A Naprendszer peremvidékén egy holdat fedeztek fel magyar kutatók. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont csillagászai bizonyították, hogy a naprendszer harmadik legnagyobb törpebolygójának is van holdja.
"A szóban forgó, 2007 OR10 jelölésű törpebolygó jelenleg nagyjából 78 csillagászati egységre van a Naptól" - kezdte az InfoRádió hallgatóit képbe hozni a projekten dolgozó Kiss Csaba csillagász. Egy csillagászati egység körülbelül megfelel a Nap-Föld távolságnak.
A Neptunuszon túl található Kuiper-öv (a naprendszer külső kisbolygó öve) tőlünk nagyjából 40-45 csillagászati egység között található, ehhez képest a 2007 OR10 egy elnyúlt pályán kering, vagyis a pályája nagy részében még ennél is távolabb van a Naptól, kívül a Kuiper-övön -
jelenleg nagyjából háromszor olyan messze, mint a Plútó.
"A Plútó átmérője mintegy 2400 kilométer, ehhez képest mi egy korábbi munkánkban Pál András kollégámmal azt találtuk, hogy a 2007 OR10 átmérője nagyjából 1500 kilométer. A 2007 OR10 tehát a harmadik legnagyobb méretű törpebolygó a Naprendszerben a Plútó és az Eris után."
Már a méret felfedezése is nagy lépés volt a magyar kutatóktól, de ők tovább vizsgálódtak, mert bizonyos jelek alapján úgy gondolták, lehet egy holdja is.
"A már említett korábbi munkában a Kepler űrtávcsővel és a Herschel infravörös űrtávcső korábbi mérései alapján állapítottuk meg az égitest méretét és a forgási periódusát, vagyis hogy hány óra alatt fordul meg a tengelye körül. Ez utóbbi azonban a Kuiper-övi égitestek között nagyon hosszú időt, 45 órát mutatott - a szokásos forgási idő itt egy napnál is jóval rövidebb. A hosszú periódus legvalószínűbb lehetséges magyarázata az, hogy az égitestnek van egy kísérője, amely
az ár-apály erők révén képes lelassítani, vagy extrém esetben akár le is állítani
a 2007 OR10 forgását. Emiatt vettük elő a Hubble űrtávcső korábbi méréseit és kezdtünk el égitestet keresni a törpebolygó körül. Két felvételen sikerült megtalálni a holdat és be is tudtuk bizonyítani, hogy a 2007 OR10-hez tartozik."
A felfedezés legnagyobb erőssége az, hogy
ez volt az utolsó, nagy méretű égitest a Kuiper-övben, ahol nem ismertek holdat,
ugyanis az ott található összes, nagyjából 1000 kilométeres átmérőnél nagyobb égitestnél ismerte holdat. A magyar kutatók felfedezésével most teljes lett a lista.
"Ennek a jelentősége az, hogy ma úgy gondoljuk az elméleti számítások alapján, ezek a holdak ütközéssel keletkeztek, vagyis a naprendszer születésekor a nagyobb szülő égitestbe beleütközött egy kisebb égitest, kiszakított belőle valamennyi anyagot, és ebből jöttek létre a holdak."
A holdak létrejöttéhez azonban speciális körülmények, meghatározott sebesség szükséges. Tehát abból, hogy az összes ilyen égitestnek van holdja, az elméleti modellek számára tudunk információt biztosítani a holdak keletkezésének idején létezett fizikai viszonyokról.
A kutatók most a bolygó tömegét és sűrűségét szeretnék megismerni – az interjú teljes változatát meghallgathatják a cikk végén!