmozódhatnak-e a műanyagok: ezt a kérdést még vizsgálni kell.
Tehetünk ellene
Az ugyanakkor biztos, hogy tehetünk az ellen, hogy nagy mennyiségben fogyasszunk mikroműanyagot: ne műanyag edényben melegítsük ételünket mikrosütőben, a tápszert pedig üvegben készítsük el, vagy a sterilizált cumisüvegeket öblítsük ki hideg vízzel, hogy a hő hatására leváló mikroműanyagokat kimossuk belőlük.
A kutatók egyelőre úgy vélik, a természetben található mikroműanyagok mennyisége nem érte el azt a határt, hogy komolyan veszélyeztesse az emberek egészségét, de egyre több műanyag kerül környezetünkbe. A 2016-os mennyiséghez képest 2040-re megduplázódik majd a műanyaghulladék súlya, 380 millió tonnányira. Ebből 10 millió tonna már mikroműanyag lesz ekkorra. A legtöbbet azzal tehetjük saját egészségünkért is, ha kevesebb műanyagot használunk.
